Nyolcvanból egy

Mikor lesz újra minden normális? Szerintem ezt a kérdést hallottam a legtöbbször 2020 márciusa óta. Én a kezdetektől azt válaszolom rá, hogy soha, mert szerintem eddig se volt olyan, hogy normális. Megszokott, az volt. Megszoktuk az életünket valahogy, éltünk egy bolygó hátán a magunk kis önző szabályai szerint, aztán jött egy világjárvány és kihúzta a lábunk alól a talajt. Nem véletlen tette Maslow a biztonság, kiszámíthatóság iránti vágyunkat a piramisa aljára. Egy év alatt első kézből tapasztalhattuk meg, hogy mennyire elveszettek is tudunk lenni, ha nem érezzük magunkénak a kontrollt.

Nyolcvanból egy. Az hetvenkilenc, legalábbis a matematikában. Egy világjárvány árnyékában viszont inkább egy perspektíva. Ha felteszem, hogy a jelenleg élő népességünk viszonylag nagy arányban marad életben a járvány lecsengése után is, akkor sokak mondhatják majd el magukról, hogy életük nagyjából nyolcvan évéből volt egy, ami igazán más volt, mint a többi. Amikor a történelem részei voltak, első sorból szemlélték egy civilizációs válság kibontakozását, sőt, életmódjuktól függően aktív szerepet is vállaltak a helyzet rontásában vagy javításában. Ha így nézzük ezt az egy évet, akkor van előnye is bőven (a kétségtelen és sokat hangoztatott hátrányok mellett). Ezek jutnak hirtelen eszembe:

(tovább…)
  • Ne maradj le semmiről!

    Kérem, add meg e-mail címed, hogy azonnal értesülj az új bejegyzésekről!
    Adatkezelési tájékoztató a Kapcsolat fülön.

    Join 104 other subscribers

  • ‘Az Elég Jó Vezető’ programom a Facebookon fut

  • Twitter posztjaim

  • Mindegyik hasznos valahogyan