Pihenünk-e eleget, és ha igen, miért nem?

Origo_címlap_kiskép

A cikk eredetileg az Origo Üzletrész oldalán jelent meg 2015.01.05-én

„Idén kiveszem majd az összes szabadságom” – hangzik el rendszerint az újévi fogadalom a vezetőktől is, amely – a „hetente kétszer lemegyek a konditerembe”, vagy a „nem eszem több sütit” társaságában – könnyen lehet, hogy (ismét) kudarcot jelentően elmarad majd. De vajon miért? Hogyan lehet, hogy egy alapvetően kellemes élménytől, a pihenés, kikapcsolódás lehetőségétől önként fosztjuk meg magunkat? Ráadásul éveken keresztül…

Van, aki attól fél, hogy ha nincs otthon a macska, cincognak majd az egerek. Egyesek úgy érzik, nem engedhetik meg maguknak, hogy otthagyják az üzletet, hiszen az biztosítja megélhetésüket. Van, aki nem érzi igazságosnak, hogy Ő pihen, miközben kollégái keményen dolgoznak. Mások a visszatérésükkor rájuk váró 1000 olvasatlan emailtől tartanak. Akárhogy is, a kihagyott szabadságokkal, az átdolgozott karácsonyi szünetekkel és a laptop előtt töltött hosszú hétvégékkel az egészségünket, a harmonikus párkapcsolatunkat és a kisgyerekek felcseperedésének végigkövetését is kockáztathatjuk. Nem árt tehát, ha nekiveselkedünk és kidolgozunk egy saját rendszert, ami egyfajta jóllakott kecske – megmaradt káposzta állapotot biztosít majd nekünk. Ilyen elemekből választhatunk:

Read the full post »

Kötelező edzések

Üzlet és Pszichológia 2014.október

Üzlet és Pszichológia 2014.október (A cikk eredeti megjelenési helye)

Az elmúlt években nagyjából 50, fejlődni vágyó felső-, közép- vagy cégvezetővel beszélgettem coachként. Mindannyian egyéni igénnyel kerültek coaching folyamatba, a változási vágyuk, tempójuk és témájuk rendre eltért, nem volt két egyforma ülésünk. Visszatekintve mégis azt látom, hogy a vezetői lét néhány sarkalatos pontja nagy valószínűséggel kerül elő egy-egy beszélgetés-sorozat folyamán. Mintha bizonyos sportágakban a legtöbb vezetőnek lennének kötelező edzései a hét megadott napjain…

Hétfő – Hegymászó

Ahogy közeledünk az örök hó határa felé, ahol egyre ritkább a levegő és egyre több csúcsra látunk már csak felülről rá, lassacskán rádöbbenünk, hogy fogynak mellőlünk az útitársak is. Hogy ki meddig jut fel, az nagyon sok tényezőtől függ, de egy biztos: a csúcson kevés hely van. Egy nyolcezres (például a Mount Everest) csúcsán akár az is előfordulhat, hogy egyszerre csak egy valaki fér el. Esetleg kettő, ha nagyon jóban vannak. Read the full post »

Egy maximalista sirámai

Szokatlan dologra volt irigy kisiskolás korában.

CoachSzemle_Cikk_2014

Az írás eredetileg a Magyar CoachSzemle 2014/3. számában jelent meg

Nem a társai babájára vagy szagos radírjára, nem is a koptatott farmerükre vagy sportcipőjükre. Sokkal inkább arra, hogy mások többet lehetnek otthon, tanítás helyett. Vagyis hogy többet betegek. Hisz Ő alig volt beteg, azt is rendszerint sikerült a karácsonyi vagy a tavaszi szünetre időzíteni. Hogy olyankor meg, amikor mindenki más kint van a szabadban, esetleg nagyszülőknél tölti az időt, fekhessen otthon, társaság nélkül. Pedig amikor mások voltak betegek, Ő rendes diák módjára másolta nekik az órai tananyagot, vitte fel délutánonként a leckét és magyarázta a nehezebb dolgokat. Szívesen csinálta, nem arról van szó, de azért jól esett volna néha ezt vissza is kapni. De a szünetekben ugyebár se lecke nincs, se barátok a közelben.

Read the full post »

Építsünk lépcsőt az elénk gördülő kövekből!

A Szaktudósító legutóbbi számában a coachingról, használhatóságáról, előnyeiről kérdeztek. Nagy öröm ez nekem, mert így a szakképzésbe, felnőttoktatásba is bejut némi info a coaching gyakorlati hasznáról. Íme az interjú:

A manapság egyre gyakrabban emlegetett coach vagy a coaching szavakat hallván, keveseknek jut eszébe, hogy ezeknek magyar gyökereik vannak. Eredetük a kocsi szavunkra vezethető vissza, amelyet konkrét jelentésében tőlünk vett át az európai nyelvek többsége. A dolog pikantériája, hogy ezek a szavak új jelentésükben angol formájukban kerültek vissza a magyar nyelvhasználatba. Arról, hogy milyen tartalmakat takar ez az új jelentés, Bánhidi Brigittával beszélgetünk, akinek 2012-ben az Év Coacha kitüntető címet adományozta a Nemzetközi Coach Szövetség Magyar Tagozata.

– Ön is szokott nyelvészkedni, ha a szakmájáról kérdezik? Mit csinál a coach, mit jelent a coaching?

Erre a kérdésre mindig a kocsi metaforájával szoktam válaszolni. Ez ugyanis nagyon szép kép, és pontosan lefedi azt, ami a coach feladata. Ahogy egy kocsira évszázadokkal ezelőtt felültek, és az elvitte utasait A pontból B pontba, a coach hasonlóképpen – mint egy katalizátor vagy facilitátor – teszi ugyanezt: fel lehet rá „ülni”, és célba juttatja utasát – annyi különbséggel, hogy az utasnak kell kijelölnie az irányt és meghatároznia az utat.

Read the full post »

Elefántösvények

A cikk a 2013 decemberi Üzlet és Pszichológiában jelent meg nyomtatásban.

Tervezni jó dolog. Tervektől eltérni még jobb. Tervezni felesleges. Tervektől eltérni butaság.

Vajon melyik, vagy melyik kettő igaz a fenti állítások közül? És erre a kérdésre ki tud válaszolni?

A modern parkrendezés világában elefánt-utaknak is hívják azokat az ösvényeket, melyeket az előre eltervezett gyalogutak mellett vagy azokat összekötően kitaposnak a járókelők azért, hogy minél hamarabb vagy minél rövidebb úton céljukhoz jussanak. Hisz az elefántok se nézik, hogy merre kellene menniük, egyszerűen csak az orrukat követve hagyják egymás után súlyos lábnyomaikat a természetben. Követik ezzel megérzéseiket, gyakorolják be régóta megrögzött szokásaikat vagy hagyják figyelmen kívül a külvilágból érkező, ellenkező irányú jelzéseket.

Mi, emberi lények is tehetünk így. Lehet, hogy észre se vesszük, de saját magunk ellen dolgozunk. Vagy azzal, hogy eltervezünk valamit, amit aztán nem tudunk megvalósítani, vagy azzal, hogy eredménytelenül lépegetünk egy kitaposottnak tűnő úton. Mondok példákat.

Read the full post »

Igaz vagy sem?

Kedvenc bécsi kávézójában üldögélve egy barátja szólította meg Johannes Brahmsot, hogy megkérdezze tőle, mivel töltötte a napját.

“A szimfóniámon dolgoztam – hangzott a válasz – Reggel hozzáadtam egy nyolcad hangot, aztán délután kitöröltem.”

Ezt a színes kis anekdotát tegnap este, a Zeneakadémián, egy kamarazenei előadás tájékoztató füzetkéjében olvastam és rendkívül megtetszett. Akkor is el lehet rajta gondolkodni, ha véletlen csupán csak anekdota lenne, kevés valóságtartalommal. (Bár Brahms köztudottan sokszor dolgozta át műveit, külső véleményeket is figyelembe vett és saját maga is rendre megkérdőjelezte korábbi alkotásait.)

Nekem például az jutott róla eszembe, hogy milyen egyszerűen ismeri el a hibázást is a munka részének. Úgy véli, egész nap dolgozott, még akkor is, amikor valami olyat tett, amit később helytelennek minősített. Adott időt a “hibás” próbálkozásnak is, majd ugyanúgy szánt időt a hiba kijavítására is. Tanult mindkettőből.

Anélkül, hogy sokat példálóznék, néhány ötlet, ahol ezt napjainkban gyakorolhatnánk: vezetői tévedés beismerése; személyi döntések halogatása / újabb esélyek adása; a hírhozó megbüntetése; gyes után visszamenni dolgozni; rossz iskolaválasztás és ezt követő váltás. Bátran folytassa a sort, akinek úgy tartja kedve!

You are not alone!

pg63_photo I was asked to share some experiences on coaching C-level (CXO) clients in the latest issue of ICN (Int’l Coaching News), what excercises or tools might work well when working with them.

Here’s what I put together on pg 63-64 but you can also read it here:

You are not alone!

This is a conclusion most of my C-level coachees come to after having taken part in a leadership coaching process. But why would they think they had been alone beforehand? The answer is easy: because it is always lonely in the top. Imagine climbing the highest mountains: there is just no room for more. The same with being on the top of a company – you have nobody to share your problems with, to complain about your bosses together or simply to go out for a lunch with. You just have to be the head of a big population with all its authority, respect, trust and sometimes fear. Becoming a leader takes a long way from being a manager. It is the coach who can accompany you in this process. Here are some tools – amongst many –  you can use efficiently.

Read the full post »

Görbe tükör

A Media Platform 2013 konferencián a 10 éves Momentán Társulattal közös workshopon hívtuk fel a figyelmet az ügyfélszolgálat nehézségeire, egyben fontosságára. Az interaktív színházi előadást coaching kérdésekkel megspékelve szórakoztató tanulásra nyílt lehetősége a jelen lévőknek. Az esemény előtti beharangozóban a Digital Hungary oldalain arról is írtunk, hogy miért és hogyan működik az improszínházi tréning:

A közönség épp inputot ad a játékhozIsmerik az egyszeri ember esetét a lyukas vizeskannával? Elmegy a kútra, megtölti, de mire hazaér, azon a picike lyukon elcsöpög a fele. Visszafordul, hogy újratöltse, de egész addig, míg az a picike lyuk ott figyel, esélye se lesz egy jót mosakodni otthon. Megfoltozni viszont macerás lenne. Újat venni meg drága. És el kéne érte menni a boltba is. De hogy jön ez az egész az ügyfélszolgálathoz?

A legigazságosabb leosztás

Gyakran meglep az emberi agy működésének sokfélesége. Most például azon csodálkoztam el, mennyire különböző asszociációkat, ezáltal milyen sokszínű cikkeket eredményezett a Magyar Coachszemle legújabb (21013/3.) számának témája: az Idő.

Az én gondolataim a 14-15.oldalon kaptak helyet és itt is olvashatóak:

Mai találós kérdésünk: mi az, amiből mindenkinek, a Föld összes lakójának, embernek és állatnak egyaránt ugyanannyi jutott? Egy erőforrás, amiért nem kell megküzdenünk sem az elemekkel, sem embertársainkkal. Önmagunkkal viszont gyakran. Igen, ez az idő. Annyira igazságosan van elosztva, hogy mindenkinek ugyanannyi jut belőle: 24 óra naponta, 60 perc óránként. Elveszteni se lehet és többet nyerni se fogunk tudni. Lehet vele viszont gazdálkodni. Vagy menedzselni.

Legalábbis az általános vélekedések szerint.

Szerintem viszont ezek egyikét se tudjuk az idővel művelni. Akármit csinálunk ugyanis, változatlan tempóban halad előre, egyre csak múlik, és nem kérdezi meg, hogy milyen viselkedést várunk el tőle, hogy hogyan tudná még jobban a javunkat szolgálni. Egy valamit tehetünk viszont annak érdekében, hogy mégis úgy érezzük, mi vagyunk a helyzet urai: megtanulunk priorizálni, fontossági sorrendet felállítani és ennek megfelelőn dönteni percről percre, óráról órára arról, hogy mit is fogunk tenni a következő időegységben. Így elmondhatjuk magunkról, hogy mi osztjuk be az időnket és nem maradunk le semmiről, amit valóban szeretnénk, ha beleférne. Read the full post »

Useful tools for life coaches

Toolful Coach has the opportunity to regulary advise readers of ICN – International Coaching News with tools that relate to the topic of the given issue. We have started our series of publications with 2nd issue about tools for coaching style managers and now Issue 3 is also out with tools for life coaches.

The full article may be read on pgs 19-20. of ICN Issue 3, be downloaded in pdf from Toolful Coach’s site and be read as text down here:

Toolful Coach column vol. 2. – useful tools for life coaching with a case study

There is no coaching process without life coaching aspects…agree? Every executive, every manager, every entrepreneur is a human being in himself/herself with several roles around the clock thus faces all kinds of personal challenges. Let it be self confidence, conflict management, assertive communication or time management – the coach has many tools to help in holding up a mirror and finding the best suitable way out of the perceived problem. For a whole range of those tools look for the lollipop symbol in the Toolful Coach book (www.toolfulcoach.com). However, before doing that, have a look at a few selected ones below:

Read the full post »