Hogyan lehet egyszerre tökmás és ugyanolyan is? Nem akarok most erről hosszasan értekezni, mert az egyoldalas véleményemet megírtam a Forbes 2021 januári számában, dec. 30-tól olvashatjátok! Itt és most pillanatképeket mutatok inkább az idei munkáimból és azért írok is hozzájuk néhány gondolatot 🙂 Legalább azt is megtudjátok, mivel is telnek igazából a napjaim.
1. Néma gyereknek…kommunikáció-fejlesztés online csoportos coaching keretében
Három éve raktam össze ezt a programot, azóta vagy 30 csoport csinálta velem végig 4 különböző cégnél. Amíg lehetett élőben találkozni, addig 2 teljes napban tartottuk, a kettő között kb egy hónap szünettel, aztán idén tavasszal átdolgoztam az egészet 4 félnapos online alkalomra és ez így még jobb is lett szerintem, mint volt 🙂 Egyéni beszélgetéseknél is megfigyeltem, hogy a saját laptopjuk pajzsa mögül bátrabban és könnyebben megnyílnak néhányan, így nagyon hatékonyan tudunk akár lényeges viselkedésváltozásokat is elérni. Ráadásul az összes terembérleti-étkeztetési-utazási költséget is megspórolja az összes érintett…
„Ez volt a valaha legjobb képzés, amin részt vettem, gyakorlatilag észre sem vettem és eltelt az idő. A tananyag hasznos volt és maximálisan be tudom építeni a munkámba. Az előadásmód izgalmas volt, sok példával, videóval, közös és páros feladatmegoldással. Brigi nagyon profin levezényelte ezt online. Köszönöm, hogy részt vehettem!”
2. LifeHack Podcast a 90.9 Jazzy Rádión
Húúú, ennek nagyon örülök, hogy idén ősszel elindulhatott! Jazzkovács Lászlóval beszélgetek a Jazzy Rádión minden szerdán 16:10-től nagyjából 7 percben a vezetés különböző kérdéseiről. Nem csak vezetők profitálhatnak ezekből a kis tippekből és trükkökből, de vezetőktől külön is kérdezem: heti 7 perced csak van arra, hogy jobb vezető legyél?!?
Az élőben lement részeket folyamatosan töltjük fel, bármikor visszahallgathatóak innen, vezetés közben vagy a nagyfőnök titkárságán várakozva is: https://hearthis.at/brigitta-banhidi/set/life-hack-podcast/
Néhány téma az eddigiekből: időbeosztás, meetingek, kérdések, panaszkodás, munkahelyi pletykák, priorizálás, nemet mondani, változáskezelés, reggeli rutinok ésatöbbi 🙂
3. Teamcoaching átalakulásban lévő csapatoknak
Ebből több is volt idén. Az egyik csapat éppen kiválni készült az anyacégből, egy másik házon belül nőtt nagyot, egy harmadik elég rossz visszajelzéseket kapott a társterületekről az együttműködési hajlandóságukra vonatkozóan – minden eset más. Ilyenkor muszáj sorozatban gondolkodnunk, mivel folyamatosan változik a csapat környezete, amihez segít alkalmazkodni az, ha időről időre találkozunk. Voltak, akik egész napokat szántak erre, de olyan csapat is, ahol csak háromszor és csak fél napokban dolgoztunk együtt. A legjobban annak örülök ilyenkor, ha pl. egy M&A a tranzakció zárása után is egyben van a csapat és együtt tudnak élni az új stratégiával vagy amikor megjön az új iNPS és szemmel látható a növekedés. A módszertant én hozom, de nincs két egyforma folyamat, mert az ilyen egyedi esetekre csak az abszolút-tökéletesen-kompromisszumoknélkül helyzetre szabott megoldás lehet elég jó. Legalábbis nálam 🙂
Nem félek az online eszközöktől sem, ezt például olyankor csináltunk, amikor amúgy fizikailag is együtt voltunk. Hasznos, ha meg akarom adni a résztvevőknek az anonimitás szabadságát és a vizualitás is sokat tud segíteni. Mentimeter, Kahoot, Linoit – állandó társaim voltak ebben a karanténos évben.
4. Az Elég Jó Vezető Program – csoportos vezetőfejlesztés, az egyik „gyerekem”
Öt éve kezdtem összerakni, azóta folyamatosan fejlődik és átalakul, egyre több a téma és gyakorlatilag minden csoportnak csinálok új gyakorlatokat is. A tananyag mostanra egy 650 (!) slideos preziben fér csak el, persze szekciókra van osztva és ugrabugrálok közötte, nehogy azt higgyétek, hogy ezen mindenkinek végig kell küzdenie magát 🙂 Nincs két egyforma csoport, mert mindig az alapján állítom össze a menetrendet, hogy milyen a cég, milyen a résztvevő vezetők szenioritása, milyen nehézségekkel küzdenek. Vagyis ez csak az első alkalomig él, mert a második alkalmat már az alapján tervezem meg, hogy mi történt az elsőn. Aztán menet közben is változtatunk, ha éppen máshogy érkeztek vagy előkerült valami akut helyzet. Azért szeretem ezt a programot, mert egy adott cég egy adott szinten együtt dolgozó vezetőivel találkozom 5-6 alkalommal (fél vagy egész napokra) és ennyi idő alatt össze tudunk melegedni annyira, hogy már nem csak hozzám, hanem egymáshoz is jönnek tanulni és amikor elengedem a kezüket, akkor is ott maradnak egymásnak.
Ebben a programban is sok a játék és esetmegosztás, vicces videókat nézünk és sokszor van „kézzel” csinálós feladat is – minél több részét mozgatjuk az agyunknak, annál mélyebb és tartósabb lesz az élmény.
Ezek a modellek egy utolsó alkalmon készültek, a „milyen vezető vagy most?” kérdésre. Az építőelemeket egy játékboltban találtam egyszer, pici zacskókban kiporciózva, mintha direkt engem vártak volna. Ja! Rendszeresen felvásárolom a retro felpattanós béka készleteket is, nem szokták érteni az eladók, hogy minek nekem annyi 🙂
5. Hogyan legyek jó CEO – egyéni coaching folyamatok
Ha mindenhova azt írom, hogy imádom, akkor vajon melyiknél fogjátok elhinni? Na mindegy, ide is ezt kell írnom, mert ez is a szívem csücske. Nagyon szeretek felsővezetőkkel dolgozni. Egyrészt azért, mert sok ember életére vannak hatással, ezért külön örülök, ha tudatosan akarnak fejlődni, másrészt azért, mert nagyon szeretek komplex helyzetekben gondolkodni és az egy cég élén aztán van bőven 🙂 Talán tudjátok, hogy „előző életemben” lakossági banki stratégiával foglalkoztam, voltak benne számok is meg ügyfelek is meg IT is meg marketing is – nagyon szerettem látni, ahogy elemeiből áll össze egy big picture. No, hát első számú vezetők mellett ezt is újraélhetem, azzal megspékelve, hogy kívülről szemlélve a helyzetet azért fel tudom hívni a figyelmüket olyan szempontokra is, amik általuk, a dolgok sűrűjéből nézve csak homályosan láthatók.
Jól látod, ez itt nem egyéni, hanem már annak a folyománya: amikor egy vezető meglátja a coachingban rejlő lehetőségeket és a saját vezetői gárdájával együtt akar fejlődni, akkor az sem állíthatja meg, ha közben haza lettünk zavarva 🙂 Együttműködés-fejlesztés vezetői teameknek – ez is fincsi feladat.
6. KaranTételek és KaranTévhitek – idén is okoskodtam 🙂
Amikor márciusban elindult a nagy országos #maradjotthon, akkor egy csomó ügyfelem, vezetők és HR partnerek is tanácstalanul álltak a kialakult helyzet előtt. Nem csoda, hiszen nem volt még korábban világjárvánnyal dolgunk, pláne nem annak a legelejével. Vak vezet világtalant alapon igyekeztem egy lépéssel előttük járni, hiszen nálam egy csomó cég, több különböző iparág, változatos cégméret és anyagi háttér tapasztalatai gyűltek össze. Amint láttam egyfajta mintázatot, igyekeztem szintetizálni és újraosztani a megszerzett tudásom. Ebből lettek a fenti név alatt futó blogcikkek meg még néhány másik. Aztán írtam belőle a Forbes-ra is, csak mert az már olyan jól bevált ott az elmúlt 3 évben 🙂 Idelinkelem őket újra, mert szerintem még most a mostani helyzetre is igazak, amik akkor azok voltak.
7. Lett két új oklevelem is
Jó 5 évig meg voltam győződve arról, hogy nem kell, aztán agonizáltam vagy 3 évet azon, hogy talán mégis, míg végül a covid-távmunka meghozta az elhatározást és végigvittem egy folyamatot, aminek köszönhetően lett egy újabb címkém, pedig én a tréningeken se szoktam magamra ragasztani a nevem, csinos kis fehér nyomtatóetiketten, filccel felfirkantva. Nna mindegy, csomó olyan dolgot csináltunk idén, amire korábban gondolni se mertünk volna…Egy szó, mint száz, májustól van egy új rövidítésem: PCC, azaz Professional Certified Coach, ami az ICF vilagszervezet minősítési folyamatának eredménye.
Az elmúlt 10 évben elvégzett képzéseim, ügyfelekkel töltött 3500 órám, konkrét beszélgetésekről beküldött hangfelvételek elemzése és a 155 kérdéses online etikai tesztem alapján azt mondja a köz-intelligencia, hogy professzionálisan tudom csinálni azt, amivel az időm jelentős részét töltöm. Mondjuk nekem ennél lényegesen fontosabbak a Ti visszajelzéseitek, amit folyamatosan meg is kapok, de azért hasznos tanulási folyamat volt az ide vezető út és mégiscsak jó érzés birtokolni egy ilyen oklevelet is.
Ezt az alsó oklevélet a gyerekeimtől kaptam a tavaszi karantén végén, azt állítják benne, hogy kitűnően láttam el a tesitanári, hadtápos és takarítónői feladataimat. Azt hiszem, erre még a coach-szakmai elismerésnél is büszkébb vagyok…💞
+1. És egy csomó más fontos dolog is volt még idén 🙂
