Pihenünk-e eleget, és ha igen, miért nem?

Origo_címlap_kiskép

A cikk eredetileg az Origo Üzletrész oldalán jelent meg 2015.01.05-én

„Idén kiveszem majd az összes szabadságom” – hangzik el rendszerint az újévi fogadalom a vezetőktől is, amely – a „hetente kétszer lemegyek a konditerembe”, vagy a „nem eszem több sütit” társaságában – könnyen lehet, hogy (ismét) kudarcot jelentően elmarad majd. De vajon miért? Hogyan lehet, hogy egy alapvetően kellemes élménytől, a pihenés, kikapcsolódás lehetőségétől önként fosztjuk meg magunkat? Ráadásul éveken keresztül…

Van, aki attól fél, hogy ha nincs otthon a macska, cincognak majd az egerek. Egyesek úgy érzik, nem engedhetik meg maguknak, hogy otthagyják az üzletet, hiszen az biztosítja megélhetésüket. Van, aki nem érzi igazságosnak, hogy Ő pihen, miközben kollégái keményen dolgoznak. Mások a visszatérésükkor rájuk váró 1000 olvasatlan emailtől tartanak. Akárhogy is, a kihagyott szabadságokkal, az átdolgozott karácsonyi szünetekkel és a laptop előtt töltött hosszú hétvégékkel az egészségünket, a harmonikus párkapcsolatunkat és a kisgyerekek felcseperedésének végigkövetését is kockáztathatjuk. Nem árt tehát, ha nekiveselkedünk és kidolgozunk egy saját rendszert, ami egyfajta jóllakott kecske – megmaradt káposzta állapotot biztosít majd nekünk. Ilyen elemekből választhatunk:

Szemléletváltás

Vakációként vagy ünnepnapként tekintünk a távollétre? Az angol kifejezések latin eredetijét visszafejtve előbbi (vacation, to vacate) annyit jelent, hogy távol vagyunk a szokásos helyünktől, akár otthonunkat, akár munkahelyünket értjük alatta. Ez önmagában, különösen a mai világban még kevés ahhoz, hogy ténylegesen kikapcsolódjunk. Ahhoz távol kellene kerülnünk a technológiától is…Utóbbi, a holiday, szent napot jelent, vagyis olyan alkalmat, amit teljes mértékben az ünneplésnek, együttlétnek szánunk. Ez a testi távolléten túl a szellemi, lelki odafordulást is magában rejti. Megfigyelhető, hogy az utóbbi években elszaporodott hosszú (3-4) napos hétvégéken könnyebb kikapcsolni, több okból is: a rövidebb időtartam miatt kevésbé kell rákészülnünk a távollétre és a kollektív bűnösség (vagyis hogy az egész ország egyszerre van szabadságon) felment minket a lelkiismeret-furdalás alól is. Ha velünk is ez a helyzet, megtehetjük, hogy a hosszabb szabadságot is 3-4 napos etapok sorozataként fogjuk fel, hátha segít az átkeretezés.

Elfogadás

Még ha eldöntjük is, hogy pihenni fogunk és hátunk mögött hagyjuk a munkát, az agyunknak szüksége van némi időre, hogy ezt meg is valósíthassa. Egy hosszabb szabadság esetén az első 2-3 napban még pörögnek a fejünkben a to do listák és ez jól is van így. Írjuk fel, ami fontos vagy küldjük el azt az utolsó mailt, de végig legyünk tisztában azzal, hogy 2-3 napnál többet nem fogunk így tölteni. Utána egész egyszerűen bíznunk kell abban, hogy mindent megfelelően előkészítettünk, hogy a megfelelő emberek helyettesítenek bennünket és hogy a pihenés is a vállalkozásunk vagy munkáltatónk érdekeit szolgálja. Hiszen ki más is figyelhetne ránk jobban, mint mi saját magunk? Ahogyan a telefonjainkat töltőre tesszük minden este, úgy önmagunk feltöltéséről is gondoskodnunk illik.

Rendrakás

Ahhoz, hogy nyugodt szívvel lépjünk ki az iroda vagy házunk ajtaján a szabadságunk előestéjén, tudnunk kell, hogy mindent megtettünk az alapos előkészítés érdekében. A szabadság előtti két napban már csak az elengedhetetlenül szükséges számú megbeszélésen vettünk részt, a folyamatban lévő feladatokat átadtuk a megfelelő kollégának, az íróasztalunkat elrendeztük, a to do listákon nem maradt magas komplexitású és/vagy fontosságú tétel a mi felelősségi körünkben, az emailünk automatikus válaszüzenetét (alternatív kontakt megadásával) beállítottuk, a befizetendő rezsiszámlákat előre elintéztük. Hagyjuk úgy magunk mögött a mindennapokat, ahogy visszaérkezvén látni szeretnénk majd őket.

Technológiai detoxikálás

Az okostelefonok világában már rendkívül nehéz nem-megnézni az emaileket vagy nem-válaszolni a chaten érkező kérdésekre. A legradikálisabb és leghatékonyabb módszer ez ellen az, ha olyan helyre (például a gyönyörű Erdélybe vagy magashegységbe) utazunk, ahol egész egyszerűen nincs térerő. Aki ezt nem teheti meg, az is kikapcsolhatja a telefont, de legalább a wifit vagy mobilnetet, teheti a szinkronizálást automatikus helyett manuálisra, veheti le a hangértesítéseket a különböző alkalmazásokról, automatizálhatja előre az átutalásokat vagy a social media posztok megjelenési idejét, hagyhatja a telefonját egypár órára egy másik szobában vagy nevezhet ki az egész család együtt egy mobilmentes napot. Hallottunk már olyan társaságról is, akik a közös vacsorák kezdetén egy kupacba kiteszik az asztal közepére a telefonjukat és az a résztvevő fizeti az egész asztaltársaság számláját, aki először néz rá a telefonjára…

Tevékenységváltás

A rohanó munkanapok folyamatos cselekvéskényszeréhez képest egy otthon, szabadságon töltött nap az idő elpazarlásának tűnhet. A kontextus, környezet megváltoztatása vagyis az elutazás is segíthet, de annál is jobb, ha valami olyan tevékenységbe fogunk, aminek gyakorlásához egyébként nem vagyunk hozzászokva, de kellően egyszerű és monoton ahhoz, hogy ne okozzon komoly erőfeszítést se. Túrázás, kertészkedés, kötés, színezés – bármi megteszi, amit szívesen csinálunk. Ezek járulékos előnye, hogy kirántják agyunkat a megszokott gondolkodási sémákból, ami növeli kreativitásunkat és még a korábban megoldatlan problémákra is új ötleteket találhatunk. Az agyunk ugyanis a háttérben is dolgozik, gondoljunk csak arra a sok heuréka-pillanatra, ami zuhanyzás, futás vagy épp főzés közben talál ránk (pl. Agatha Christie regényei vázát mosogatás közben találta ki).

Néhány évtizeddel ezelőtt, még a vezetékes telefonok korában el sem tudtuk képzelni, hogy szükség lehet rá, hogy bárhol, bármikor elérjenek bennünket. A családok az ünnepeket és nyári szabadságokat rendszerint együtt töltötték és úgy általában véve lassabb volt az élet. Azt nem jelenthetjük ki nagy biztonsággal, hogy jobban oda is figyeltünk egymásra, de lássuk be, ha valaki papíron együtt is van velünk, de az idő nagy részében különböző monitorokkal szemez, vajon mennyire érezhetjük magunkat fontosnak mellette? Adjuk meg a kellő tiszteletet azoknak, akik fontosak nekünk és kezdjük ezt a sort saját magunkkal – a SZEReTeT modell segítségével idén tartsuk is be az újévi fogadalmunkat!

Reklámok
Előző bejegyzés
Hozzászólás

Ön mit gondol erről?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s