Egy maximalista sirámai

Szokatlan dologra volt irigy kisiskolás korában.

CoachSzemle_Cikk_2014

Az írás eredetileg a Magyar CoachSzemle 2014/3. számában jelent meg

Nem a társai babájára vagy szagos radírjára, nem is a koptatott farmerükre vagy sportcipőjükre. Sokkal inkább arra, hogy mások többet lehetnek otthon, tanítás helyett. Vagyis hogy többet betegek. Hisz Ő alig volt beteg, azt is rendszerint sikerült a karácsonyi vagy a tavaszi szünetre időzíteni. Hogy olyankor meg, amikor mindenki más kint van a szabadban, esetleg nagyszülőknél tölti az időt, fekhessen otthon, társaság nélkül. Pedig amikor mások voltak betegek, Ő rendes diák módjára másolta nekik az órai tananyagot, vitte fel délutánonként a leckét és magyarázta a nehezebb dolgokat. Szívesen csinálta, nem arról van szó, de azért jól esett volna néha ezt vissza is kapni. De a szünetekben ugyebár se lecke nincs, se barátok a közelben.

(tovább…)

Igaz vagy sem?

Kedvenc bécsi kávézójában üldögélve egy barátja szólította meg Johannes Brahmsot, hogy megkérdezze tőle, mivel töltötte a napját.

“A szimfóniámon dolgoztam – hangzott a válasz – Reggel hozzáadtam egy nyolcad hangot, aztán délután kitöröltem.”

Ezt a színes kis anekdotát tegnap este, a Zeneakadémián, egy kamarazenei előadás tájékoztató füzetkéjében olvastam és rendkívül megtetszett. Akkor is el lehet rajta gondolkodni, ha véletlen csupán csak anekdota lenne, kevés valóságtartalommal. (Bár Brahms köztudottan sokszor dolgozta át műveit, külső véleményeket is figyelembe vett és saját maga is rendre megkérdőjelezte korábbi alkotásait.)

Nekem például az jutott róla eszembe, hogy milyen egyszerűen ismeri el a hibázást is a munka részének. Úgy véli, egész nap dolgozott, még akkor is, amikor valami olyat tett, amit később helytelennek minősített. Adott időt a “hibás” próbálkozásnak is, majd ugyanúgy szánt időt a hiba kijavítására is. Tanult mindkettőből.

Anélkül, hogy sokat példálóznék, néhány ötlet, ahol ezt napjainkban gyakorolhatnánk: vezetői tévedés beismerése; személyi döntések halogatása / újabb esélyek adása; a hírhozó megbüntetése; gyes után visszamenni dolgozni; rossz iskolaválasztás és ezt követő váltás. Bátran folytassa a sort, akinek úgy tartja kedve!

Házi cirkusz

A kisgyermekes családok mindennapjai örök témának bizonyulnak mindenféle szakértői csapatok számára. Mostani írásomban a LifeGarden oldalain a coach (és nem mellesleg gyakorló anya) szemével látott tapasztalataimat foglaltam össze, elsősorban – természetesen – kérdések formájában. Mennyi mindent át kell gondolni, mielőtt egy kisgyermekes családanya (és akár apa!) újra munkába állna!

Légtornász zsonglőrök oroszlánt szelídítenek…

…egy nappaliban, jó szóval.

Akár a népszerű improvizációs TV műsor egy feladata is hangozhatna így. Végy 4 magasan képzett és kiemelkedően tehetséges színészt, tedd őket abszurdnak tűnő helyzetekbe és szórakozz játékukon. Pillanatok alatt megjelenítik a vázolt szituációt, a közönség pedig jót nevet küzdelmükön és hálát ad az égnek, hogy Ő maga nincs a megnevezett helyzetben.

Pedig de. Legalábbis a közönség és társadalmunk jelentős hányada nap, mint nap szembe találja magát a címben szereplő kihívásokkal. Dolgozó, kisgyerekes anyának hívják őket…
Védőháló nélkül próbálják folyamatosan a levegőben tartani szinte megszámlálhatatlan szerepük minden egyes kis labdáját, miközben szeretnének kiegyensúlyozott és boldog felnőttet nevelni néha igencsak magas energiaszinten működő gyermekeikből. Szinte eszköztelenül.

(tovább…)

A munkaközeg jelentősége

A LifeGarden kért fel egy olvasói kérdés megválaszolására.

Első gondolatom az volt, hogy miért pont én? Hogyan jövök én ahhoz, hogy szakértőként válaszoljak bárkinek is?

Aztán az olvasói levelet néhányszor elolvasva rájöttem, hogy nem erről van szó. Nincs szükség arra, hogy hiányos információk alapján elméleteket gyártsak, sem arra, hogy egy idegennek tanácsot adjak, pusztán azt szeretné valaki, ha egy külső szemlélő segítene neki átgondolni a helyzetét. Erre pedig tökéletesen alkalmas egy coach, így én is.

A levélíró elégedett a munkájával, de elégedetlen a közeggel, amiben ezt végzi. Sokaknak hangozhat ez ismerősen…lássuk, milyen gondolataim támadtak nekem a felvetés kapcsán!

A kérdés-válasz az eredeti helyén és itt lejjebb is elolvasható.

Kedves Szakértő! Munkahelyi problémával fordulok Önhöz: úgy érzem, hogy közvetlen munkatársaim nem kedvelnek, a szobánkban fagyos a hangulat, alig beszélgetnek velem. Két éve dolgozom ebben a csapatban, ahol magasabb szakértői pozícióban vagyok, mint kollégáim. Főnökünk megbecsül, nagyra értékel engem, kvázi mint a jobb kezét kezel. Valószínűleg ez lehet a többiek baja velem, nehezen viselik el, hogy több időt töltök a főnökünkkel és leginkább velem osztja meg gondolatait, és engem von be az izgalmasabb feladatokba. Szakmailag jól is érzem magam, sokat tanulhatok ebben a pozícióban, de minden nap görcs van a gyomromban munkába menet és a szenvedek a fojtogató légkörtől. Ön szerint mit érdemes tennem ebben a helyzetben?

(tovább…)

Tedd félre a szerénységed!

Néhány hete egy nagyszerű, inspiráló workshopon vettem részt. Jos Velthuis, a Krauthammer holland elnöke járt Budapesten a Coaching Határok Nélkül programsorozatkeretében, hogy közel 80 résztvevőt (cégvezetők, coachok és HR szakemberek) döbbentsen rá arra, milyen fontos lehet a personal branding, vagyis az én-márka menedzselése.

Beszámolóm a Krauthammer Magyarország oldalán jelent meg: Tedd félre a szerénységed!

(tovább…)

Self-coaching ötletek

Mostanában egyre kevesebb a dolgom. Nem, nem a munkám, hanem a dolgom. Mintha a coaching ragadós lenne, beszélgetőtársaim magukat kérdezik, feladatokat találnak ki és oldanak meg önállóan. Miután egyre több ilyen esettel találkoztam, elgondolkodtam, hogy miért is ne lehetne ebből sportot űzni? Ennél olcsóbb, rugalmasabb és személyre szabottabb megoldást biztosan sehol nem találunk!

Önmagunk fejlesztésére vonatkozó ötleteimmel egy hónapon át, hetente jelentkeztem a LifeGarden oldalán:

1.rész: Mi lehet még?

2.rész: Tervezz!

3.rész: Naplózni jó

4.rész: Játsszuk le!

Nézzük csak, hogyan is coacholhatjuk saját magunkat!

(tovább…)