Évekig érlelt gondolatok

Üzlet és Pszichológia 2015. aug.

Editnek két évvel ezelőtt, egy konferencián mutatott be egy közös ismerősünk. Szinte azonnal el is kezdtük a közös munkát, ami gyors „szüretnek” bizonyult: három coachingülés után nem volt már szüksége a támogatásomra. Ugyan a palackozásig hamar eljutottunk, Edit jó érzékkel és türelemmel tovább érlelte a „bort”, mely így közel két év után nyerte el teljes zamatát…

Szakmai megrekedésben, a cég átstrukturálása miatti bizonytalan időszakban fordult hozzám ügyfelem, hogy választ találjon arra, mennyit ér a munkája és mi lenne a legjobb irány, amit a karrierjében követhetne. Félt attól, hogy megszűnik a vezetői állása, többféle “B” tervvel szeretett volna felkészülni. Ezek között az anyaság is szerepelt ugyan, de az mégsem jelentette a kizárólagos kiutat, Edit szakmai kihívásra vágyott.

Első lépések

Három találkozónk volt. Az első beszélgetés a kölcsönös ismerkedés jegyében telt: ügyfelem felvázolta karrierútját, cége jelenlegi helyzetét és pozícióját. Azonosítottuk a kérdéseket, amire választ várt magától. Megfogalmaztuk, hogy mi lenne az “álom-munka” a számára. Házi feladatként egy 25 elemű, “amire büszke vagyok” lista összeírását kértem tőle az életében eddig elért eredményeiről, sikereiről.

A következő találkozón a lista és a feltárt erősségei alapján a potenciális lehetőségeiről beszélgettünk, megfogalmazta a jelen helyzetében rejlő értékeket. Felvázolt több stratégiát is, amit a helyzet alakulásától függően érdemes lehet követnie. Ezek között szerepelt például a felmondás, az álláskeresés a helyzet látszólagos elfogadása mellett, a nyílt kérdésfeltevés a felsővezető irányába illetve a fölös energiák egy kiegészítő tevékenységbe való fektetése is. A harmadik találkozóra már komplett tervvel érkezett, úgy érezte, hogy ha valamit eldönt, azt meg is tudja csinálni. Elhatározta, hogy megkeresi a jelen munkakörében lévő további tanulási lehetőségeket, újabb kapcsolatokat épít a cégben nemzetközi szinten, közben nyitva tartja a szemét a szektorában számára releváns cégek történéseire és nem mellékesen, belefog egy új projektbe, melytől szakmai visszaigazolást is várhat. Nem volt szüksége tovább a támogatásomra, de ezen három alkalom után is tartottuk a kapcsolatot, néhány havonta beszámolt a fejleményekről.Így tudtam meg azt is, hogy  Edit úgy érzékeli, ez a három találkozónyi közös gondolkodás indította el őt a döntésig vezető úton.

Beért a döntés

A rövidke folyamat során Edit megtanulta értékelni a teljesítményét, hinni önmagában és megértette, hogy nem csak a szerencsének köszönheti, hogy jó irányba haladnak a dolgai. A legfontosabb momentum az volt, hogy nem sietett sehová, adott időt magának. Tisztában volt vele, hogy a váltásnak még nem, de a kicsi lépéseknek itt van az ideje. Két évvel később jelentkezett nálam azzal, hogy meghozta a nagy döntést, felmondott és kevéssel ezután meg is találta őt az ideális ajánlat.

Milyen változásoknak kellett bekövetkezniük ahhoz, hogy az ügyfél elérje a célját? Ez is fejben dőlt el: Edit kitalálta, hogy mit szeretne csinálni és újra kezdett hinni abban, hogy kiemelkedően jó a szakmájában. Elkezdett figyelni arra is, hogy mi az, amit igazán szívesen csinál, ezért a mindennapi munkája mellett belefogott egy teljesen új projektbe: a tanításba is. Ez adta azt a többletet, amire a közel tíz éves multi-létből való kiszakadáshoz szüksége volt. Nem meglepő módon a munkahelyi teljesítménye is javult, új feladatokat kapott, melyeket már a megfelelő magabiztossággal oldott meg.

Minden ügyfelem esetében az a hitem, hogy mindenki képes a saját sorsát kézbe venni és az erősségeit felhasználva az adott kérdésére választ találni. Edit beszámolóit, elképzeléseit felhasználva világítottam rá arra, hogy majdnem az “álom-munkáját” csinálja egyébként is. Bíztattam, hogy a tanítás vonalat ne hanyagolja el, mert a piacon elismert a szakértelme, és elhivatott a téma iránt – valahányszor erről beszélt, láthatóan megemelkedett az energiaszintje.

Tanulságok ügyfélszemmel

„A legnagyobb előmozdító hatás a “Top 25” listám kielemzése után, a „bármit meg tudok csinálni, ha a fejembe veszem” mondatom valódi átérzése volt. Ez segített hozzá egy hihetetlen pozitív mentális változáshoz, illetve a magamban való hit újraélesztéséhez! Elkezdtem tudni egészen lazán kezelni az esetleges előttem álló karrier-változásokat és már nem féltem tőle, hanem lehetőségnek tudtam tekinteni. Folyamatosan elemeztem a helyzetemet és próbáltam racionálisan összerakni magamnak a pro és kontra érveket a menni vagy maradni mellett.  A egyik legfontosabb momentum, azt hiszem az volt, hogy a télen elmentünk három hét szabadságra és teljesen kiszakadtam a mindennapi mókuskerékből. Ez alatt az idő alatt volt időm elengedni a munkahelyi problémákat, megállni és kívülről is egy kicsit megszemlélni az életemet. Sokkoló volt, hogy a feltöltődést követő lendületes munkakezdés után nem egészen két hét alatt sikerült újra minden lelkesedésemet elveszteni. Akkor fogalmazódott meg bennem véglegesen, hogy ennek itt a vége. Végre nem féltem attól, hogy mi lesz velem, ha már nem ebben a pozícióban leszek, nem lesz meg az anyagi biztonságom, ki kell szállnom a céges autómból. Már csak egy gondolat vezérelt: kell keresnem egy helyet, ahol értékelnek, szakmailag tudok fejlődni, inspirál a környezet és a kollégák. Mindenkinek ajánlom a hosszabb ideig tartó elutazást, teljes kikapcsolódást ahhoz, hogy más szemszögből lássa a dolgokat. ”

Minek örülsz a legjobban most, hogy megvan a váltás? – kérdeztem utólag az ügyfelemtől.

„Annak, hogy mertem dönteni, változtatni. A felmondás gondolata, már sokszor megfogalmazódott bennem, de valahogy mindig sikerült lebeszélni magam róla, főleg az anyagi biztonság, a korom és a közelgő gyerekvállalás miatt. Aztán egy este hazajöttem, leültem a kanapéra és közöltem a párommal, hogy döntöttem, kilépek.  Ahogy ezt kimondtam, éreztem, hogy ez a döntés végleges. Olyan érzés volt, mintha egy iszonyat nagy súlyt levettek volna a vállamról és újra szabadon “szárnyalhatnék”. A döntés meghozatalakor még nem volt új pozíció a láthatáron, de éreztem, hogy előbb-utóbb lesz (ahogyan lett is nagyon hamar). Ehhez a lendülethez kellett a coaching nyújtotta segítség. Amit ettől kaptam, az egyfajta szakmai önbizalom volt.”

 

Az esettanulmány eredetileg az Üzlet és Pszichológia 2015. augusztusi számában jelent meg.