AI – egyesek szerint a mesterséges intelligencia angol megfelelőjének (Artificial Intelligence) rövidítése, míg mások egy változásmenedzsment- ill. coaching szemlélet (Appreciative Inquiry) azonosítására használják. Ez utóbbival kapcsolatos gondolataimról írtam az ICF Coach Klub oldalán:
mely írás egyébként itt is olvasható:
Csoportos szupervízión voltam. Egy coach arra is jár, ugyebár. Mikor megfogalmazódott bennem a kérdés, elméláztam rajta, hogy vajon ez-e a jó szupervíziós téma vagy inkább keresnem kellene valami elakadást, problémát, nehézséget? Aztán úgy döntöttem, hogy épp azért is lesz jó, mert amolyant már keresgélni sincs kedvem.
A felvetésem pedig így hangzott: mennyiben befolyásolom én, mint coach a hozzáállásommal, életszemléletemmel, előfeltevéseimmel beszélgetőtársaim gondolatait, a folyamatban kitűzött célokat és a választott irányt? Nevezetesen: ha egy kiemelten nehéz helyzetben lévő coachee esetében is csak arra gondolok, hogy hogyan lehetne ebből a gödörből kinézve meglátni az új lehetőségeket, milyen készségeket erősít a mocsárból való kimászás vagy, hogy az életének melyik más, sikeres aspektusából tudná újraépíteni az éppen szétesett területet, azzal megfosztom-e Őt a kesergés, panaszkodás, feldolgozás lehetőségétől? Ráerőltetek-e bármit, amire Ő még nincsen készen?
Nagyjából fél órás beszélgetés konklúziójaként arra jutottunk, hogy 1) akármilyen modellben is gondolkodik, akármilyen eszközöket is használ, a coach a személyiségével dolgozik elsősorban, azaz nem fogok tudni mást csinálni, mint ahogyan én nézem a világot és 2) ha valaki ebben a légkörben nem érzi jól magát, akkor az nem velem fog beszélgetni életének abban az adott szakaszában valamint 3) a pozitív gondolatok viszik előre a világot.
Még újra átgondolni se volt időm a teljes beszélgetést, mikor belecsöppentem a brit Stefan Cantore előadásába, melyet a Coaching Határok Nélkül programsorozat idei záró előadásaként az AI, vagyis az Appreciative Inquiry (szép magyar fordításban elismerő feltárás) változásmenedzsmentben használható kérdéseiről és modelljéről tartott. A kivetítőn épp ez volt látható: words create worlds (a szavak világot teremtenek) és inquiry creates change (a kérdés változást hoz). Azonnal tudtam, hogy jó helyen vagyok.
Az AI módszertana a pozitív pszichológiából építkezik. A módszer hívői azt vallják, hogy amire a figyelmünket fordítjuk és amilyen kérdéseket felteszünk, az visz minket tovább a válaszunkhoz. Koncentráljunk tehát arra, ami működik, ami erősít minket, ami jó érzéssel tölt el. Még jobb, ha a célunkról elképzelt képünk is pozitív színekben pompázik, hisz ez is segít fókuszálni cselekedeteinket.
Mindezt egy szervezeti változásmenedzsment folyamatban használva jelentős hangsúly van a folyamatos párbeszéden, melybe a vállalat minden szintjéről és területéről bevonunk érintetteket, hogy fellistázzuk a legjobb teljesítmény jellemzőit (Discovery). Ki mikor van teljesítménye csúcspontján egyénileg? A közös optimum is valahol ott lesz… Ezután közösen alkotjuk meg az elképzelt álom-célállapotot (Dream), melybe mindenki a számára legjobb és legfontosabb paramétereket adja bele. Nem baj, ha nem reális, ebben a fázisban ezzel még ne foglalkozzunk. Arra ott a következő lépés, a tervezés fázisa (Design), melyben azon fáradozunk, hogy kitaláljuk, hogyan tudjuk létrehozni az előzőleg leírt álom-szervezetet. Kiscsoportok, nagycsoportok, különböző beszélgetés-irányító eszközök lehetnek ebben segítségünkre, egy a fontos: ne hagyjuk otthon kreativitásunkat és rózsaszín szemüvegünket sem. Ha kell, legyünk provokatívak is és figyeljünk a szóhasználatra: jelen időben, kijelentő módban, határozott igékkel fogalmazzunk (pl. Kimagasló színvonalon törődünk az emberekkel” ahelyett, hogy „Célunk, hogy kimagasló színvonalon törődjünk az emberekkel”). A szavak teremtő ereje segít majd sorsunk beteljesítésében is (Destiny).
