Van egy szó, ami a magyar értelmező szótárban nincs is benne, mégis akkora kultusza van, hogy komplett vállalatok tűzik zászlajukra, mint kultúraformáló irányelvet. Agilis, lean vagy reziliens – mindnek az a célja, hogy a lehető leghatékonyabbá tegye a szervezetet, vagyis az egy adott ráfordítással a lehető legjobb eredményt érhessen el, vagy egy adott célhoz a lehető legkisebb energiabefektetéssel juthasson el. Én ez utóbbiban hiszek, nem csak vállalati, hanem személyes szinten is: Többet, kevesebbel!
Mert beszélhetünk szervezetfejlesztésről, de amíg az a szervezet egyének összességéből áll, elsősorban arról kell gondoskodnunk, hogy az egyének legyenek a helyükön és lehessenek saját személyes teljesítőképességük – hatékonyságuk – maximumán. Ez pedig manapság elég sok sebből tud vérezni…túlhajszolt vezetők meetingről meetingre rohanva, szakértőből előléptetett menedzserek vezetői készségek híján, kisgyerekek mellett túlórázó ambíciózus anyák, e-mailek százai közt vergődő értékesítők és még sorolhatnám. Mind azon küzdenek, hogy összes szerepüknek megfeleljenek, hogy a napi 24 órába 30 órányi feladatot passzírozzanak bele és valahogyan még esetleg az egészségüket is megőrizzék.
Pedig jobb, ha észrevesszük, hogy a természet ritmusát legyőzni, uralni nem tudjuk. Vele egyensúlyba csak úgy kerülhetünk, ha megismerjük és elfogadjuk – saját működésmódunkat, korlátainkat, az elviselhető teher mértékét – és ennek megfelelő mennyiségű munkát és családi/egyéb kötelezettséget vállalunk. Jobb, ha időnként előbbre soroljuk a feltöltődést, hiszen ezzel csak látszólag veszünk el időt a családunktól vagy munkahelyünktől. Nekik kisebb kiesés heti 3 óra tőlünk távol (pl. amíg sportolunk), mint 2-3 nap, amikor betegen fekszünk az ágyban (a komolyabb bajokról nem is beszélve). Ha figyelünk saját belső egyensúlyunkra, talán könnyebben tudjuk a személyes és a vállalati hatékonyság céljait is szolgálni. „Mert a végén mindenki összeáll majd egy képpé”, ahogy Lovasi András mondaná. Nem mindegy, hogy ki és milyen állapotban szerepel ezen a képen…
