Építsünk lépcsőt az elénk gördülő kövekből!

A Szaktudósító legutóbbi számában a coachingról, használhatóságáról, előnyeiről kérdeztek. Nagy öröm ez nekem, mert így a szakképzésbe, felnőttoktatásba is bejut némi info a coaching gyakorlati hasznáról. Íme az interjú:

A manapság egyre gyakrabban emlegetett coach vagy a coaching szavakat hallván, keveseknek jut eszébe, hogy ezeknek magyar gyökereik vannak. Eredetük a kocsi szavunkra vezethető vissza, amelyet konkrét jelentésében tőlünk vett át az európai nyelvek többsége. A dolog pikantériája, hogy ezek a szavak új jelentésükben angol formájukban kerültek vissza a magyar nyelvhasználatba. Arról, hogy milyen tartalmakat takar ez az új jelentés, Bánhidi Brigittával beszélgetünk, akinek 2012-ben az Év Coacha kitüntető címet adományozta a Nemzetközi Coach Szövetség Magyar Tagozata.

– Ön is szokott nyelvészkedni, ha a szakmájáról kérdezik? Mit csinál a coach, mit jelent a coaching?

Erre a kérdésre mindig a kocsi metaforájával szoktam válaszolni. Ez ugyanis nagyon szép kép, és pontosan lefedi azt, ami a coach feladata. Ahogy egy kocsira évszázadokkal ezelőtt felültek, és az elvitte utasait A pontból B pontba, a coach hasonlóképpen – mint egy katalizátor vagy facilitátor – teszi ugyanezt: fel lehet rá „ülni”, és célba juttatja utasát – annyi különbséggel, hogy az utasnak kell kijelölnie az irányt és meghatároznia az utat.

(tovább…)

Reklámok

A szavak teremtő ereje

AI – egyesek szerint a mesterséges intelligencia angol megfelelőjének (Artificial Intelligence) rövidítése, míg mások egy változásmenedzsment- ill. coaching szemlélet (Appreciative Inquiry) azonosítására használják. Ez utóbbival kapcsolatos gondolataimról írtam az ICF Coach Klub oldalán:

A szavak teremtő ereje

mely írás egyébként itt is olvasható:

Csoportos szupervízión voltam. Egy coach arra is jár, ugyebár. Mikor megfogalmazódott bennem a kérdés, elméláztam rajta, hogy vajon ez-e a jó szupervíziós téma vagy inkább keresnem kellene valami elakadást, problémát, nehézséget? Aztán úgy döntöttem, hogy épp azért is lesz jó, mert amolyant már keresgélni sincs kedvem.

A felvetésem pedig így hangzott: mennyiben befolyásolom én, mint coach a hozzáállásommal, életszemléletemmel, előfeltevéseimmel beszélgetőtársaim gondolatait, a folyamatban kitűzött célokat és a választott irányt? Nevezetesen: ha egy kiemelten nehéz helyzetben lévő coachee esetében is csak arra gondolok, hogy hogyan lehetne ebből a gödörből kinézve meglátni az új lehetőségeket, milyen készségeket erősít a mocsárból való kimászás vagy, hogy az életének melyik más, sikeres aspektusából tudná újraépíteni az éppen szétesett területet, azzal megfosztom-e Őt a kesergés, panaszkodás, feldolgozás lehetőségétől? Ráerőltetek-e bármit, amire Ő még nincsen készen?

(tovább…)