Két éve mondogatjuk, hogy mindjárt vége. Két éve hisszük, hogy lesz még újra „normális” életünk. Két éve van extrém próbatétel alatt az alkalmazkodási képességünk.

A világot, melyben a koronavírus kitörése előtt éltünk, a folyamatos növekedés igénye jellemezte. A profithajhászás és a mind magasabb életszínvonal kergetése közben annyi területet vettünk már el az élővilágtól, hogy egyre gyakrabban jöttek szembe velünk az állatokról átterjedő kórságok (Lyme, MERS, Ebola és most a Covid-19). Hiába éreztük, hogy baj lehet, nem különösebben készültünk fel világjárványra, pedig úgy tűnik, hogy ezzel próbálja Földünk időről időre egy kicsit tehermentesíteni önmagát.

A kereskedelem világméretű összekapcsolódása Kolumbusz felfedező útjai óta folyamatos és gyorsuló ütemben zajlik. Az ipari forradalom eredményei, majd a 20. században kialakuló multinacionális vállalatok térhódítása megnyitották az utat az áruk és a munkaerő áramlása előtt is. A 21. század hozta el nekünk az emberiség globalizálódását is az infotechnológia rohamos fejlődésével: már ott se kell lennünk, ahol együtt dolgozunk másokkal. A világ egy nagy digitális várossá érett.

Hátrányait és előnyeit is éreztük mindezeknek a pandémiás időszakokban: a gyár- és határzárak miatt megborultak az ellátási láncok, az online eszközöknek köszönhetően viszont mégis tudtunk dolgozni és kapcsolatot tartani szeretteinkkel. A munka világa épp mostanra kezdett eljutni oda, hogy megtalálja a hibrid munkavégzés egészséges kereteit, mikor megérkezett az újabb kihívás az orosz-ukrán konfliktus képében.

Riasztó, hogy milyen gyorsan történnek most a változások. Még fel sem lélegeztünk az egyikből, máris itt a következő, ráadásul újabb és újabb formákat öltve a kezelésükkel kapcsolatos eszköztárunk is hiányos. Darwin biztosan kapott volna egy Nobelt az elméletéért – ha nem halt volna meg évekkel a díj megalapítása előtt, és – ha látná, milyen nagy elánnal alkalmazkodunk manapság a túlélés érdekében. Iparágak és cégek gondolják át működésüket és találnak ki újszerű megoldásokat a fennmaradás érdekében. Ami eddig elképzelhetetlen volt, az most legyen elképzelhető – ez az új irányelv.

Úgy tűnik, idővel hozzáedződünk a változásokhoz és egyre gyorsabban reagálunk rájuk, csak közben a stressz egy magasabb szinten állandósul. Több ügyfelemnél is látom a fásultság jeleit és félő, hogy ha az apátiáig eljutunk, már nem sok energia marad majd tényleges cselekvésre.

Két feladatunkat látom most. A külső feszültségeket jobban magára vevő, illetve nagyobb bizonytalanságban élő kollégákat akár meg is béníthatják a jelen történései, ezért vezetőként fontos, hogy az eddiginél is többet beszélgessünk a kollégákkal. Persze ez nehéz, ha közben az üzleti kérdéseket is próbáljuk megoldani és erőből menni előre. Úgyhogy a másik javaslatom az, hogy mérlegeljük, mennyire fontos és milyen mértékben szükséges az üzleti növekedésünk. Egyre több jelét látjuk annak, hogy sem a bolygó, sem a gazdaság nem bír már velünk lépést tartani, itt lehet tehát az ideje egy paradigmaváltásnak. A világjárvány és a háborús helyzet is megmutatta, hogy az emberi élet rövid és a legnagyobb értékünk az egészségünk – ne legyünk hát restek ezeket időnként előrébb sorolni, akár az üzleti döntéseink meghozatalakor is!

Az írás eredetileg a Forbes 2022. áprilisi, nyomtatott számában jelent meg. Bármiféle továbbközlése, oktatási célú felhasználása, részben vagy egészben idézése kizárólag csak az előzetes írásbeli hozzájárulásom alapján lehetséges!