Évekig érlelt gondolatok

Az írás eredetileg az Üzlet és Pszichológia 2015. augusztusi számában jelent meg

Az írás eredetileg az Üzlet és Pszichológia 2015. augusztusi számában jelent meg

Editnek két évvel ezelőtt, egy konferencián mutatott be egy közös ismerősünk. Szinte azonnal el is kezdtük a közös munkát, ami gyors „szüretnek” bizonyult: három coachingülés után nem volt már szüksége a támogatásomra. Ugyan a palackozásig hamar eljutottunk, Edit jó érzékkel és türelemmel tovább érlelte a „bort”, mely így közel két év után nyerte el teljes zamatát…

Szakmai megrekedésben, a cég átstrukturálása miatti bizonytalan időszakban fordult hozzám ügyfelem, hogy választ találjon arra, mennyit ér a munkája és mi lenne a legjobb irány, amit a karrierjében követhetne. Félt attól, hogy megszűnik a vezetői állása, többféle “B” tervvel szeretett volna felkészülni. Ezek között az anyaság is szerepelt ugyan, de az mégsem jelentette a kizárólagos kiutat, Edit szakmai kihívásra vágyott.

Első lépések

Három találkozónk volt. Az első beszélgetés a kölcsönös ismerkedés jegyében telt: ügyfelem felvázolta karrierútját, cége jelenlegi helyzetét és pozícióját. Azonosítottuk a kérdéseket, amire választ várt magától. Megfogalmaztuk, hogy mi lenne az “álom-munka” a számára. Házi feladatként egy 25 elemű, “amire büszke vagyok” lista összeírását kértem tőle az életében eddig elért eredményeiről, sikereiről.

A következő találkozón a lista és a feltárt erősségei alapján a potenciális lehetőségeiről beszélgettünk, megfogalmazta a jelen helyzetében rejlő értékeket. Felvázolt több stratégiát is, amit a helyzet alakulásától függően érdemes lehet követnie. Ezek között szerepelt például a felmondás, az álláskeresés a helyzet látszólagos elfogadása mellett, a nyílt kérdésfeltevés a felsővezető irányába illetve a fölös energiák egy kiegészítő tevékenységbe való fektetése is. A harmadik találkozóra már komplett tervvel érkezett, úgy érezte, hogy ha valamit eldönt, azt meg is tudja csinálni. Elhatározta, hogy megkeresi a jelen munkakörében lévő további tanulási lehetőségeket, újabb kapcsolatokat épít a cégben nemzetközi szinten, közben nyitva tartja a szemét a szektorában számára releváns cégek történéseire és nem mellékesen, belefog egy új projektbe, melytől szakmai visszaigazolást is várhat. Nem volt szüksége tovább a támogatásomra, de ezen három alkalom után is tartottuk a kapcsolatot, néhány havonta beszámolt a fejleményekről.Így tudtam meg azt is, hogy  Edit úgy érzékeli, ez a három találkozónyi közös gondolkodás indította el őt a döntésig vezető úton.

Beért a döntés

A rövidke folyamat során Edit megtanulta értékelni a teljesítményét, hinni önmagában és megértette, hogy nem csak a szerencsének köszönheti, hogy jó irányba haladnak a dolgai. A legfontosabb momentum az volt, hogy nem sietett sehová, adott időt magának. Tisztában volt vele, hogy a váltásnak még nem, de a kicsi lépéseknek itt van az ideje. Két évvel később jelentkezett nálam azzal, hogy meghozta a nagy döntést, felmondott és kevéssel ezután meg is találta őt az ideális ajánlat.

Milyen változásoknak kellett bekövetkezniük ahhoz, hogy az ügyfél elérje a célját? Ez is fejben dőlt el: Edit kitalálta, hogy mit szeretne csinálni és újra kezdett hinni abban, hogy kiemelkedően jó a szakmájában. Elkezdett figyelni arra is, hogy mi az, amit igazán szívesen csinál, ezért a mindennapi munkája mellett belefogott egy teljesen új projektbe: a tanításba is. Ez adta azt a többletet, amire a közel tíz éves multi-létből való kiszakadáshoz szüksége volt. Nem meglepő módon a munkahelyi teljesítménye is javult, új feladatokat kapott, melyeket már a megfelelő magabiztossággal oldott meg.

Minden ügyfelem esetében az a hitem, hogy mindenki képes a saját sorsát kézbe venni és az erősségeit felhasználva az adott kérdésére választ találni. Edit beszámolóit, elképzeléseit felhasználva világítottam rá arra, hogy majdnem az “álom-munkáját” csinálja egyébként is. Bíztattam, hogy a tanítás vonalat ne hanyagolja el, mert a piacon elismert a szakértelme, és elhivatott a téma iránt – valahányszor erről beszélt, láthatóan megemelkedett az energiaszintje.

Tanulságok ügyfélszemmel

„A legnagyobb előmozdító hatás a “Top 25” listám kielemzése után, a „bármit meg tudok csinálni, ha a fejembe veszem” mondatom valódi átérzése volt. Ez segített hozzá egy hihetetlen pozitív mentális változáshoz, illetve a magamban való hit újraélesztéséhez! Elkezdtem tudni egészen lazán kezelni az esetleges előttem álló karrier-változásokat és már nem féltem tőle, hanem lehetőségnek tudtam tekinteni. Folyamatosan elemeztem a helyzetemet és próbáltam racionálisan összerakni magamnak a pro és kontra érveket a menni vagy maradni mellett.  A egyik legfontosabb momentum, azt hiszem az volt, hogy a télen elmentünk három hét szabadságra és teljesen kiszakadtam a mindennapi mókuskerékből. Ez alatt az idő alatt volt időm elengedni a munkahelyi problémákat, megállni és kívülről is egy kicsit megszemlélni az életemet. Sokkoló volt, hogy a feltöltődést követő lendületes munkakezdés után nem egészen két hét alatt sikerült újra minden lelkesedésemet elveszteni. Akkor fogalmazódott meg bennem véglegesen, hogy ennek itt a vége. Végre nem féltem attól, hogy mi lesz velem, ha már nem ebben a pozícióban leszek, nem lesz meg az anyagi biztonságom, ki kell szállnom a céges autómból. Már csak egy gondolat vezérelt: kell keresnem egy helyet, ahol értékelnek, szakmailag tudok fejlődni, inspirál a környezet és a kollégák. Mindenkinek ajánlom a hosszabb ideig tartó elutazást, teljes kikapcsolódást ahhoz, hogy más szemszögből lássa a dolgokat. ”

Minek örülsz a legjobban most, hogy megvan a váltás? – kérdeztem utólag az ügyfelemtől.

„Annak, hogy mertem dönteni, változtatni. A felmondás gondolata, már sokszor megfogalmazódott bennem, de valahogy mindig sikerült lebeszélni magam róla, főleg az anyagi biztonság, a korom és a közelgő gyerekvállalás miatt. Aztán egy este hazajöttem, leültem a kanapéra és közöltem a párommal, hogy döntöttem, kilépek.  Ahogy ezt kimondtam, éreztem, hogy ez a döntés végleges. Olyan érzés volt, mintha egy iszonyat nagy súlyt levettek volna a vállamról és újra szabadon “szárnyalhatnék”. A döntés meghozatalakor még nem volt új pozíció a láthatáron, de éreztem, hogy előbb-utóbb lesz (ahogyan lett is nagyon hamar). Ehhez a lendülethez kellett a coaching nyújtotta segítség. Amit ettől kaptam, az egyfajta szakmai önbizalom volt.”

Reklámok
Következő bejegyzés
Hozzászólás

Ön mit gondol erről?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s