Forbes 2018. április
„Hú, hát az a kérdés, hogy mi számít hatalommal való visszaélésnek?” Ezt a választ hallottam a legtöbbször, mikor ismerőseimet kérdeztem arról, hogy velük milyen esetek történtek már meg. Valahol itt kezdődik a probléma: már azt se tudjuk, hogy mi „normális” és mihez nem lenne joga a másiknak.
Naponta többször kerülhetünk kisebb-nagyobb hatalmi helyzetbe (pl. jegyellenőr, gyereknevelés, bevásárlás), de én itt most csak a munkahelyi környezetből hozok példákat. A Colorado Egyetem lelki egészséggel foglalkozó központjában a vezető hatóerejét (leadership power) két tevékenységben foglalták össze: ellenőrzés és befolyás mások felett. Ezek abból fakadnak, hogy a vezető hozzáfér valamihez, amit mások akarnak, vagy amire szükségük van (például fizetés, előléptetés, kihívó feladat, elismerés, munkakörülmény-javító intézkedés). Az a kérdés tehát, hogy a kolléga/főnök milyen eszközöket használhat tisztességesen – akár a pozíciójából (melyet a szervezet ruház rá), akár a személyéből (melyet a követői adnak meg neki) fakadóan –, ha akaratát vagy szándékát más(ok)ra rá akarja kényszeríteni? (tovább…)
