Ilyen talán még soha nem volt: egy fél órás, éles coaching beszélgetés teljes leiratát olvashatjátok, melyben egy felsővezetővel konkrét, aktuális dilemmájáról beszélgettem a Forbes újságírói előtt, hogy a szó szerint lejegyzett tartalom Nektek is hasznotokra válhasson. 

Coach: Mivel érkeztél?

Ügyfél: Egy konkrét témával. Otthonról dolgozunk, a csapat egyre fáradtabb. Szeretnék előre gondolkodni, hogyan lehet ezt jól kezelni. Nyilván, mint mindenkit, engem is érint, nekem is meg kell vele küzdenem. De a csapat része is érdekel, hogy másoknak hogyan tudok ebben segíteni hosszú távon. Hogy ne érezzék ezt a helyzetet annyira nyomasztónak, mint amennyire egyébként az. Amit remélek a beszélgetéstől, hogy lesz egy közép- vagy hosszú távú tervem.

Csapatszinten hétfőn van egy formálisabb online megbeszélésünk, szerda és péntek reggelenként pedig egy-egy informális alkalmunk, mindenki leül egy kávéval, szándékosan nincs számonkérés, csak beszélgetünk. Bár ezek nagyon hasznosak, nem tudom, hogyan fogunk tudni bele színt vinni például három hónap múlva.

Coach: Úgy tűnik nekem, hogy most ez az egész „szórakoztassuk a csapatot” feladat, a te válladat nyomja.

Ügyfél: Lehet, hogy inkább önként vállalt feladat ez. Nekem fontos, hogy jól érezzék magukat. Mi adóperekkel és adóellenőrzésekkel foglalkozunk. Normál időkben beadványokat írunk, stratégiát alakítunk ki, az adóperes munka pedig kulminálódik egy tárgyalásban. És még ha ez nem is olyan színpadias tárgyalás, mint az amerikai filmekben, mégis, valamennyire azért csúcspont, hogy elmegyünk a bíróságra, előtte megbeszéljük az ügyféllel, hogy mit fogunk mondani, mi a stratégia. Előző este éjfélig olvassuk az iratokat és többször elpróbáljuk, hogy milyen keresztkérdésre milyen választ adunk. Tehát vannak hegyek-völgyek a munkában. Mostanában a covid miatt kevesebb a tárgyalás és van hogy több hónapos szünetet tart a bíróság, nincsen személyes kapcsolat, nincsenek ügyféltalálkozók, csak Teamsen. Így sokkal nehezebb a munkában az egyébként meglévő szórakozási faktort megtalálni. Ha nincs valami plusz, akkor szerintem könnyen sivárrá válik és kiüresedik a mindennapok sora.

Coach: És mi történik akkor, ha kiüresedik? Mi az, amitől félsz?

Ügyfél: Amit mi csinálunk, azt csak lelkesen lehet csinálni. Hirtelen kell ügyféligényekre válaszolni, ez gyors reakciót és sokszor nagyobb erőfeszítést igényel. Akinek nincs lelkesedése, az előbb-utóbb kiég és akkor új lelkesedési forrást fog keresni. Tehát, amitől tartok, hogy ha a munkából elveszik a szórakozási faktor, akkor egyre unalmasabbá válik.

Coach: És akkor mi lesz?

Ügyfél: Ha elfogy a lelkesedés és nem lesz elég érdekes a munka, akkor idővel, akár el is mehetnek. Valószínűleg nem egy ilyen munkahelyre, hiszen ezen a területen, ez egy közös jellemző. De ettől még ez nem jelenti azt, hogy ne kéne nekünk a legjobbnak lenni az embereink megtartásában, és abban, hogy biztosítsuk nekik az élményt is a munkájukban.

Coach: Játszd tovább kérlek ezt a képet, hogy megunják és elmennek! Akkor mi van?

Ügyfél: Az csalódás. Én szeretek velük dolgozni. Ha elmennek, mert nem élvezik a munkát, akkor nem tudtunk megoldani egy problémát. Vagy nem tudtam én, személy szerint.

Coach: A pandémia előtt ez kevésbé jelentett gondot, mert akkor a munka volt eléggé érdekes. Akkor ez kevésbé a te válladon lévő teher volt.

Ügyfél: Igen, illetve akkor volt személyes kapcsolat az ügyfelekkel és egymással. Jobban ment magától.

Coach: Kívülről nézve túlzónak tűnik a teher, amit ezzel kapcsolatban magadra vállalsz. Az egész világon, rengeteg cég – akinek még van munkája és vannak emberei – nagyjából itt tart. Milyen jeleit látod annak, hogy valahol baj van?

Ügyfél: Ami jól megy, hogy ott vannak az emberek, bekapcsolják a kamerát és részt vesznek ezeken az alkalmakon. De akármennyire szeretném, ez nem egy szabad beszélgetés, mint egy sörözés során lenne, hogy mindenki mond valamit, rákapcsolódik és elvonatkoztat a munkától, hanem sokszor csak az én kérdéseimre válaszolgatnak.

Sokat beszélgettünk arról, hogy mindenkinek az egyéni felelőssége az, hogy a saját lelki egyensúlyát megőrizze és ezzel tisztában is vagyok. Ettől függetlenül szeretném, hogyha érdekesebbnek találnák a munkahelyet.

Coach: Ők mit gondolnak ezekről a reggeli szeánszokról?

Ügyfél: Ez egy jó kérdés. Néhányukkal beszéltem, azt mondták, hogy többnyire jók ezek az alkalmak. De, hogy mi az általános vélemény, azt nem tudom. Lehet, hogy ezt meg kellene kérdeznem.

Coach: Mi az, ami jól működik vagy amit esetleg ők maguk kezdeményeznek?

Ügyfél: Úgy közelíteném meg, hogy akkor nehéz, amikor erőltetetten kell valamilyen témát találni. Ha csinálunk valamit, van valami közös aktivitás, az sokkal könnyebb. A csapatépítő jó volt. Két csapattaggal együtt csináltunk egy kvízt és a többieknek ki kellett találni, hogy melyik állítás kire vonatkozik.

Coach: Tehát csináltok programokat délután is?

Ügyfél: Igen, esténként néha van közös csapatépítő borozás, de az rendszertelen. Amikor érzem, hogy most már szükség van rá, illetve amikor mondják a többiek.

Coach: Ezek szerint, ha érzik a hiányt, akkor annak hangot adnak.

Ügyfél: Abszolút. Csak erre eddig a válasz az esti csapatépítő volt. Amit szeretnék megtartani, de szeretném ezeket a reggeli alkalmakat is élőbbé tenni. Mondjuk az igaz, hogy arról nem beszéltünk közösen soha, hogy ezek jók-e.

Coach: Látom, hogy mosolyogsz magadban. Ez minek szól?

Ügyfél: Annak, hogy miért nem jutott eszembe eddig megkérdezni, hogy a reggeli alkalmakat milyennek tartják. Hogyan lehetnének jobbak? Mit várnak tőlük? Az esti alkalmaknál ezt megcsináltuk és ott működött. Ezen mosolygok, hogy triviális az egyik következő lépés.

Coach: Ha erre válaszolnak, akkor mi lesz?

Ügyfél: Az attól függ, hogy mit mondanak. De ismerve őket, ezek konstruktív javaslatok lesznek.

Coach: Máris nem leszel egyedül ezzel a problémával, hogy hogyan szórakoztasd őket. Szerintem ez egy nagyon fontos dolog, amire most rájöttél, hogy nem neked kell egyedül kitalálni. Mondtad, szeretnéd, hogy a beszélgetésünk végére legyen egy hosszú távú terved, ez a „megkérdezem őket” viszont „csak” egy következő kis lépés. De talán ez a mostani helyzet nem olyan, amikor bárkinek, bármire vonatkozó hosszú távú tervei tudnak lenni.

Ügyfél: Ezt elfogadom, még ha nehezemre is esik.

Coach: Mert mi van akkor, ha neked nincs terved valamire?

Ügyfél: Nem tragédia, de az mindig zavart, ha nincs tervem. És persze, ebben a helyzetben, ha őszintén magamba nézek, akkor ötletem sincs, hogy mi lesz jövő héten vagy egy hónap múlva. Nemcsak a munkában, hanem a szélesebb környezetemben sem. Valószínűleg ezt egy pandémia alatt el kell fogadni és örülni a rövid távon működő megoldásoknak.

Az írás eredetileg a Forbes 2021. májusi, nyomtatott számában jelent meg. Bármiféle továbbközlése, oktatási célú felhasználása, részben vagy egészben idézése kizárólag csak az előzetes írásbeli hozzájárulásom alapján lehetséges!