Sokáig ki akartam maradni a jólmegmondomhogyankell online meeting tartási észosztásból, de mostanra annyi bizonytalanság és frusztráció jött össze az általam szondázott vezetőknél, hogy mégis belementem. Írtam egyet – ezúttal társszerzővel közösen – arról, hogy mivel foghatjuk meg az introvertált meeting résztvevőt az online térben és hogyan adhatunk meg minél többet az extrovertáltnak az általa hiányolt impluzusokból. Csináltam hozzá szép infografikát is, azt megmutatom itt, a cikkért viszont kattintsatok, kérlek: Mitől más egy meeting online, mint offline?
2. Szeptember óta vagyok egyszerre lelkes, büszke és hálás is a Life Hack névre keresztelt Podcastom miatt, ami szerdánként fut a Jazzy 90.9 rádión és amiben heti 7 percben a vezetés különböző finom kis kérdéseiről beszélgetünk Jazzkovács Lászlóval. Mostanra sikerült kitalálnom, hogy hogyan lesz elérhető Apple és Google Podcasts felületeken is úgyhogy semmi nem tart vissza Benneteket attól, hogy visszahallgassátok az eddig fent lévő 21 részt!
Mikor lesz újra minden normális? Szerintem ezt a kérdést hallottam a legtöbbször 2020 márciusa óta. Én a kezdetektől azt válaszolom rá, hogy soha, mert szerintem eddig se volt olyan, hogy normális. Megszokott, az volt. Megszoktuk az életünket valahogy, éltünk egy bolygó hátán a magunk kis önző szabályai szerint, aztán jött egy világjárvány és kihúzta a lábunk alól a talajt. Nem véletlen tette Maslow a biztonság, kiszámíthatóság iránti vágyunkat a piramisa aljára. Egy év alatt első kézből tapasztalhattuk meg, hogy mennyire elveszettek is tudunk lenni, ha nem érezzük magunkénak a kontrollt.
Nyolcvanból egy. Az hetvenkilenc, legalábbis a matematikában. Egy világjárvány árnyékában viszont inkább egy perspektíva. Ha felteszem, hogy a jelenleg élő népességünk viszonylag nagy arányban marad életben a járvány lecsengése után is, akkor sokak mondhatják majd el magukról, hogy életük nagyjából nyolcvan évéből volt egy, ami igazán más volt, mint a többi. Amikor a történelem részei voltak, első sorból szemlélték egy civilizációs válság kibontakozását, sőt, életmódjuktól függően aktív szerepet is vállaltak a helyzet rontásában vagy javításában. Ha így nézzük ezt az egy évet, akkor van előnye is bőven (a kétségtelen és sokat hangoztatott hátrányok mellett). Ezek jutnak hirtelen eszembe:
Hogyan lehet egyszerre tökmás és ugyanolyan is? Nem akarok most erről hosszasan értekezni, mert az egyoldalas véleményemet megírtam a Forbes 2021 januári számában, dec. 30-tól olvashatjátok! Itt és most pillanatképeket mutatok inkább az idei munkáimból és azért írok is hozzájuk néhány gondolatot 🙂 Legalább azt is megtudjátok, mivel is telnek igazából a napjaim.
Régóta vágytam rá és ez az ősz végre meghozta a lehetőséget, hogy rádióban is terjeszthessem a tudatos vezetés fontosságával kapcsolatos gondolataimat. A 90.9 Jazzy ad otthont a sorozatomnak, amiben hetente (szerdánként, 16:10-től) hét percet beszélgetünk Kovács Nagyember Lászlóval egy-egy általam választott, vezetőknek szánt témáról. Persze vezetettek is jó, ha tudják, hogy mire kéne figyelnie a vezetőjüknek, úgyhogy bátran hallgassátok mindannyian 🙂
Hetente hét percet igazán megérdemel, hogy jobb vezető legyél, ugye?
Először csak azt akartam ide írni, hogy olvassátok el a koronakrízis elején írott cikkemet, de azt mondta a nagylányom, hogy az plágium (amúgy magamtól is az?!?), úgyhogy inkább leírom a lényeget újra:
A #maradjotthon egy Lényeges Változási Folyamatot (elvéef) indított el a cégeknél / vezetőknél / munkavállalóknál és eltartott néhány hétig, míg alkalmazkodtunk hozzá és most az #újrarendeződés egy ugyanilyen LVF: a korábban megszokott (értsd két hónap alatt valahogyan kialakított #kényszertávmunka) rendszerünk helyett valami újat kell kialakítani, de nem tudjuk, hogy mibe megyünk bele, hogy meddig fog tartani és hogy milyen kockázatai vannak valójában. Vagyis ugyanazon a változási görbén megyünk végig most újra, amin két hónapja is tettük:
Először nem értjük, hogy miért hívta össze a főnök a hétindítót most hirtelen az irodába, hiszen már tök jól ment online is (elutasítás). Aztán azt mondjuk, hogy nincs még maszkunk / az asszony félti a nagyszülőket és nem enged / a férjemet is behívták és nekem otthon kell maradnom a gyerekekkel (ellenállás). Utána mégis lesz maszk, elővesszük a biciklit, hogy ne kelljen békávézni és milyen jó volt végre röhögni egyet a kollégákkal azon, hogy nem lehet tudni, ki szólalt meg éppen a maszkja alatt (fordulópont). Innentől már egyszerűbb és a lényeget már talán értitek is: a vezetői feladataink is ugyanazok lett, mint a mizéria elején, azaz kopi-pészt:
1. Fogadd el a félelmet! – Nem tudhatod, hogy kinek milyen veszélyeztetett családtagja van vagy hogy milyen pszichés változásokat hozott nála az elmúlt két hónap, ezért dönteni se dönthetsz helyettük arról, hogy mi mennyire veszélyes. A vírusra még nincs ellenszerünk, a veszély még itt van és az ehhez való hozzáállás egyéni megítélés kérdése. Van, aki gond nélkül beül egy 10 fős meetingre egy 20 négyzetméteres tárgyalóba és van, aki feszeng és szorong, de nem mer szólni. A Te vezetői feladatod az “újraszerződés”, vagyis annak nyílt egyeztetése, hogy kinek mi fér bele: mi legyen kézfogás helyett, milyen messze üljetek egymástól, milyen gyakran és milyen hosszan találkozzatok, majd mindezeknek elfogadása. Szerintem itt most nincs helye izmozásnak, ha hosszabb távon is szükséged van a csapatodra, akkor maradj megértő velük továbbra is.
2. Tudd, hogy mi mozgatja az embereidet! – Már megint az a fránya Maslow, tudom, nagyon sokszor jövök vele, mégis itt a helye újra. Ez a változás könnyen visszalökhetett embereket a biztonság/kiszámíthatóság hiányának állapotába, hiába voltak már akár az elismerés, megbecsülés szintjén is, akár a karantén alatt is. Vedd észre, hogy mi borult meg most náluk és azzal foglalkozz!
3. Legyél pozitív! – Ezt nem ragozom. Az élet alapfeltétele, víruson kívül is.
4. Kommunikálj, kommunikálj, kommunikálj! – Ha döntéshozó vagy, az okokat, ha közvetítő, legalább a döntéseket add tovább a csapatodnak, amint Te tudomást szerzel róluk. Mivel most megint sokaknál nőtt meg a bizonytalanság szintje, megint azzal tudsz sokat segíteni, ha kiszámíthatóvá teszed a környezetüket, legalább azzal, hogy tudják, tájékoztatod őket minden lényeges témában.
5. Próbálj tervezni! – Ha konkrétumokat nem is, azt azért már most is látjuk, hogy elkezd visszarendeződni a gazdaság, tudsz tehát különböző forgatókönyveket felépíteni, amiket előhúzhatsz majd, amikor egy-egy peremfeltétel bekövetkezik. Például egy budapesti étterem tulajdonosa kész kommunikációs stratégiával várta a teraszok megnyitásának lehetőségét, a kihirdetés utáni órában kint is volt az üzenete a social médiában. Hab a tortán, hogy nem csak a szabályozásoknak akart megfelelni az újranyitással, hanem a vendégek fejével is gondolkodva kitalált biztonságos módszertanát etikus módon kommunikálta.
6. Ismerd el az apró sikereket! – Ez is kötelező víruson kívül is. Amelyik virágot öntözöd, az nő.
7. Használd a humorodat! – Ez most talán még nehezebb, mert a biztonságos #maradjotthonból megyünk vissza az egyéni szinten különbözőképp megítélt bizonytalanba és lehet, hogy még Te is napról napra ingadozol, de akkor legyen ez a humor tárgya, nevessetek együtt a nyomorotokon – ha kell, továbbra is online!
Egyébként, ha már itt tartunk, jöjjön egy kopi-pészt egy másik korábbi írásomból is…ugye Ti sem fogtok gondolkodás nélkül visszatérni a korábbi normálishoz? Ugye azon is gondolkodtok most, hogy Nálatok mi az “új normális”? Szerintem jobb, ha igyekszünk megtartani a most kialakított hasznos szokásokat, miközben visszapakoljuk majd a régiből azokat, amik pedig azt tették hasznossá.A rombolóakat, kockázatosakat és feleslegeseket nyugodtan elhagyhatod, amikor az új normádat alakítod ki.
A vezetőid fejlődésébe ezután is fektess! Ha csak idejük van, akkor olvassák el “Az Elég Jó Vezető” sorozatom cikkeit innen, ha pénzt is tudsz rájuk szánni, akkor egyeztessünk egy kifejezetten rátok szabott programot!
Ahogy eleje se volt. Egyszer csak lett itt nekünk egy vírusunk, ami jól felforgatta az életünket. Ha összeszámolnám, hogy hány konferencián és kerekasztal-beszélgetésen volt szó az utóbbi években hőn áhított iparági diszruptorokról, azt kellene mondanom, épp ideje volt egy ilyen pofonnak. Persze arra senki sem számított – és remélhetőleg senki sem kívánta – hogy ilyen áldozatok és károk árán kelljen újragondolnunk a működésünket.
Mert szerintem ennek van most itt az ideje. A gyorsak és éleseszűek már 2-3 hete újratervezésben vannak, a lassabban eszmélőknek viszont még most sincs késő: gondold át, hogy milyen formában lesz szükség a tudásodra / termékedre / szolgáltatásodra abban az új világban, amiben már nem hisszük azt, hogy mindenhatóak vagyunk és elfogadjuk, hogy együtt kell élnünk olyan paraméterekkel is, amikre nincs befolyásunk.
Szerintem időt vesztesz, ha most arra készülsz, hogy minden visszaáll majd a februári rend szerint. Nem fog. Még akkor sem, ha valami csoda folytán egyik napról a másikra újra visszaengednek mindenkit az irodákba/iskolákba/üzletekbe/színházakba. Hat hete vagyunk már itthon, ez az összes nagykönyvi szokás-kialakítás sarokszámát meghaladja (legtöbbször 21 napot/alkalmat szoktak megjelölni erre), vagyis a kollégáid és az ügyfeleid is új utakon járnak már ahhoz képest, amikor legutóbb “találkoztál” velük. Munkába járni, vásárolni, tanulni és szórakozni sem feltétlen úgy akarnak majd, ahogy #covid előtt tették. Kérlek, tedd meg magadnak azt a szívességet, hogy nem mondogatod tovább, hogy “majd ha ennek vége lesz”. Helyette arra keress választ, hogy az új világrendhez hogy tudsz hozzájárulni a saját/céged erősségeinek kihasználásával!
Én például gond nélkül vittem tovább online a coachingokat, egyéni és csoportos verzióban is, mégsem gondolom sem azt, hogy ugyanolyan hatékonysággal működtünk, mint személyesen tettük volna, sem azt, hogy ezentúl inkább ki se mozdulok majd a nappalink kényelméből. Átgondoltam viszont, hogy milyen plusz szempontok fognak bejönni az együttműködésről való döntések során, ezek például esélyesek:
kevesebbet akarunk majd légkondis irodákban lenni,
többre fogjuk értékelni, ha egyszerre többen lehetünk jelen egy-egy program során,
ki akarjuk használni az online eszközök adta lehetőségeket.
Az én egyik válaszom az “új normál” működésre az lesz, hogy walking coaching üzemmódra állok át, akivel csak lehet, vagyis szabad levegős környezetben, egymástól tisztes távolságban sétálva fogunk beszélgetni. A másik elhatározásom, hogy a vidéki csoportjaimhoz csak egész napos alkalmakra fogok elautókázni és az ország minden tájáról eddig Budapest környéki szállodákba utaztatott csapattagok időt és pénzt is spórolhatnak, ha minden második találkozónkat online ejtjük meg. Egy prezentációra készülő vezető a saját képernyőjének megosztásával demozhatja nekem az előadását akár otthonról is és egyből bele is jegyzetelheti az észrevételeimet, miközben én is itthon őrzöm a sütőben készülő finomságot. Egyszóval igyekszem megtartani a most kialakított hasznos szokásokat, miközben visszapakolom majd a régiből azokat, amik pedig azt tették hasznossá. A rombolóakat, kockázatosakat és feleslegeseket nyugodtan elhagyhatod Te is, amikor az új normádat alakítod ki.
Vezetői készségekről részletesebben olvass ‘Az Elég Jó Vezető Program’ fülön, a cégetekre szabott vezetőfejlesztő programról pedig beszélgessünk szóban! A kettő között kövess a facebookon!
Ha 🐎 nincs, a 🐴 is jó. Szegény 👨 vízzel főz. Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli – üzeni a népbölcsesség.
És tényleg, nem állt meg az élet a #maradjotthon alatt sem, sok vezető tartja most is fontosnak, hogy folytassuk a megkezdett fejlesztéseket – a legnagyobb örömömre. Egy csomó mindent meg tudunk oldani online is, itt például egy 9 fős menedzsment teamcoachingjának post it gyűjteményét láthatjátok. Beszélgettünk velük egy egész délelőttön keresztül és hasznosnak is nyilvánították a befektetett időt, én mégis nagyon várom már, hogy újra találkozhassunk. Mert hiába van akármilyen szuper programunk, kameránk és netünk, képtelen vagyok levenni azokat a kis rezdüléseket, amiket a közös térben a 👁em sarkából vagy a hátam mögötti sóhajtás meg👂eléséből vagy a szünetben feltett kérdésekből észlelek és ami sokszor új ajtókat nyit ki előttünk.
Az ember társas lény, a vezetés pedig különösen az, hiszen más emberek befolyásolását, irányítását jelenti így nem is várhatjuk magunktól, hogy ugyanazon a hatékonyságon és eredményekkel dolgozzunk kizárólagos online “találkozók” alkalmával. Tartsunk hát ki még egy kicsit és bízzunk a kutatókban, hogy hamar fel tudnak minket szabadítani 🕊.
No, akkor kezdődjön a tánc! – mondta a papagáj és belerepült a ventilátorba. Nagyjából így ugrottunk mi bele egyik napról a másikra egy új munkarendbe és most, hogy a harmadik hetet is letoltuk, egyre több jel mutat arra, hogy lépnek át a csapatok az elfogadás fázisába. Néhol már a minden-csoda-három-napig tart kiábrándultságán is túl vannak és felmerül a mostakkormeddigleszezígy kérdése. Összeírtam vezetők szájából elhangzott mondatokat, amiket veszélyesnek érzek, mert könnyen lehet, hogy ezekre hivatkozva átsiklanak néhány kezelendő probléma felett:
“Simán átálltunk home office-ra.” Csak hiszed. Ez most nem home office, hanem remote work, ráadásul nem is önként választottuk és meg se terveztük, hanem kényszerből beleugrottunk. Még ha úgy is tűnik, hogy egész sok mindent meg tudtok oldani így is, a valóság legtöbbször az, hogy csak egy éppen elégséges szinten rakjátok össze a dolgokat, próbáljátok minimalizálni a károkat és még nem is látjátok a végét. Ráadásul egy korábban egységes csapatnak most egyre jobban fognak hiányozni a szociális kapcsolódásaik és egyre inkább elegük lesz a 2 dimenziós arcképek monitoron való bámulásából. Ha most a “simán átálltunk” van a fejedben, akkor tedd fel a kérdést, hogy nem inkább csak egy “vihar előtti csend” ez most? Melyik fázisban tart ez az újraalakult csapatműködésetek?
“Tök jól elvagyunk.” Az online meetingeken talán tudtok nevetgélni a közös nyomoron, de könnyen lehet, hogy a kollégáid a háttérben szenvednek, például próbálnak figyelni a meetingre, miközben a gyerek mögöttük kérdezi, hogy mikor lesz ebéd; odarendelték a futárt, de amikor megjön, frusztráltak, hogy ha beviszik a lakásba a csomagot, azzal a vírust is beviszik-e vagy lehet, hogy napok óta nem voltak friss levegőn, mert túl közel van hozzájuk egy kórház és félnek kimenni*. Vagyis még mindig el vannak akadva a legalsó Maslow szinteken és most, hogy a működéseteket nagyjából pályára állítottátok, felszabadul egy csomó energiájuk és újra több figyelmük fordul a bizonytalanságra. Az eddiginél is nagyobb vezetői felelősség és feladat most szerintem a lelki egészség hiányának felismerése, a rengeteg 1:1 beszélgetés, a meghallgatás, a másik problémájának elfogadása. Ha másért nem, hát azért tedd meg, mert aki nincs jól, az dolgozni sem fog tudni rendesen.
“Terhelnem kell őket, különben ellógják a munkaidőt” Nem mondom, biztosan van olyan ember vagy csapat, aki most kihasználja ezt az időszakot, de én inkább azt látom, hogy a munkaerő többségének – mármint aki tud otthonról is dolgozni – több lett a feladata, mint eddig volt. Pl. főz az egész családra, tanul a gyerekkel, folyamatosan telefonál a társosztályokkal/ügyfelekkel, különböző eseteket modellez, előterjesztéseket gyárt ésatöbbi. A standard munkahelyi feladatok egy részét újakra cserélte, amikre még nincs kialakult folyamata, hozzáértése vagy legrosszabb esetben kedve. Ha ezek ellenére is küzd, akkor vélhetően lassabban és gyengébb eredményekkel végez majd, mint amit korábban megszokhattál tőle. Ha még jobban terheled, még jobban romlik majd a hatékonysága.
“Beosztottuk, hogy ki mikor és melyik feladaton dolgozik” Kérlek, tedd fel magadnak a kérdést, hogy tényleg együtt csináltátok-e vagy Te próbáltál racionális érvek alapján döntéseket hozni. Én látok olyan helyeket, ahol lettek kollégák, akik továbbra is bejárnak dolgozni, míg mások otthon lehetnek vagy 2 hetes váltásban vannak csapatok a “fronton” és otthon. Arról is beszélhetnénk, hogy milyen konfliktusok alakulnak majd ki közöttük utána (“Ti otthon voltatok biztonságban miközben mi bejártunk, hogy egyáltalán fenn tudjon maradni a cég”), de most inkább nézzük csak a jelent: ha kompetenciák alapján döntöttél, akkor lehet olyan csapattagod, aki most bejárós, de emiatt nem mer a nagymamájának banánt vinni vagy papíron otthon dolgozós, aki reggelente átjár az anyukájához, mert otthon a 30 négyzetméteren a két bölcsis korú gyerek mellett esélye sem lenne*. Tudom, hogy sok szempontot kell optimalizálni és a gazdaságot sem akarjuk teljesen tönkretenni, csak kérlek, hogy azért legalább derítsd ki, hogy kinek mi a legfontosabb a jelen helyzetben.
“Ezt a pár hónapot átvészeljük valahogy, aztán megy minden tovább, ahogy eddig.” Nekem ezzel kapcsolatban erős kétségeim vannak. Mikor múlt hétvégén kisétáltunk a közeli erdőbe, szívszorító volt látni, ahogy az a kevés túrázó is elkerüli egymást, néha még a szemkontaktust se veszi fel. Szerintem hatalmas károkat fogunk elszenvedni bizalom és tervezhetőség terén és még nagyobb motiváció lesz az egyéni boldogulás. Ahogy most az otthoni munkavégzés formáit kialakítjuk, újra ki kell majd alakítani a “vissza az irodába” módszertanát is. Mikor jön majd el például az az idő, hogy a bankfiókokban vagy szupermarketekben az ügyintéző/pénztáros elé felszerelt plexilapokat leszedjük és hogyan fog reagálni, ha mellette eltüsszenti magát egy pollenallergiás ügyfél?!? A vezetői feladataink a vihar elcsendesedése után is a mostaniak maradnak majd, szerintem.
Persze ezek csak példák és Te lehetsz a legboldogabb, ha olyan csapatot vezetsz, hogy egyik se igaz rátok. Akinek nem inge, ne vegye magára…Ha viszont elbizonytalanítottalak valamelyik ponttal, ne szégyenkezz, még bőven időben vagy, hogy változtass saját vezetői működéseden! Az sem baj, ha ehhez segítséget kérsz, szerintem ebbe a helyzetbe simán belefér az önfejlesztés. Eddig is nagyon kevesen tanultunk vezetni, mielőtt vezetők lettünk volna, arra meg aztán pláne sehol se készítettek fel, ami most zajlik körülöttünk…
* valós sztorik, valós ügyfeleim mondták valós beszélgetéseinken valós kollégáikról
Rászóltak a Netflixre, ezért a második héten már kevesebb hirdetése jött velem szembe a neten, mégis egy 3 évvel ezelőtti sorozatuk címe jutott eszembe az e heti munkáim során: ONE DAY AT A TIME. Itt tartunk most vírusügyileg: a mára tudunk koncentrálni, mert a holnap egészen új helyzetet is hozhat. Vezetői feladataink napról napra lépegetve:
A változáshoz való alkalmazkodásunk görbéjén minél gyorsabb léptekkel haladjunk az elfogadás szintjéig. Ha a homokba dugjuk a fejünket és úgy csinálunk, mintha a mi 100 méteres környezetünket direkt elkerülné a vírus vagy ha a lógós kollégákra hivatkozva tiltakozunk a távmunka ellen, akkor is ez van, akkor is ebbe a helyzetbe sodródtunk és akkor is nekünk kell egyel okosabbnak lennünk, mint amit a ránk bízott csapattól elvárhatunk.
Ezzel együtt fogadjuk el azt is, hogy ez nekünk is nehezen megy…amíg pörög a nap és sok a feladat, addig úgy tudunk tenni, mintha minden rendben lenne, de amikor át kell menni a boltba és gyorsított léptekkel haladunk a kihalt utcán, akkor mégiscsak belehasít a fejünkbe a gondolat, hogy ez itt most valami más, valami ismeretlen, valami veszélyes. Ez van, engedjük meg magunknak az érzést – de ne süllyedjünk el benne!
Az agyunk úgy van kitalálva, hogy stresszhelyzetben a létfenntartás legyen az egyes számú prioritása, ezért ilyenkor akaratunk ellenére is átveszi az irányítást a legrégebbi agyrészünk, a hüllőagy*. Üss vagy fuss a két jellemző reakciója és még akkor fejlesztette ezt ki, amikor szaladnunk kellett a vaddisznó elől vagy megvédeni a barlangunkat a szomszédos törzsek támadásától. Ez a vírusmizéria most egy nagyfokú stressz a globalizált világ számára ezért érthetőek a kollégáid “életmentő” reakciói is, mint pl. a készpénzzel fizető vásárlóra való morgás vagy az ügyeleti beosztás elől mondvacsinált betegséggel való kibújás. Vezetőként feladatod felmérni, hogy ki mennyire pánikolt be a helyzettől, hogy személyes támogatást tudj neki nyújtani. Fő eszközöd ebben az értő figyelem.
Extra fontos vezetői feladat lett a csapat összetartása, pláne ott, ahol eddig nem volt módi a home office. Hiába tűnik feleslegesnek, szánj időt reggelente egy 15 perces videós (!) check-in Zoomra/Webexre/Teamsre és ebben ne akarj görcsösen munkáról beszélgetni. Gondolj bele, két hete még naponta találkoztak a kollégáid, akár barátok is lehetnek, rendszeresen pletykálkodtak, nevetgéltek együtt, vagyis szociális életet éltek, ami az optimális hormonműködésükhöz, vagyis a testi és lelki egészségükhöz is hozzájárult. Ennek mindenféle rákészülés nélkül vége szakadt és jött helyette az otthonlét szokatlan új formája. Vezetői felelősséged segíteni a csapatodat az újra-alakulásban, a szociális kapcsolódás új módjainak kialakításában! (Plusz készülj fel, hogy kb a jövő hét végén, ahogy kezdünk fáradni, jön majd a storming is menetrendszerint…)
A második héten előkerült a bizalom és kontroll kérdésköre is. Szerintem ez a kettő ugyanabból a forrásból fakad: mennyire tiszták az elvárásaid? Ha pontosan kommunikálod és a másik pontosan megértette (vagyis a saját szavaival azt mondja vissza), hogy mit vársz tőle, akkor meg fogjátok tudni állapítani az előre egyeztetett mérföldkőnél, hogy az teljesült-e vagy sem. Mindkét esetben érdemes megkeresni az okokat: mi vezetett a sikerhez és mi hiányzott, ami a kudarcot okozta? Néhány iterációs kör után fogod tudni, hogy kiben mennyire “bízhatsz”, vagyis mennyire vagytok azonos platformon a teljesítménymenedzsment terén. Ezen túl az, hogy reggel pizsamában ül-e le dolgozni vagy eltölt-e napközben két órát ebédfőzéssel, már csak akkor kell, hogy foglalkoztasson Téged, ha időhöz kötött elvárásokat is megfogalmaztatok és azokat ezzel sérti – és így vissza is tértünk a pont lényegéhez.
Csomót írtam már korábban is ezekről a vezetői készségekről, nézd meg “Az Elég Jó Vezető” pont alatt a cikkeket és olvasd el a témát, amihez szeretnél eszközöket kapni! Ha konkrét kérdésed van, írj a Kapcsolat fülön és segítek!
* biológusok/orvosok/agykutatók nézzék el nekem ezt a leegyszerűsítést
A nagy országos #maradjotthon első hetén az összes ügyfélmunkám során szóba került az új helyzet és annak helyes kezelési módja. Ki is találtam egy új formátumot a vezetők támogatására, ha érdekel, beszéljünk, az általános érvényű tanulságokat addig is összeszedem itt:
Attól még, hogy most hirtelen szabad lett otthonról dolgozni, az embereid nem feltétlen tudják, hogy ez hogyan kell jól csinálni.
Sőt, nehéz is jól csinálni és nem fognak egy hét alatt belerázódni. Türelem, kitartás, összefogás!
Aki eddig is lelkiismeretesen dolgozott, az otthonról is úgy fog, sok esetben még többet is. Nem kell átmenned ellenőrbe.
Aki eddig nem dolgozott lelkiismeretesen, az mit keres a csapatodban?!? Ne most akard megnevelni, arra használd, amire így is tudod.
Bizonytalanságban a védettség és kiszámíthatóság a legfontosabb szükségletünk, mondd hát el, amit a cégetekben várható változásokról tudsz. Mondd el sokszor, akár minden nap az újabb fejlemények tükrében.
Az emberi kapcsolatokat tartsátok meg online is. Legyen rendszeres check-in, pl. reggelente 15 perc együtt kávézás. Ha átfut a videokép hátterében egy gyerek, kérdezd meg, hogy mi a helyzet az otthontanulással. Ha a tegnap reggel beindított mosógépet csak este vetted észre újra, meséld el és nevessetek együtt!
Ha nemzetközi csapatban dolgoztok, vedd figyelembe, hogy a világ különböző részei különböző státuszban és hangulatban vannak, szánjatok külön időt az összehangolódásra.
Kb mindenkinek újra kell most terveznie mindent. Ha eltelt az első hét úgy, hogy még nincs stratégiátok a kieső bevételek pótlására / létszámcsökkentés nélküli túlélésre, akkor adj időt az agyatoknak. Stresszben nehezebb kreatívnak lenni. Amint eljuttok az elfogadás fázisába, ellazulnak majd az agysejtjeitek is és fogtok tudni ötletelni, fényt meglátni az alagút végén. Ne feledd, végül ez is jóra fordul majd! Ha még nem jó, akkor ez még nem a vége…🤸♀️
További vezetői tudnivalók az “Elég Jó Vezető Program” fülön, 20 részben, praktikus háttéranyagokkal. Olvass bele!
Privacy & Cookies: This site uses cookies. By continuing to use this website, you agree to their use.
To find out more, including how to control cookies, see here:
Cookie Policy
