Először csak azt akartam ide írni, hogy olvassátok el a koronakrízis elején írott cikkemet, de azt mondta a nagylányom, hogy az plágium (amúgy magamtól is az?!?), úgyhogy inkább leírom a lényeget újra:
A #maradjotthon egy Lényeges Változási Folyamatot (elvéef) indított el a cégeknél / vezetőknél / munkavállalóknál és eltartott néhány hétig, míg alkalmazkodtunk hozzá és most az #újrarendeződés egy ugyanilyen LVF: a korábban megszokott (értsd két hónap alatt valahogyan kialakított #kényszertávmunka) rendszerünk helyett valami újat kell kialakítani, de nem tudjuk, hogy mibe megyünk bele, hogy meddig fog tartani és hogy milyen kockázatai vannak valójában. Vagyis ugyanazon a változási görbén megyünk végig most újra, amin két hónapja is tettük:

Először nem értjük, hogy miért hívta össze a főnök a hétindítót most hirtelen az irodába, hiszen már tök jól ment online is (elutasítás). Aztán azt mondjuk, hogy nincs még maszkunk / az asszony félti a nagyszülőket és nem enged / a férjemet is behívták és nekem otthon kell maradnom a gyerekekkel (ellenállás). Utána mégis lesz maszk, elővesszük a biciklit, hogy ne kelljen békávézni és milyen jó volt végre röhögni egyet a kollégákkal azon, hogy nem lehet tudni, ki szólalt meg éppen a maszkja alatt (fordulópont). Innentől már egyszerűbb és a lényeget már talán értitek is: a vezetői feladataink is ugyanazok lett, mint a mizéria elején, azaz kopi-pészt:
(tovább…)