A LifeGarden kért fel egy olvasói kérdés megválaszolására.
Első gondolatom az volt, hogy miért pont én? Hogyan jövök én ahhoz, hogy szakértőként válaszoljak bárkinek is?
Aztán az olvasói levelet néhányszor elolvasva rájöttem, hogy nem erről van szó. Nincs szükség arra, hogy hiányos információk alapján elméleteket gyártsak, sem arra, hogy egy idegennek tanácsot adjak, pusztán azt szeretné valaki, ha egy külső szemlélő segítene neki átgondolni a helyzetét. Erre pedig tökéletesen alkalmas egy coach, így én is.
A levélíró elégedett a munkájával, de elégedetlen a közeggel, amiben ezt végzi. Sokaknak hangozhat ez ismerősen…lássuk, milyen gondolataim támadtak nekem a felvetés kapcsán!
A kérdés-válasz az eredeti helyén és itt lejjebb is elolvasható.
Kedves Levélíró!
Köszönöm megtisztelő bizalmát.
A vázolt helyzet minden bizonnyal kényelmetlen és megnehezíti a munkaidő élvezetes eltöltését. Érthető, hogy változtatni szeretne rajta.
Ha élőben beszélgetnénk, mindenek előtt két kérdést tennék fel Önnek:
– Milyen szerepet szeretne Ön a csapatban betölteni?
– Mit tett már eddig a helyzet rendezése érdekében?
Az elsőre adott válasza alapján meg tudnánk határozni azt, hogy a mostani helyzethez képest hova szeretne eljutni (esetleg azt is, hogy erre mennyi időt ad magának), míg a második elemzésével rájöhetnénk, hogy milyen más módszer segíthetné a jobb munkahelyi légkör megteremtését.
Így, a fenti információk hiányában kicsit sötétben tapogatódzva:
– Valószínű, hogy ha az elmúlt 2 év alatt Ön már „beletörődött” a helyzetbe, akkor a rendezés is hosszabb időt fog igénybe venni. Ráadásul az első lépéseket Önnek kell megtenni, hiszen Ön szeretne egy már kialakult helyzeten változtatni. Ez mindenképp nagy lelkierőt és kitartást kíván majd meg.
– Kollégái ferde szemmel néznek Önre, mert kivételezettnek érzik. Erre többféle motivációjuk is lehet: pl. szeretnének az Ön helyében lenni; nem érzik magukat erre alkalmasnak, de szeretnének több információval bírni; jobban esne nekik, ha senki se lenne kivételezett helyzetben. A különböző esetek különböző kezelést igényelhetnek.
– Akinek azzal van gondja, hogy Ön van ebben a helyzetben, azzal talán egy őszinte, nyílt beszélgetés törhetné meg a jeget, melyben elmondja, hogy Önt mi zavarja és megkérdezi, hogy a másik fél milyen lehetőséget lát a közeledésre.
– Aki szeretne jobban belelátni az izgalmasabb feladatokba, annál segíthet, ha megpróbálja Őt valamennyire (amennyire a lehetőségei engedik)bevonni, pl. tanácsot vagy segítséget kérni tőle, spontán megemlíteni kevésbé érzékeny információkat.
– Aki féltékeny Önre vagy saját magát értékeli kevesebbre az Ön sikereit látva, annál jól jöhet, ha Ön ajánlj fel neki segítséget vagy nyújt neki (munkaügyi) támaszt, ha látja, hogy rászorul.
– Főnökével elbeszélgethet arról, hogy Ő hogyan látja a csapat életét, az együttműködést, hogyan hat az összteljesítményre a jelenlegi hangulat és milyen eszközökkel tudná segíteni a rendezést.
– Munkaidőn, munkahelyen kívüli események szervezése általában közelebb hozza a kollégákat egymáshoz. Ha ezt túl nagy áldozatnak vagy hirtelen váltásnak látja, első lépésnek egy közös ebéd-javaslat, egy névnapi süteményezés vagy mikulás-meglepetés az asztalukon is jelezheti az Ön közeledési szándékát.
– A reggeli gyomorgörcs elkerülése érdekében pedig javaslom, gondolja át, hogy mit ad Önnek jelenlegi munkahelye, miért érdemes nap, mint nap bejárnia oda és hogyan segíti az Ön (mint ember) fejlődését, hogy ilyen légkörben működik már 2 éve. Ha ezzel tisztába kerül, talán a kirekesztettséget is át tudja értékelni és tiszta fejjel, nyugodt gyomorral dolgozhat a változtatáson. Sokszor már az segít egy megváltoztathatatlannak tűnő helyzeten, ha elkezdjük más szemszögből nézni azt.
Bízom benne, hogy a fenti sorokban talált továbbgondolásra érdemes gondolatot vagy ébresztettek Önben újabbakat. Ha úgy érzi, hogy egy coach támogatásával könnyebben találna kiutat, ne habozzon, néhány alkalom adhat annyi energiát, mellyel utána már egyedül is képes végigvinni a folyamatot. Sok sikert kívánok Önnek ehhez!
Üdvözlettel,
Bánhidi Brigitta
