Lehetek a robofőnököd?

forbes_201608

Forbes 2016.augusztus

Két év múlva az üzleti tartalmak 20%-át gépek írják majd meg, a leggyorsabban növekvő cégek 50%-ában kevesebb emberi munkaerő lesz, mint okoseszköz és világszerte 3 milliónál is több munkásembert roboboss, azaz gépi főnök fog felügyelni – mondja a Gartner. Két éven belül? Gyors a tempó.

Roboboss jelenleg kétféle is van: egyik, ahol egy robotember “feje” egy monitor, amin a valódi, de akár a föld másik részén jelenlévő főnök jelentkezik be úgy, hogy a robot sétál oda a fizikai valóságban a meetingre vagy az alkalmazotthoz, miközben a virtuális fej beszél vele valós időben. Így főnököt spórolnak illetve olyan helyeken tud megjelenni a szakértelem, ahol amúgy szűkösen van jelen (pl. orvosi konzílium). Másik, amikor nincs valós robot, csak a teljesítménymutatók (pl. adott időtartamban lekönyvelt számlák a rendszerben, belépve töltött idő és inaktív screen time aránya, futószalagról hibásan leesett termékek aránya) alapján egy szoftver elemzi az adott munkaerő teljesítményét és riport formában jelzi azt vissza neki előre definiált mérőszámokhozhoz viszonyítva – itt az előre kiosztott elvárás ismeretében  az alkalmazott saját magát kell, hogy felülbírálja-motiválja. A kettőt ötvözi, amikor a szoftveres teljesítménymenedzsment alapján a fizikai robot ahhoz sétál oda, akihez valamilyen okból a monitor-fejen keresztül a valós főnöknek kell szólnia.

(tovább…)

Hogyan legyen hatalmunk a szokás hatalmán?

A cikk eredetileg az origo.hu Üzletrész rovatában jelent meg 2015.04.24-én

Jól ismert mantra, hogy a megfelelő szokások zálogai lehetnek az üzleti sikernek. Hiába tudunk azonban a rossz szokásainkról, ha képtelenek vagyunk levetkőzni őket. Bánhidi Brigitta üzleti coach a sikeres változtatáshoz kínál mindenki számára használható tippeket.

Túl az év első négy hónapján itt az ideje nosztalgiázni kicsit. Nem kell messzire visszamennünk, csak szilveszterig, addig a bizonyos estéig, amikor megfogalmaztuk újévi fogadalmainkat. Mindenki, aki így, egy bő negyedév távlatából nyugodt szívvel vállon veregetheti magát azért, amit elért, tegye is meg gyorsan!

(tovább…)

Elefántösvények

A cikk a 2013 decemberi Üzlet és Pszichológiában jelent meg nyomtatásban.

Tervezni jó dolog. Tervektől eltérni még jobb. Tervezni felesleges. Tervektől eltérni butaság.

Vajon melyik, vagy melyik kettő igaz a fenti állítások közül? És erre a kérdésre ki tud válaszolni?

A modern parkrendezés világában elefánt-utaknak is hívják azokat az ösvényeket, melyeket az előre eltervezett gyalogutak mellett vagy azokat összekötően kitaposnak a járókelők azért, hogy minél hamarabb vagy minél rövidebb úton céljukhoz jussanak. Hisz az elefántok se nézik, hogy merre kellene menniük, egyszerűen csak az orrukat követve hagyják egymás után súlyos lábnyomaikat a természetben. Követik ezzel megérzéseiket, gyakorolják be régóta megrögzött szokásaikat vagy hagyják figyelmen kívül a külvilágból érkező, ellenkező irányú jelzéseket.

Mi, emberi lények is tehetünk így. Lehet, hogy észre se vesszük, de saját magunk ellen dolgozunk. Vagy azzal, hogy eltervezünk valamit, amit aztán nem tudunk megvalósítani, vagy azzal, hogy eredménytelenül lépegetünk egy kitaposottnak tűnő úton. Mondok példákat.

(tovább…)

Házi cirkusz

A kisgyermekes családok mindennapjai örök témának bizonyulnak mindenféle szakértői csapatok számára. Mostani írásomban a LifeGarden oldalain a coach (és nem mellesleg gyakorló anya) szemével látott tapasztalataimat foglaltam össze, elsősorban – természetesen – kérdések formájában. Mennyi mindent át kell gondolni, mielőtt egy kisgyermekes családanya (és akár apa!) újra munkába állna!

Légtornász zsonglőrök oroszlánt szelídítenek…

…egy nappaliban, jó szóval.

Akár a népszerű improvizációs TV műsor egy feladata is hangozhatna így. Végy 4 magasan képzett és kiemelkedően tehetséges színészt, tedd őket abszurdnak tűnő helyzetekbe és szórakozz játékukon. Pillanatok alatt megjelenítik a vázolt szituációt, a közönség pedig jót nevet küzdelmükön és hálát ad az égnek, hogy Ő maga nincs a megnevezett helyzetben.

Pedig de. Legalábbis a közönség és társadalmunk jelentős hányada nap, mint nap szembe találja magát a címben szereplő kihívásokkal. Dolgozó, kisgyerekes anyának hívják őket…
Védőháló nélkül próbálják folyamatosan a levegőben tartani szinte megszámlálhatatlan szerepük minden egyes kis labdáját, miközben szeretnének kiegyensúlyozott és boldog felnőttet nevelni néha igencsak magas energiaszinten működő gyermekeikből. Szinte eszköztelenül.

(tovább…)

Kultúrák metszetében

November végén Philippe Rosinki, belga származású mestercoach (az ICF minősítési rendszere szerint MCC) járt Budapesten, hogy egy egész napos workshopon betekintést adjon nekünk az interkulturális különbözőségek kiaknázásában rejlő lehetőségekről és az ezt támogató coaching módszerekről. Nagyon tanulságos nap volt!!! Összefoglalóm a HR Portál blogján jelent meg Ellenállunk a változásnak vagy csak a stabilitást preferáljuk? címmel, és itt is olvasható:

Ellenállunk a változásnak vagy csak a stabilitást preferáljuk?

Természetesen ugyanarról a dologról van szó, csak kétféle nézőpontból. Hiszen tekinthetünk valamire negatívan vagy pozitívan, akadályként vagy lehetőségként esetleg akár statikusan vagy dinamikusan is. És még ki tudja, hányféle módon.
Philippe Rosinski múlt pénteki Coaching Határok Nélkül workshopjának legfőbb tanulsága számomra az volt, hogy a legjobb, ha mindezeket egyszerre vesszük figyelembe. Nem VAGY, hanem ÉS. Érezhetjük magunkat jól úgy egy helyzetben, hogy közben bennünk van a bizonytalanság is. Vágyhatunk arra, hogy mindent irányításunk alatt tartsunk, miközben szeretnénk elfogadni egy felsőbb erő (sors? végzet? Isten?) létezését is. Lehetnek helyzetek, amikor közvetlenül kimondjuk, ami a lelkünket nyomja, míg más kontextusban inkább virágnyelven beszélnénk.

(tovább…)

A szavak teremtő ereje

AI – egyesek szerint a mesterséges intelligencia angol megfelelőjének (Artificial Intelligence) rövidítése, míg mások egy változásmenedzsment- ill. coaching szemlélet (Appreciative Inquiry) azonosítására használják. Ez utóbbival kapcsolatos gondolataimról írtam az ICF Coach Klub oldalán:

A szavak teremtő ereje

mely írás egyébként itt is olvasható:

Csoportos szupervízión voltam. Egy coach arra is jár, ugyebár. Mikor megfogalmazódott bennem a kérdés, elméláztam rajta, hogy vajon ez-e a jó szupervíziós téma vagy inkább keresnem kellene valami elakadást, problémát, nehézséget? Aztán úgy döntöttem, hogy épp azért is lesz jó, mert amolyant már keresgélni sincs kedvem.

A felvetésem pedig így hangzott: mennyiben befolyásolom én, mint coach a hozzáállásommal, életszemléletemmel, előfeltevéseimmel beszélgetőtársaim gondolatait, a folyamatban kitűzött célokat és a választott irányt? Nevezetesen: ha egy kiemelten nehéz helyzetben lévő coachee esetében is csak arra gondolok, hogy hogyan lehetne ebből a gödörből kinézve meglátni az új lehetőségeket, milyen készségeket erősít a mocsárból való kimászás vagy, hogy az életének melyik más, sikeres aspektusából tudná újraépíteni az éppen szétesett területet, azzal megfosztom-e Őt a kesergés, panaszkodás, feldolgozás lehetőségétől? Ráerőltetek-e bármit, amire Ő még nincsen készen?

(tovább…)