Kopi-pészt

Először csak azt akartam ide írni, hogy olvassátok el a koronakrízis elején írott cikkemet, de azt mondta a nagylányom, hogy az plágium (amúgy magamtól is az?!?), úgyhogy inkább leírom a lényeget újra:

A #maradjotthon egy Lényeges Változási Folyamatot (elvéef) indított el a cégeknél / vezetőknél / munkavállalóknál és eltartott néhány hétig, míg alkalmazkodtunk hozzá és most az #újrarendeződés egy ugyanilyen LVF: a korábban megszokott (értsd két hónap alatt valahogyan kialakított #kényszertávmunka) rendszerünk helyett valami újat kell kialakítani, de nem tudjuk, hogy mibe megyünk bele, hogy meddig fog tartani és hogy milyen kockázatai vannak valójában. Vagyis ugyanazon a változási görbén megyünk végig most újra, amin két hónapja is tettük:

Először nem értjük, hogy miért hívta össze a főnök a hétindítót most hirtelen az irodába, hiszen már tök jól ment online is (elutasítás). Aztán azt mondjuk, hogy nincs még maszkunk / az asszony félti a nagyszülőket és nem enged / a férjemet is behívták és nekem otthon kell maradnom a gyerekekkel (ellenállás). Utána mégis lesz maszk, elővesszük a biciklit, hogy ne kelljen békávézni és milyen jó volt végre röhögni egyet a kollégákkal azon, hogy nem lehet tudni, ki szólalt meg éppen a maszkja alatt (fordulópont). Innentől már egyszerűbb és a lényeget már talán értitek is: a vezetői feladataink is ugyanazok lett, mint a mizéria elején, azaz kopi-pészt:

(tovább…)

Nem lesz vége

Ahogy eleje se volt. Egyszer csak lett itt nekünk egy vírusunk, ami jól felforgatta az életünket. Ha összeszámolnám, hogy hány konferencián és kerekasztal-beszélgetésen volt szó az utóbbi években hőn áhított iparági diszruptorokról, azt kellene mondanom, épp ideje volt egy ilyen pofonnak. Persze arra senki sem számított – és remélhetőleg senki sem kívánta – hogy ilyen áldozatok és károk árán kelljen újragondolnunk a működésünket.

Mert szerintem ennek van most itt az ideje. A gyorsak és éleseszűek már 2-3 hete újratervezésben vannak, a lassabban eszmélőknek viszont még most sincs késő: gondold át, hogy milyen formában lesz szükség a tudásodra / termékedre / szolgáltatásodra abban az új világban, amiben már nem hisszük azt, hogy mindenhatóak vagyunk és elfogadjuk, hogy együtt kell élnünk olyan paraméterekkel is, amikre nincs befolyásunk.

Szerintem időt vesztesz, ha most arra készülsz, hogy minden visszaáll majd a februári rend szerint. Nem fog. Még akkor sem, ha valami csoda folytán egyik napról a másikra újra visszaengednek mindenkit az irodákba/iskolákba/üzletekbe/színházakba. Hat hete vagyunk már itthon, ez az összes nagykönyvi szokás-kialakítás sarokszámát meghaladja (legtöbbször 21 napot/alkalmat szoktak megjelölni erre), vagyis a kollégáid és az ügyfeleid is új utakon járnak már ahhoz képest, amikor legutóbb “találkoztál” velük. Munkába járni, vásárolni, tanulni és szórakozni sem feltétlen úgy akarnak majd, ahogy #covid előtt tették. Kérlek, tedd meg magadnak azt a szívességet, hogy nem mondogatod tovább, hogy “majd ha ennek vége lesz”. Helyette arra keress választ, hogy az új világrendhez hogy tudsz hozzájárulni a saját/céged erősségeinek kihasználásával!

(tovább…)

KaranTévhitek

No, akkor kezdődjön a tánc! – mondta a papagáj és belerepült a ventilátorba. Nagyjából így ugrottunk mi bele egyik napról a másikra egy új munkarendbe és most, hogy a harmadik hetet is letoltuk, egyre több jel mutat arra, hogy lépnek át a csapatok az elfogadás fázisába. Néhol már a minden-csoda-három-napig tart kiábrándultságán is túl vannak és felmerül a mostakkormeddigleszezígy kérdése. Összeírtam vezetők szájából elhangzott mondatokat, amiket veszélyesnek érzek, mert könnyen lehet, hogy ezekre hivatkozva átsiklanak néhány kezelendő probléma felett:

  1. “Simán átálltunk home office-ra.”
    Csak hiszed. Ez most nem home office, hanem remote work, ráadásul nem is önként választottuk és meg se terveztük, hanem kényszerből beleugrottunk. Még ha úgy is tűnik, hogy egész sok mindent meg tudtok oldani így is, a valóság legtöbbször az, hogy csak egy éppen elégséges szinten rakjátok össze a dolgokat, próbáljátok minimalizálni a károkat és még nem is látjátok a végét. Ráadásul egy korábban egységes csapatnak most egyre jobban fognak hiányozni a szociális kapcsolódásaik és egyre inkább elegük lesz a 2 dimenziós arcképek monitoron való bámulásából. Ha most a “simán átálltunk” van a fejedben, akkor tedd fel a kérdést, hogy nem inkább csak egy “vihar előtti csend” ez most? Melyik fázisban tart ez az újraalakult csapatműködésetek?
  2. “Tök jól elvagyunk.”
    Az online meetingeken talán tudtok nevetgélni a közös nyomoron, de könnyen lehet, hogy a kollégáid a háttérben szenvednek, például próbálnak figyelni a meetingre, miközben a gyerek mögöttük kérdezi, hogy mikor lesz ebéd; odarendelték a futárt, de amikor megjön, frusztráltak, hogy ha beviszik a lakásba a csomagot, azzal a vírust is beviszik-e vagy lehet, hogy napok óta nem voltak friss levegőn, mert túl közel van hozzájuk egy kórház és félnek kimenni*. Vagyis még mindig el vannak akadva a legalsó Maslow szinteken és most, hogy a működéseteket nagyjából pályára állítottátok, felszabadul egy csomó energiájuk és újra több figyelmük fordul a bizonytalanságra. Az eddiginél is nagyobb vezetői felelősség és feladat most szerintem a lelki egészség hiányának felismerése, a rengeteg 1:1 beszélgetés, a meghallgatás, a másik problémájának elfogadása. Ha másért nem, hát azért tedd meg, mert aki nincs jól, az dolgozni sem fog tudni rendesen.
  3. “Terhelnem kell őket, különben ellógják a munkaidőt”
    Nem mondom, biztosan van olyan ember vagy csapat, aki most kihasználja ezt az időszakot, de én inkább azt látom, hogy a munkaerő többségének – mármint aki tud otthonról is dolgozni – több lett a feladata, mint eddig volt. Pl. főz az egész családra, tanul a gyerekkel, folyamatosan telefonál a társosztályokkal/ügyfelekkel, különböző eseteket modellez, előterjesztéseket gyárt ésatöbbi. A standard munkahelyi feladatok egy részét újakra cserélte, amikre még nincs kialakult folyamata, hozzáértése vagy legrosszabb esetben kedve. Ha ezek ellenére is küzd, akkor vélhetően lassabban és gyengébb eredményekkel végez majd, mint amit korábban megszokhattál tőle. Ha még jobban terheled, még jobban romlik majd a hatékonysága.
  4. “Beosztottuk, hogy ki mikor és melyik feladaton dolgozik”
    Kérlek, tedd fel magadnak a kérdést, hogy tényleg együtt csináltátok-e vagy Te próbáltál racionális érvek alapján döntéseket hozni. Én látok olyan helyeket, ahol lettek kollégák, akik továbbra is bejárnak dolgozni, míg mások otthon lehetnek vagy 2 hetes váltásban vannak csapatok a “fronton” és otthon. Arról is beszélhetnénk, hogy milyen konfliktusok alakulnak majd ki közöttük utána (“Ti otthon voltatok biztonságban miközben mi bejártunk, hogy egyáltalán fenn tudjon maradni a cég”), de most inkább nézzük csak a jelent: ha kompetenciák alapján döntöttél, akkor lehet olyan csapattagod, aki most bejárós, de emiatt nem mer a nagymamájának banánt vinni vagy papíron otthon dolgozós, aki reggelente átjár az anyukájához, mert otthon a 30 négyzetméteren a két bölcsis korú gyerek mellett esélye sem lenne*. Tudom, hogy sok szempontot kell optimalizálni és a gazdaságot sem akarjuk teljesen tönkretenni, csak kérlek, hogy azért legalább derítsd ki, hogy kinek mi a legfontosabb a jelen helyzetben.
  5. “Ezt a pár hónapot átvészeljük valahogy, aztán megy minden tovább, ahogy eddig.”
    Nekem ezzel kapcsolatban erős kétségeim vannak. Mikor múlt hétvégén kisétáltunk a közeli erdőbe, szívszorító volt látni, ahogy az a kevés túrázó is elkerüli egymást, néha még a szemkontaktust se veszi fel. Szerintem hatalmas károkat fogunk elszenvedni bizalom és tervezhetőség terén és még nagyobb motiváció lesz az egyéni boldogulás. Ahogy most az otthoni munkavégzés formáit kialakítjuk, újra ki kell majd alakítani a “vissza az irodába” módszertanát is. Mikor jön majd el például az az idő, hogy a bankfiókokban vagy szupermarketekben az ügyintéző/pénztáros elé felszerelt plexilapokat leszedjük és hogyan fog reagálni, ha mellette eltüsszenti magát egy pollenallergiás ügyfél?!? A vezetői feladataink a vihar elcsendesedése után is a mostaniak maradnak majd, szerintem.

Persze ezek csak példák és Te lehetsz a legboldogabb, ha olyan csapatot vezetsz, hogy egyik se igaz rátok. Akinek nem inge, ne vegye magára…Ha viszont elbizonytalanítottalak valamelyik ponttal, ne szégyenkezz, még bőven időben vagy, hogy változtass saját vezetői működéseden! Az sem baj, ha ehhez segítséget kérsz, szerintem ebbe a helyzetbe simán belefér az önfejlesztés. Eddig is nagyon kevesen tanultunk vezetni, mielőtt vezetők lettünk volna, arra meg aztán pláne sehol se készítettek fel, ami most zajlik körülöttünk…

* valós sztorik, valós ügyfeleim mondták valós beszélgetéseinken valós kollégáikról

KaranTételek #2

Rászóltak a Netflixre, ezért a második héten már kevesebb hirdetése jött velem szembe a neten, mégis egy 3 évvel ezelőtti sorozatuk címe jutott eszembe az e heti munkáim során: ONE DAY AT A TIME. Itt tartunk most vírusügyileg: a mára tudunk koncentrálni, mert a holnap egészen új helyzetet is hozhat. Vezetői feladataink napról napra lépegetve:

A változáshoz való alkalmazkodásunk görbéjén minél gyorsabb léptekkel haladjunk az elfogadás szintjéig. Ha a homokba dugjuk a fejünket és úgy csinálunk, mintha a mi 100 méteres környezetünket direkt elkerülné a vírus vagy ha a lógós kollégákra hivatkozva tiltakozunk a távmunka ellen, akkor is ez van, akkor is ebbe a helyzetbe sodródtunk és akkor is nekünk kell egyel okosabbnak lennünk, mint amit a ránk bízott csapattól elvárhatunk.

Ezzel együtt fogadjuk el azt is, hogy ez nekünk is nehezen megy…amíg pörög a nap és sok a feladat, addig úgy tudunk tenni, mintha minden rendben lenne, de amikor át kell menni a boltba és gyorsított léptekkel haladunk a kihalt utcán, akkor mégiscsak belehasít a fejünkbe a gondolat, hogy ez itt most valami más, valami ismeretlen, valami veszélyes. Ez van, engedjük meg magunknak az érzést – de ne süllyedjünk el benne!

(tovább…)

KaranTételek #1

A nagy országos #maradjotthon első hetén az összes ügyfélmunkám során szóba került az új helyzet és annak helyes kezelési módja. Ki is találtam egy új formátumot a vezetők támogatására, ha érdekel, beszéljünk, az általános érvényű tanulságokat addig is összeszedem itt:

  1. Attól még, hogy most hirtelen szabad lett otthonról dolgozni, az embereid nem feltétlen tudják, hogy ez hogyan kell jól csinálni.
  2. Sőt, nehéz is jól csinálni és nem fognak egy hét alatt belerázódni. Türelem, kitartás, összefogás!
  3. Aki eddig is lelkiismeretesen dolgozott, az otthonról is úgy fog, sok esetben még többet is. Nem kell átmenned ellenőrbe.
  4. Aki eddig nem dolgozott lelkiismeretesen, az mit keres a csapatodban?!? Ne most akard megnevelni, arra használd, amire így is tudod.
  5. Bizonytalanságban a védettség és kiszámíthatóság a legfontosabb szükségletünk, mondd hát el, amit a cégetekben várható változásokról tudsz. Mondd el sokszor, akár minden nap az újabb fejlemények tükrében.
  6. Az emberi kapcsolatokat tartsátok meg online is. Legyen rendszeres check-in, pl. reggelente 15 perc együtt kávézás. Ha átfut a videokép hátterében egy gyerek, kérdezd meg, hogy mi a helyzet az otthontanulással. Ha a tegnap reggel beindított mosógépet csak este vetted észre újra, meséld el és nevessetek együtt!
  7. Ha nemzetközi csapatban dolgoztok, vedd figyelembe, hogy a világ különböző részei különböző státuszban és hangulatban vannak, szánjatok külön időt az összehangolódásra.

Kb mindenkinek újra kell most terveznie mindent. Ha eltelt az első hét úgy, hogy még nincs stratégiátok a kieső bevételek pótlására / létszámcsökkentés nélküli túlélésre, akkor adj időt az agyatoknak. Stresszben nehezebb kreatívnak lenni. Amint eljuttok az elfogadás fázisába, ellazulnak majd az agysejtjeitek is és fogtok tudni ötletelni, fényt meglátni az alagút végén. Ne feledd, végül ez is jóra fordul majd! Ha még nem jó, akkor ez még nem a vége…🤸‍♀️

További vezetői tudnivalók az “Elég Jó Vezető Program” fülön, 20 részben, praktikus háttéranyagokkal. Olvass bele!

Tanuljunk meg tanulni…

…minél hamarabb, mert a jövőben a túlélésünk záloga lesz a tanulási képességünk felgyorsítása. Darwin elég régen jött rá arra, hogy az alkalmazkodás az az alapkészség, ami a fajok fennmaradásához kell, mégse tudunk ennél jobbat még most se. Már a technológiai fejlődés is annyira felgyorsult, hogy a tech cégek sorrendje is évről évre megváltozik, mintha saját magukkal se tudnák tartani a lépést. Szerintem közülünk is csak azok lesznek igazán jövőállóak, akik képesek – nem csak a hibáikból – gyorsan tanulni, változni, újat alkotni. Adok néhány ötletet, hogy hogyan tudjuk a saját alkalmazkodási képességünket fejleszteni, csúcsra járatni!

Soha ne mondd, hogy soha. Minden mindennel összefügg.

(tovább…)

Mi legyen a címe ennek a posztnak?

Ezen gondolkodom vagy 5 perce. Mert ez most más, mint az eddigiek. Vagyis azok, amiket sok-sok hónappal ezelőtt tettem ide fel utoljára.

Mert időközben átalakítottam az oldalam és a cikkek, amik száma szépen megnövekedett, saját oldalakat kaptak, témák szerint.

Úgyhogy ez a bejegyzés most arról szól, hogy ne elégedj meg azzal, hogy követed a blogot, mert akkor csak azokról a bejegyzésekről értesülsz, amiket ide írok, márpedig láthatóan már nem ide írok…hanem:

  • “Az Elég Jó Vezető” című Forbes-sorozatom, ami jövő kedden már a 16. részével jelentkezik majd, ezen az aloldalon olvasható végig: “Az Elég Jó Vezető”, itt pedig mindig szólok, ha van új rész: Event 
  • A nyomtatott lapokban (Forbes, Üpszi) és szakmai portálokon (origo Üzletrész) megjelent írásaim a Publikációim fülön olvashatóak vissza;
  • A rövidebb, gondolatébresztő, gyors inspirációkból született írásaim Négypercesek gyűjtőnév alatt találhatóak.
  • és akkor ott van még az Előadóként, a Sajtóban és az Inspiráció fülek csoportja is, ahova szintén gyakrabban kerül fel tartalom, mint ide blogposzt…

Nade mit tegyen az, aki szeretne értesülni az új tartalmakról?

Szerintem kövessen engem valamelyik social media csatornán: van Facebook oldalam (Többet, kevesebbel) és személyesen is követhetőek a nyilvános bejegyzéseim, posztolok a Linkedin profilom alatt és Instagramon illetve Twitteren is néha.

És a végére egy új irány, amivel az utóbbi hónapokban elég sokat foglalkoztam: életemben először indítottam nyílt vezetőfejlesztő csoportot IT vezetők számára, mert hiszem, hogy a jövőnk nagyrészt az Ő kezükben van. A Jövőálló IT Vezető Program új csoportja 2019. február 1-én indul útjára és van még két helyünk, úgyhogy ha tudsz valakit, akinek épp erre van most szüksége, ne habozz, és szólj neki, hogy jelentkezzen!

Köszönöm figyelmed és a legjobbakat kívánom Neked erre az új évre!

Üdvözlettel, Brigi

vezetofejlesztes@gmail.com

 

Hogyan legyen hatalmunk a szokás hatalmán?

A cikk eredetileg az origo.hu Üzletrész rovatában jelent meg 2015.04.24-én

Jól ismert mantra, hogy a megfelelő szokások zálogai lehetnek az üzleti sikernek. Hiába tudunk azonban a rossz szokásainkról, ha képtelenek vagyunk levetkőzni őket. Bánhidi Brigitta üzleti coach a sikeres változtatáshoz kínál mindenki számára használható tippeket.

Túl az év első négy hónapján itt az ideje nosztalgiázni kicsit. Nem kell messzire visszamennünk, csak szilveszterig, addig a bizonyos estéig, amikor megfogalmaztuk újévi fogadalmainkat. Mindenki, aki így, egy bő negyedév távlatából nyugodt szívvel vállon veregetheti magát azért, amit elért, tegye is meg gyorsan!

(tovább…)

  • Ne maradj le semmiről!

    Kérlek, add meg e-mail címed, hogy azonnal értesülj az új bejegyzésekről!
    Adatkezelési tájékoztató a Kapcsolat fülön.

    Join 109 other subscribers

  • ‘Az Elég Jó Vezető’ programom a Facebookon fut

  • Twitter posztjaim

  • Mindegyik hasznos valahogyan