Búcsúzom

Több, mint két éve kezdtem el írni ‘Az Elég Jó Vezető’ sorozatomat, ami most nagykorúvá vált. A 18. részével nem csak tőle, hanem az Apukámtól is elbúcsúztam. Olvasd el, kérlek!

https://banhidibrigitta.com/az-eleg-jo-vezeto/ez-a-kozos-egy-jo-apaban-es-egy-jo-vezetoben/

Apuval 1986. júliusában Agárdon, a Trabinkon

Tanuljunk meg tanulni…

…minél hamarabb, mert a jövőben a túlélésünk záloga lesz a tanulási képességünk felgyorsítása. Darwin elég régen jött rá arra, hogy az alkalmazkodás az az alapkészség, ami a fajok fennmaradásához kell, mégse tudunk ennél jobbat még most se. Már a technológiai fejlődés is annyira felgyorsult, hogy a tech cégek sorrendje is évről évre megváltozik, mintha saját magukkal se tudnák tartani a lépést. Szerintem közülünk is csak azok lesznek igazán jövőállóak, akik képesek – nem csak a hibáikból – gyorsan tanulni, változni, újat alkotni. Adok néhány ötletet, hogy hogyan tudjuk a saját alkalmazkodási képességünket fejleszteni, csúcsra járatni!

Soha ne mondd, hogy soha. Minden mindennel összefügg.

Ez két olyan mondatszerkezet, amik használatát megtiltom, amikor kommunikációs technikákat tanítok másoknak, mert az általánosítás könnyen tereli el a figyelmet a mondandónk valódi lényegéről. De közben meg ezek annyira igazak! Nekem legalábbis számtalan példám van már arra, hogy egymástól első ránézésre teljesen független dolgok is erőteljesen kapcsolódnak és hogy korábban elképzelhetetlennek vélt események történnek meg. Vajon hogyan idézhetünk elő szándékosan ilyen helyzeteket?

Most például épp Salzburgban vagyok a családommal, ahol 3 nap alatt 40 km-t gyalogoltunk csak a városon belül és annyi sok impulzus ért minket, hogy a kisebbik lányom már le is jegyzetelte a kalandjainkat, nehogy elfelejtse. Első nap az orrunkat követve egy közeli kastélyban kötöttünk ki, ahova a 17. században egy fantáziadús hercegérsek trükkös szökőkutakat terveztetett, hogy a meglepetésszerűen feltörő vízsugarakkal megviccelt vendégeivel (vagy vendégein?) jókat mulasson. Másnap a Dóm negyed harangtornyába másztunk fel megnézni, hogy hogyan is működik az a szerkezet, ami 35 különböző méretű kis harangot irányít 1706 óta, hogy azok naponta háromszor valami szép kis melódiát játsszanak a környéken sétáló népek örömére. Ma pedig – szintén tervezetlenül – egy kolostori múlttal rendelkező sörfőző komplexumba keveredtünk, ami óriási termeivel egészen elvarázsolt minket: főműsoridőben akár 1600 vendéget is ki tudnak egyszerre szolgálni. Hogy mindezt miért mondom? Mert szinte biztos vagyok benne, hogy valamikor a közeljövőben valamire jók lesznek nekem ezek az új élmények, még akkor is, ha most nem tudom megmondani, hogy egész pontosan mit is tanultam belőlük.

Talán azért sem tudom megmondani, mert az emberi agy a legkönnyebben úgy tanul, ha szabadjára van engedve, vagyis nem erőltetjük a folyamatot, hanem egyszerűen csak hagyjuk megtörténni. Tudományos megközelítésben kétféle működésmódot különböztethetünk meg: fókuszált és diffúz. Az előbbit akkor használjuk, amikor valamilyen ismert problémát kell újra megoldanunk, például szembejön velünk a kérdés, hogy mennyi 234*56, akkor vissza tudunk nyúlni a szorzótáblás ismereteinkhez (feltéve, hogy vannak 😉 ) és megpróbáljuk emészthető falatokra bontva kiszámolni az eredményt. Az agyunk ekkor tehát fókuszál egy probléma megoldására és felhasználja a már beégetett idegpálya-útvonalakat. Ehhez képest a diffúz agyműködésben – ahogy a neve is sugallja – nem ennyire direktek a megtett utak, mert olyan kérdésekkel kerülünk szembe, amikkel előtte még nem volt tapasztalatunk, tehát ismételhető megoldási sémáink sincsenek. Például el kellene döntenünk, hogy felmondjunk-e végre a munkahelyünkön, ami biztos megélhetést nyújt ugyan, de nem tudunk azonosulni a felsővezetés értékrendjével, hogy cserébe saját vállalkozást indítsunk, amihez se tőkénk, se szervezési fegyelmünk nincs elég, de legalább a saját ügyünkön keresztül tehetnénk jobbá a világot. Nna ez egy olyan feladvány, amihez jól jön egy rakat fantázia és megérzés (meg persze némi türelem). A diffúz üzemmódban az agyunkban látszólag haszontalanul pattog a flippergolyó a különböző ütközők között, mégis történik valami idegpályától idegpályáig: kialakulnak újfajta összeköttetések, kitisztulnak képek, születnek új gondolatok. A legtöbben valamilyen könnyű fizikai munka közben tudunk ilyen állapotba kerülni, olyankor, amikor a testünket használjuk, de a tevékenység monotonitása nem igényel túl nagy fókuszált figyelmet az agyunktól, így az tud a korábban belé táplált komplexebb kérdéseken diffúz módon pattogni. Ilyen monoton tevékenység lehet a futás, mosogatás, kutyasétáltatás, vasalás, kertészkedés, zuhanyzás vagy épp egy bugyuta film megnézése, esetleg a munkahelyi cigiszünet az épület előtt. Állj meg itt most, kedves olvasó és keresd meg, kérlek, hogy Te mit szoktál csinálni, ami közben születnek új ötleteid? Tudatosítsd ezt, mert ha magától már működik, akkor tudod majd szándékosan is használni!

Szóval, könnyebben hozhatunk ki magunkból valami újat, ha teret engedünk annak, ami már bennünk van, azaz hagyjuk az agyunkat a korábban begyűjtött alapanyagból szabadon dolgozni. Ha néha kiszakadunk a megszokott környezetünkből és gyűjtünk magunknak új impulzusokat, akkor nagyobb alapanyag-halmazból tudunk gazdálkodni. Jó példa erre a művészek sora is, akik sokat utaznak, költöznek. Ha már épp Salzburgban írom ezt a cikket, akkor akár Mozartot is mondhatom, aki csak itt a városon belül 3 különböző házban lakott, mindössze 35 évnyi élete felét utazással töltötte, így komponált Párizsban, Münchenben, Londonban és Pozsonyban is, majd utolsó éveit Bécsben töltötte. Gyűjtötte az élményeket, hogy azokból tudjon alkotni. És nálunk is az új élmények fognak később, egy sikeresen bekapcsolt diffúz módban ütközőként szolgálni és tudják majd továbblökni a megoldást kereső gondolati labdánkat.

Vállalati környezetben kissé már elcsépelt a szófordulat, hogy „Think outside the box”, de ha jobban belegondolunk, pont erről van itt is szó. Ha kiszállsz az egységnyi méretű dobozodból, egy sokkal nagyobb, az egész világ mínusz egy egységnyi méretű lehetőségek tengerében találod magad. Ami persze ijesztő is lehet, ezért nem feltétlen kell kapásból túl messzire merészkedni, de az jó kezdet, ha 1) keményen végigtolt munkás évek helyett rendszeresen beiktatsz szabadságot, amit tényleg a laptopodtól távol töltesz, 2) a gondosan megtervezett időtöltés helyett adsz teret a spontaneitásnak, a megérzések alapján meghozott döntéseknek legalább egy szabadságon töltött napon/héten belül és 3) ha már benne vagy valami másban, amiben amúgy nem szoktál, akkor csak arra figyelsz és észreveszed a vele kapcsolatos érzéseidet. Ha jó benne lenni az adott pillanatban, vagyis ha megérinti a lelked, akkor könnyen fog tudni inspirálni (spirit = lélek) is valamire később. Ha másra nem, hát arra, hogy mosolyogj magadon egy jót, hogy megtettél valamit, amiről korábban azt gondoltad, hogy sosem fogod.

Az írás eredetileg a Digital Hungary oldalain jelent meg 2019. ápr. 11-én: https://www.digitalhungary.hu/e-volution/Tanuljunk-meg-tanulni/8347/ 

Read the full post »

Mi legyen a címe ennek a posztnak?

Ezen gondolkodom vagy 5 perce. Mert ez most más, mint az eddigiek. Vagyis azok, amiket sok-sok hónappal ezelőtt tettem ide fel utoljára.

Mert időközben átalakítottam az oldalam és a cikkek, amik száma szépen megnövekedett, saját oldalakat kaptak, témák szerint.

Úgyhogy ez a bejegyzés most arról szól, hogy ne elégedj meg azzal, hogy követed a blogot, mert akkor csak azokról a bejegyzésekről értesülsz, amiket ide írok, márpedig láthatóan már nem ide írok…hanem:

  • “Az Elég Jó Vezető” című Forbes-sorozatom, ami jövő kedden már a 16. részével jelentkezik majd, ezen az aloldalon olvasható végig: “Az Elég Jó Vezető”, itt pedig mindig szólok, ha van új rész: Event 
  • A nyomtatott lapokban (Forbes, Üpszi) és szakmai portálokon (origo Üzletrész) megjelent írásaim a Publikációim fülön olvashatóak vissza;
  • A rövidebb, gondolatébresztő, gyors inspirációkból született írásaim Négypercesek gyűjtőnév alatt találhatóak.
  • és akkor ott van még az Előadóként, a Sajtóban és az Inspiráció fülek csoportja is, ahova szintén gyakrabban kerül fel tartalom, mint ide blogposzt…

Nade mit tegyen az, aki szeretne értesülni az új tartalmakról?

Szerintem kövessen engem valamelyik social media csatornán: van Facebook oldalam (Többet, kevesebbel) és személyesen is követhetőek a nyilvános bejegyzéseim, posztolok a Linkedin profilom alatt és Instagramon illetve Twitteren is néha.

És a végére egy új irány, amivel az utóbbi hónapokban elég sokat foglalkoztam: életemben először indítottam nyílt vezetőfejlesztő csoportot IT vezetők számára, mert hiszem, hogy a jövőnk nagyrészt az Ő kezükben van. A Jövőálló IT Vezető Program új csoportja 2019. február 1-én indul útjára és van még két helyünk, úgyhogy ha tudsz valakit, akinek épp erre van most szüksége, ne habozz, és szólj neki, hogy jelentkezzen!

Köszönöm figyelmed és a legjobbakat kívánom Neked erre az új évre!

Üdvözlettel, Brigi

vezetofejlesztes@gmail.com

 

Meddig mehetsz el?

forbes_201804

Forbes 2018. április

„Hú, hát az a kérdés, hogy mi számít hatalommal való visszaélésnek?” Ezt a választ hallottam a legtöbbször, mikor ismerőseimet kérdeztem arról, hogy velük milyen esetek történtek már meg. Valahol itt kezdődik a probléma: már azt se tudjuk, hogy mi „normális” és mihez nem lenne joga a másiknak.

Naponta többször kerülhetünk kisebb-nagyobb hatalmi helyzetbe (pl. jegyellenőr, gyereknevelés, bevásárlás), de én itt most csak a munkahelyi környezetből hozok példákat. A Colorado Egyetem lelki egészséggel foglalkozó központjában a vezető hatóerejét (leadership power) két tevékenységben foglalták össze: ellenőrzés és befolyás mások felett. Ezek abból fakadnak, hogy a vezető hozzáfér valamihez, amit mások akarnak, vagy amire szükségük van (például fizetés, előléptetés, kihívó feladat, elismerés, munkakörülmény-javító intézkedés). Az a kérdés tehát, hogy a kolléga/főnök milyen eszközöket használhat tisztességesen – akár a pozíciójából (melyet a szervezet ruház rá), akár a személyéből (melyet a követői adnak meg neki) fakadóan –, ha akaratát vagy szándékát más(ok)ra rá akarja kényszeríteni? Read the full post »

Mitől leszünk hatékonyak?

forbes_hatekonysag_201701

Forbes 2017. január

Van egy szó, ami a magyar értelmező szótárban nincs is benne, mégis akkora kultusza van, hogy komplett vállalatok tűzik zászlajukra, mint kultúraformáló irányelvet. Agilis, lean vagy reziliens – mindnek az a célja, hogy a lehető leghatékonyabbá tegye a szervezetet, vagyis az egy adott ráfordítással a lehető legjobb eredményt érhessen el, vagy egy adott célhoz a lehető legkisebb energiabefektetéssel juthasson el. Én ez utóbbiban hiszek, nem csak vállalati, hanem személyes szinten is: Többet, kevesebbel!

Mert beszélhetünk szervezetfejlesztésről, de amíg az a szervezet egyének összességéből áll, elsősorban arról kell gondoskodnunk, hogy az egyének legyenek a helyükön és lehessenek saját személyes teljesítőképességük – hatékonyságuk – maximumán. Ez pedig manapság elég sok sebből tud vérezni… Read the full post »

Elhiszed?

forbes_201704

Forbes 2017. április, ‘Az 50 legbefolyásosabb magyar nő’

Kevés zenekarnak nő a frontembere, a Pink Martini például ilyen. Amikor másfél éve a Müpában hallgattam őket, nem csak a zenéjüktől, hanem a működésmódjuktól is leesett az állam. A koncert után egy jegyzetlapot teleírtam a menedzsment vonatkozású tanulságokkal. Például: a zenészek multifunkcionálisak, vagyis szinte mindenki több hangszeren is játszik vagy énekel is a koncert során; akár szám közben is cserélnek helyet és instrumentumot; a 10-12 zenész a koncert során nyolc különböző nyelven énekelt és vagy tíz különböző stílusú dalt adott elő; a közönséggel China Forbes-on kívül Storm Large is kommunikált, de végig tudtuk, hogy a hölgy gondjaira vagyunk bízva és talán a legfontosabb: látszott, hogy iszonyatos sok próba és gyakorlás teszi őket annyira végtelenül természetessé. Hogy miért is mondom el mindezt?

Read the full post »

Egy angol úr Budapesten

upszi_201609

Megjelent az Üzlet és Pszichológia 2016. évi 4. számában

Az angol nemzetiségű John tizenkét évvel ezelőtt, kémikus kutatók vezetőjeként került országunkba, majd itt is ragadt. A klíma, a finom ételek és minőségi borok mellett a magyar emberek nyitottságát emeli ki az ország legfőbb vonzerejeként. Mindennek ellenére akadtak nehézségei a beilleszkedés során, amiért coachhoz fordult…

A John által vezetett piacvezető cég bonyolult, veszélyes kémiai műveletekhez fejleszt biztonságos nanotechnológiai termékeket. A céget 2002-ben alapították, hazánkon kívül Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban van telephelyük. John a következő problémákkal keresett meg engem: kevés ideje marad a stratégiai kérdésekre, túl nagy terhet visz a vállán, és felsővezetőkkel való kapcsolatát is szívesen javítaná.

A coaching folyamat első lépéseként a konkrét célokat rögzítettük, melyek a következők voltak: a mindennapi munkavégzés átstrukturálása úgy, hogy több energia maradjon stratégiai jellegű kérdésekre; delegálási készségek javítása, hogy középvezetői önállóbbak és proaktívabbak lehessenek; a cég tulajdonosai részéről megszavazott bizalom szintjének emelése, a stratégiai döntésekbe való bevonódás lehetőségének megteremtése.

Read the full post »

Lehetek a robofőnököd?

forbes_201608

Forbes 2016.augusztus

Két év múlva az üzleti tartalmak 20%-át gépek írják majd meg, a leggyorsabban növekvő cégek 50%-ában kevesebb emberi munkaerő lesz, mint okoseszköz és világszerte 3 milliónál is több munkásembert roboboss, azaz gépi főnök fog felügyelni – mondja a Gartner. Két éven belül? Gyors a tempó.

Roboboss jelenleg kétféle is van: egyik, ahol egy robotember “feje” egy monitor, amin a valódi, de akár a föld másik részén jelenlévő főnök jelentkezik be úgy, hogy a robot sétál oda a fizikai valóságban a meetingre vagy az alkalmazotthoz, miközben a virtuális fej beszél vele valós időben. Így főnököt spórolnak illetve olyan helyeken tud megjelenni a szakértelem, ahol amúgy szűkösen van jelen (pl. orvosi konzílium). Másik, amikor nincs valós robot, csak a teljesítménymutatók (pl. adott időtartamban lekönyvelt számlák a rendszerben, belépve töltött idő és inaktív screen time aránya, futószalagról hibásan leesett termékek aránya) alapján egy szoftver elemzi az adott munkaerő teljesítményét és riport formában jelzi azt vissza neki előre definiált mérőszámokhozhoz viszonyítva – itt az előre kiosztott elvárás ismeretében  az alkalmazott saját magát kell, hogy felülbírálja-motiválja. A kettőt ötvözi, amikor a szoftveres teljesítménymenedzsment alapján a fizikai robot ahhoz sétál oda, akihez valamilyen okból a monitor-fejen keresztül a valós főnöknek kell szólnia.

Read the full post »

Évekig érlelt gondolatok

Az írás eredetileg az Üzlet és Pszichológia 2015. augusztusi számában jelent meg

Az írás eredetileg az Üzlet és Pszichológia 2015. augusztusi számában jelent meg

Editnek két évvel ezelőtt, egy konferencián mutatott be egy közös ismerősünk. Szinte azonnal el is kezdtük a közös munkát, ami gyors „szüretnek” bizonyult: három coachingülés után nem volt már szüksége a támogatásomra. Ugyan a palackozásig hamar eljutottunk, Edit jó érzékkel és türelemmel tovább érlelte a „bort”, mely így közel két év után nyerte el teljes zamatát…

Szakmai megrekedésben, a cég átstrukturálása miatti bizonytalan időszakban fordult hozzám ügyfelem, hogy választ találjon arra, mennyit ér a munkája és mi lenne a legjobb irány, amit a karrierjében követhetne. Félt attól, hogy megszűnik a vezetői állása, többféle “B” tervvel szeretett volna felkészülni. Ezek között az anyaság is szerepelt ugyan, de az mégsem jelentette a kizárólagos kiutat, Edit szakmai kihívásra vágyott.

Első lépések

Három találkozónk volt. Az első beszélgetés a kölcsönös ismerkedés jegyében telt: ügyfelem felvázolta karrierútját, cége jelenlegi helyzetét és pozícióját. Azonosítottuk a kérdéseket, amire választ várt magától. Megfogalmaztuk, hogy mi lenne az “álom-munka” a számára. Házi feladatként egy 25 elemű, “amire büszke vagyok” lista összeírását kértem tőle az életében eddig elért eredményeiről, sikereiről.

Read the full post »

Hogyan legyen hatalmunk a szokás hatalmán?

A cikk eredetileg az origo.hu Üzletrész rovatában jelent meg 2015.04.24-én

Jól ismert mantra, hogy a megfelelő szokások zálogai lehetnek az üzleti sikernek. Hiába tudunk azonban a rossz szokásainkról, ha képtelenek vagyunk levetkőzni őket. Bánhidi Brigitta üzleti coach a sikeres változtatáshoz kínál mindenki számára használható tippeket.

Túl az év első négy hónapján itt az ideje nosztalgiázni kicsit. Nem kell messzire visszamennünk, csak szilveszterig, addig a bizonyos estéig, amikor megfogalmaztuk újévi fogadalmainkat. Mindenki, aki így, egy bő negyedév távlatából nyugodt szívvel vállon veregetheti magát azért, amit elért, tegye is meg gyorsan!

Read the full post »