Mit kell tenned most, hogy a jövőbeli éned vállon veregessen?

Egy coach és egy önként jelentkező ügyfél élőcoachingot tartott az idei Flow Be better színpadán. Előtte soha nem találkoztak, húsz perc után az ügyfél mégis továbblépési ötletekkel állt fel. Élmény és házi feladat – a coach, Bánhidi Brigitta írása, akitől utána mindenki azt kérdezte, hogy lehetne ő is coach?

Százötven ember előtt színpadon, reflektorfényben, húszperces coaching beszélgetést vezetni nem mindennapi feladat. Egy hete mégis ezt tettem. Többek szerint túl nagy volt a kockázat, szerintem viszont teljesen biztonságos talajon mozogtunk. Mondom is, hogy miért:

  • ott volt velem az ügyfél, aki egész biztosan kompetensebb a saját dolgában, mint én abban valaha is lehetnék.
  • a vágyott jövőjéről kérdeztem, ami mindig hálás téma, mert azt képzel bele, amit csak szeretne. Álmodozni jó.
  • az erőforrásairól beszélgettünk, ami szintén hálás téma, mert jól esik felfedezni, hogy mire vagyunk képesek, mi segített hozzá korábban sikerélményhez és miből tudunk a jövőben is építkezni.

Vagyis: ott ültem a színpadon egy önként jelentkező, a rá váró beszélgetésről mit sem sejtő, de aktuális dilemmával bíró ügyféllel, aki húsz perc alatt átgondolt egy üzletfejlesztési kérdést és új felismerésekkel lett gazdagabb. Egy apró lépés előre neki, sikerélmény nekem.

brigi

Párkányi Orsi, a Join My Wedding alapítója vállalta az élő coachingot a színpadon. Fotók: Egyed Péter

A jó hír, hogy nem is kell ahhoz coachnak lenni, hogy ilyen sikerélményekhez juttassuk egymást. Egy vezető a beosztottjaival, egy anya a gyerekeivel vagy egy férj a feleségével is folytathat ehhez hasonló, megoldásközpontú beszélgetéseket, például az alábbi forgatókönyv szerint:

  • legyen egyezség a két fél között abban, hogy az egyik fél aktuális dilemmájáról fognak beszélgetni
  • a támogató szereplő segítsen a témagazdának elképzelni azt az állapotot, amikor már túl van az aktuális dilemmán, anélkül, hogy kitalálnák, hogyan oldotta meg. A módszertan kidolgozói, Steve de Shazer és Insoo Kim Berg megfogalmazása alapján: „begin with the end in mind”. Egy ilyen kérdés például megteszi: Tegyük fel, hogy túl vagy ezen a dilemmán és valami – megelégedésedre – megváltozott. Mi lett más?
  • Alapos kérdezőbiztosok jó, ha tovább mennek egy „És még?” kérdéssel. Sok elemű minta alapján állíthatom, hogy az első válasz még csak az út kezdete, lesz ott még több, más, mélyebb változási vágy is.
  • Hallgassunk aktívan (lásd még Gordon féle értő figyelem)!
  • Kérdezzünk rá jelekre, amelyeket alanyunk észrevesz abban a bizonyos vágyott jövőben és amelyek azt mondatják vele, hogy ott van, ahol lenni szeretne!
  • Minél részletgazdagabban festi le a vágyott jövője képét az illető, annál könnyebb lesz továbblépni az erőforrások keresése irányába. Akár egy skálát is elképzelhetünk, amelyen az ideális állapot a tízes, maximális érték.
  • Kérdezzük meg, hogy az ideális kép részleteit szem előtt tartva, mi van már meg abból a jelenben is! Ha skálázunk, hányason áll most az alany (1-10 között)? Mit tett eddig az ügy érdekében? Azt hogyan csinálta? Szintén figyeljünk a részletekre, hallgatózzunk erőforrások, erősségek után és jelezzük is vissza azokat! Pl. „úgy tűnik nekem, hogy bejáratott döntési folyamatod van már a hasonló helyzetekre” vagy „sok energiát fektetsz az adatok gyűjtésébe és elemzésébe”.
  • Tegyük fel néhányszor a varázslatos „És még?” kérdést!
  • Kérdezzük meg, hogy miből venné észre, hogy egy lépéssel előrébb került a skálán? Mi lenne ott más? És még?
  • Hagyjuk, hogy kimondja, mit kell tennie az előrelépés érdekében és bízzunk abban, hogy ezt meg is fogja tenni!

Mit ne tegyünk?

Ne adjunk tanácsot, ne mondjuk el saját, témába vágó tapasztalatunkat, ne tegyünk fel saját megoldási javaslatunkat burkoltan rejtő, irányított kérdéseket, ne hívjuk fel a figyelmét kockázatokra és

ne veszítsük el a hitünket abban, hogy a saját problémáját Ő fogja tudni a legjobban megoldani!

Házi feladat önfejlesztő olvasóknak: legjobb, ha saját magunk jövőjével kezdjük az álmodozást, ráadásul nem is csak úgy akármennyire megyünk előre, hanem tényleg valahova a legvégére. Képzeld el, hogy a saját, nyolcvanadik születésnapi partidon ülsz a torta előtt, körbevesznek kedves emberek (kik azok?) és valaki (ki?) beszédet mond a pezsgős koccintás előtt. Mit mond? Miért örül annak, hogy ott lehet? Mit adtál te a világnak eddig? Milyen értékek szerint élsz? Mire vagy büszke szerinte? Mit tartasz fontosnak?

Legyen ez a te életed skálájának a tízes értéke és gondold át, hogy hol tartasz most! Mit tettél eddig, ami abba az irányba visz? Amit most csinálsz, az hogyan szolgálja az utadat? Miről vennéd észre, hogy egy lépéssel közelebb kerültél ahhoz a vágyott jövőbeli képhez? Mit kell tenned, hogy a jövőbeli éned vállon veregethessen?

Az írás eredetileg a Forbes.hu-n jelent meg 2016. októberében: https://forbes.hu/legyel-jobb/mit-kell-tenned-most-hogy-a-jovobeli-ened-vallon-veregessen/

 

Leave a comment

Hozzászólás