Reklámok

Mitől leszünk hatékonyak?

forbes_hatekonysag_201701

Forbes 2017. január

Van egy szó, ami a magyar értelmező szótárban nincs is benne, mégis akkora kultusza van, hogy komplett vállalatok tűzik zászlajukra, mint kultúraformáló irányelvet. Agilis, lean vagy reziliens – mindnek az a célja, hogy a lehető leghatékonyabbá tegye a szervezetet, vagyis az egy adott ráfordítással a lehető legjobb eredményt érhessen el, vagy egy adott célhoz a lehető legkisebb energiabefektetéssel juthasson el. Én ez utóbbiban hiszek, nem csak vállalati, hanem személyes szinten is: Többet, kevesebbel!

Mert beszélhetünk szervezetfejlesztésről, de amíg az a szervezet egyének összességéből áll, elsősorban arról kell gondoskodnunk, hogy az egyének legyenek a helyükön és lehessenek saját személyes teljesítőképességük – hatékonyságuk – maximumán. Ez pedig manapság elég sok sebből tud vérezni…túlhajszolt vezetők meetingről meetingre rohanva, szakértőből előléptetett menedzserek vezetői készségek híján, kisgyerekek mellett túlórázó ambíciózus anyák, e-mailek százai közt vergődő értékesítők és még sorolhatnám. Mind azon küzdenek, hogy összes szerepüknek megfeleljenek, hogy a napi 24 órába 30 órányi feladatot passzírozzanak bele és valahogyan még esetleg az egészségüket is megőrizzék.

Pedig jobb, ha észrevesszük, hogy a természet ritmusát legyőzni, uralni nem tudjuk. Vele egyensúlyba csak úgy kerülhetünk, ha megismerjük és elfogadjuk – saját működésmódunkat, korlátainkat, az elviselhető teher mértékét – és ennek megfelelő mennyiségű munkát és családi/egyéb kötelezettséget vállalunk. Jobb, ha időnként előbbre soroljuk a feltöltődést, hiszen ezzel csak látszólag veszünk el időt a családunktól vagy munkahelyünktől. Nekik kisebb kiesés heti 3 óra tőlünk távol (pl. amíg sportolunk), mint 2-3 nap, amikor betegen fekszünk az ágyban (a komolyabb bajokról nem is beszélve). Ha figyelünk saját belső egyensúlyunkra, talán könnyebben tudjuk a személyes és a vállalati hatékonyság céljait is szolgálni. „Mert a végén mindenki összeáll majd egy képpé”, ahogy Lovasi András mondaná. Nem mindegy, hogy ki és milyen állapotban szerepel ezen a képen…

Reklámok

Pihenünk-e eleget, és ha igen, miért nem?

Origo_címlap_kiskép

A cikk eredetileg az Origo Üzletrész oldalán jelent meg 2015.01.05-én

„Idén kiveszem majd az összes szabadságom” – hangzik el rendszerint az újévi fogadalom a vezetőktől is, amely – a „hetente kétszer lemegyek a konditerembe”, vagy a „nem eszem több sütit” társaságában – könnyen lehet, hogy (ismét) kudarcot jelentően elmarad majd. De vajon miért? Hogyan lehet, hogy egy alapvetően kellemes élménytől, a pihenés, kikapcsolódás lehetőségétől önként fosztjuk meg magunkat? Ráadásul éveken keresztül…

Van, aki attól fél, hogy ha nincs otthon a macska, cincognak majd az egerek. Egyesek úgy érzik, nem engedhetik meg maguknak, hogy otthagyják az üzletet, hiszen az biztosítja megélhetésüket. Van, aki nem érzi igazságosnak, hogy Ő pihen, miközben kollégái keményen dolgoznak. Mások a visszatérésükkor rájuk váró 1000 olvasatlan emailtől tartanak. Akárhogy is, a kihagyott szabadságokkal, az átdolgozott karácsonyi szünetekkel és a laptop előtt töltött hosszú hétvégékkel az egészségünket, a harmonikus párkapcsolatunkat és a kisgyerekek felcseperedésének végigkövetését is kockáztathatjuk. Nem árt tehát, ha nekiveselkedünk és kidolgozunk egy saját rendszert, ami egyfajta jóllakott kecske – megmaradt káposzta állapotot biztosít majd nekünk. Ilyen elemekből választhatunk:

(tovább…)