Mesélte a héten egy ügyfelem, hogy a legutóbbi board-ülésükön egy profin összerakott előterjesztést néztek át, amiben a számok, érvek, javaslatok mind a helyükön voltak, el is fogadták. A meeting után derült csak ki, hogy az anyagot a beteg szakértő helyett egy kolléga készítette el AI segítségével. Bár a felelősség a prezentáló vezetőé, szakmai szempontból azért elgondolkodtató 🤔, hogy a döntéshozók közül senki sem érezte szükségét a számok validálásának.
Félreértés ne essék, az AI egy lenyűgöző és 2026-ban már nélkülözhetetlen eszköz, ami képes elvégezni a munka oroszlánrészét, és felszabadítani minket a rutinfeladatok alól. Azt is mondhatnánk, hogy ez a fenti nem egy nagy ügy, hiszen a vezető felelőssége a végeredmény. Mégis felvet bennem egy kérdést: ha ez a „vészmegoldás” válik mércévé, mert gyorsabb és olcsóbb, lehet, hogy a rendezett formátum ad majd egy olyan hamis biztonságérzetet, ami mögött elvész a belső igény a valódi ellenőrzésre?
Szoktam ezen gondolkodni mostanában egyes AI-generált posztoknál is. Első ránézésre teljesen rendben vannak, gördülékeny a szöveg, világos a szerkezet, használható a gondolatmenet. Könnyű azt mondani rá, hogy „elég jó”, mert el lehet vele indulni, ki lehet tenni, még el is lehet fogadni. Csak közben mi történik velünk, korábban kompetens szakemberekkel? Ha egyre többször elég lesz az, ami elsőre már vállalhatónak látszik, akkor mi történik majd a saját minőségérzékünkkel? Ha ritkábban kell végigmenni azon a belső úton, amin (valljuk be, sokszor kínok árán) egy röpke gondolatból végül saját javaslat lesz, egy első verzióból igényes szöveg, egy számból megbízható döntési alap?
Egy friss kutatás (Doshi&Hauser, 2024) szerint az AI-val támogatott írásokat jobbnak, élvezetesebbnek és kreatívabbnak értékelték az olvasók, miközben a megszülető szövegek jelentősen hasonlóbbak is lettek egymáshoz. Vagyis az átlag színvonal emelkedik, miközben a mezőny tagjai veszítenek egyediségükből. Könnyebben olvasható és ismerős szerkezetű lesz az írások többsége, de kevesebb lesz benne az egyéni hang, ami a szerző gondolkodását, világlátását, szakértelmét tükrözheti.
Talán ezért inog meg bennem a bizalom akkor is, amikor egy tanácsadó oldalán klasszikus chatgpt-szöveget olvasok. Valahogy nem tudok hozzá kapcsolódni, csak ugrál a szemem a megszokott AI-fordulatok és bekezdések során, miközben keresem bennük azt a fajta saját gondolatmenetet, amitől egy szakmai hang hitelessé tud válni. A tanácsadásban, vezetésben és úgy általában a segítő szakmákban azért fontos ez, mert az ő posztjaikat olvasva az embert is teszteljük, nézzük a stílusát, az álláspontját és keressük, hogy ő hova lövi be a szintet. 🧭 Aki megelégszik az AI által generált, saját hang nélküli tartalommal, az vajon hogyan áll majd egy komplex ügyfélprobléma megoldásához?
Persze tudom, érzem is, meg a doktori kutatásom is erre épült, hogy a munka világa is átrendeződik. Egyre többször kerülünk majd olyan helyzetbe, hogy az AI végzi el helyettünk a feladatot. Az OECD friss elemzése (Green, 2024) szerint az AI által erősen érintett munkákban egyes rutinszerű irodai, adminisztratív és bizonyos írásbeli készségek súlya csökkenhet, miközben a menedzsmenthez, üzleti folyamatokhoz és együttműködéshez kapcsolódó tudás felértékelődik. Ez elsőre teljesen logikus, amiben az LLM jó, arra az ember már nem fog kelleni. Őket kiváltják a gépek, így a foglalkoztatott emberek között arányában több lesz az, aki értelmez, koordinál, döntéseket támogat. Vagyis ha az AI átveszi az operatív terheket, végre marad időnk a valódi stratégiai mélységekre.
Ami zene füleimnek, hiszen az elmúlt két évtizedben rengeteg felsővezető naptárát segítettem letisztítani az operatív darálótól, de ha nem megyünk végig azon a tanulási folyamaton, ami az egyes munkák lényegét segít megérteni, akkor hogyan fogunk érteni ahhoz, amit jóváhagyunk? Hogyan fogjuk észrevenni, ha egy AI által kidobott szám gyanús? Ki fogja megneszelni, hogy egy LLM generált customer insight csak bullshit és a fogyasztó épp nem is azt mondaná egy fókuszcsoportban? Ha nem tudnánk valamit felépíteni mi magunk is, akkor mekkora hitelességgel és megbízhatósággal tudunk ránézni arra, amit elénk tett a rendszer?
A Microsoft Research egyik 2025-ös kutatása (Lee et al., 2025) azt mondja, hogy AI-használat mellett a kognitív erőfeszítés egy része a végrehajtásból az ellenőrzés felé tolódik, és azok gondolkodnak kritikusabban, akik úgy érzik, AI nélkül is meg tudnák csinálni a feladatot. 🛗A nagy irodaházak liftjei jutnak erről eszembe. Jó, hogy vannak, mert kényelmesen és gyorsan feljutunk velük a kívánt szintre. De ha valaki minden nap a liftet választja, netalán még otthon is rendelkezésére áll ilyen opció, a teste szépen lassan hozzászokik a kényelemhez és baromi nehéz lesz egy-egy áramszünet esetén gyalog felmásznia mondjuk a hatodikra.
Bármely világ-, vagy városrész elszegényedése sem egyik napról a másikra történik és biztosan nagyon nehéz észrevenni a hétköznapi apró elmozdulásokat ott is. Az AI amellett, hogy megkönnyíti az életünket és növeli a cégek hatékonyságát, könnyen lehet, hogy egyfajta szakmai elszegényedést is hoz magával, amikor egyre kevesebb a saját hang, az eredeti gondolat és a valódi utánajárás. A szellemi képességeink terén is ügyeljünk hát a kondink megtartására! Az AI által adott első verziót, szinte végtelen számú ötletet, logikusnak tűnő szerkezetet, frappáns hasonlatokat, anekdotát, esetleg stílust is nézzük meg kritikus szemmel. 🧠 Ne legyünk lusták használni a kérdező, kételkedő, gondolkodó, megküzdő, újrafogalmazó és pontosító agyunkat! Mert nem tudjuk, mennyi idő kell neki ahhoz, hogy használat híján leépüljön, és ha újra szükségünk lenne rá egyszer, akkor mennyi idő alatt tudnánk újra kifejleszteni magunkban ezeket a képességeket…
Az igazság itt is biztos az egyensúly megtalálásában lesz: hagyjuk, hogy a lift vigye magasba a terheket, de mi magunk menjünk néhány emeletet gyalog; bízzuk az infogyűjtést a mesterséges intelligenciára, de aztán írjuk meg az elemzés egy részét a segítsége nélkül; örüljünk a flottul összerakott prezinek, de kérdezzünk vissza egy-egy szám jelentésére. Hogy megmaradjon bennünk valami abból az emberből, aki nemcsak használni tud egy rendszert, hanem saját szemével is lát, saját fejével is gondolkodik, és saját mércéjével is meg tudja mondani, hogy valami rendben van, vagy még nincs kész.
Ha beszélgetnél velem az AI által hozott változásokról és hogy Nálatok milyen folyamatok zajlanak, írj és egyeztetünk időpontot!
