Építsünk lépcsőt az elénk gördülő kövekből!

A Szaktudósító legutóbbi számában a coachingról, használhatóságáról, előnyeiről kérdeztek. Nagy öröm ez nekem, mert így a szakképzésbe, felnőttoktatásba is bejut némi info a coaching gyakorlati hasznáról. Íme az interjú:

A manapság egyre gyakrabban emlegetett coach vagy a coaching szavakat hallván, keveseknek jut eszébe, hogy ezeknek magyar gyökereik vannak. Eredetük a kocsi szavunkra vezethető vissza, amelyet konkrét jelentésében tőlünk vett át az európai nyelvek többsége. A dolog pikantériája, hogy ezek a szavak új jelentésükben angol formájukban kerültek vissza a magyar nyelvhasználatba. Arról, hogy milyen tartalmakat takar ez az új jelentés, Bánhidi Brigittával beszélgetünk, akinek 2012-ben az Év Coacha kitüntető címet adományozta a Nemzetközi Coach Szövetség Magyar Tagozata.

– Ön is szokott nyelvészkedni, ha a szakmájáról kérdezik? Mit csinál a coach, mit jelent a coaching?

Erre a kérdésre mindig a kocsi metaforájával szoktam válaszolni. Ez ugyanis nagyon szép kép, és pontosan lefedi azt, ami a coach feladata. Ahogy egy kocsira évszázadokkal ezelőtt felültek, és az elvitte utasait A pontból B pontba, a coach hasonlóképpen – mint egy katalizátor vagy facilitátor – teszi ugyanezt: fel lehet rá „ülni”, és célba juttatja utasát – annyi különbséggel, hogy az utasnak kell kijelölnie az irányt és meghatároznia az utat.

(tovább…)

Házi cirkusz

A kisgyermekes családok mindennapjai örök témának bizonyulnak mindenféle szakértői csapatok számára. Mostani írásomban a LifeGarden oldalain a coach (és nem mellesleg gyakorló anya) szemével látott tapasztalataimat foglaltam össze, elsősorban – természetesen – kérdések formájában. Mennyi mindent át kell gondolni, mielőtt egy kisgyermekes családanya (és akár apa!) újra munkába állna!

Légtornász zsonglőrök oroszlánt szelídítenek…

…egy nappaliban, jó szóval.

Akár a népszerű improvizációs TV műsor egy feladata is hangozhatna így. Végy 4 magasan képzett és kiemelkedően tehetséges színészt, tedd őket abszurdnak tűnő helyzetekbe és szórakozz játékukon. Pillanatok alatt megjelenítik a vázolt szituációt, a közönség pedig jót nevet küzdelmükön és hálát ad az égnek, hogy Ő maga nincs a megnevezett helyzetben.

Pedig de. Legalábbis a közönség és társadalmunk jelentős hányada nap, mint nap szembe találja magát a címben szereplő kihívásokkal. Dolgozó, kisgyerekes anyának hívják őket…
Védőháló nélkül próbálják folyamatosan a levegőben tartani szinte megszámlálhatatlan szerepük minden egyes kis labdáját, miközben szeretnének kiegyensúlyozott és boldog felnőttet nevelni néha igencsak magas energiaszinten működő gyermekeikből. Szinte eszköztelenül.

(tovább…)

Azonosítsuk érzéseinket

Mindennapi életünket jelentősen meghatározza az a 6-8-10 óra, amit munkahelyünkön töltünk. Számos kutatás kimutatta már, hogy a dolgozói elégedettség egyik alapeleme a támogató munkahelyi légkör, a jó/baráti kapcsolat a közvetlen kollégákkal. Mi történik viszont akkor, ha ez nem adott? Milyen energiák hiányoznak? Milyen érzések nyomják rá bélyegüket a szenvedő alanyokra?

A LifeGarden olvasójának dilemmájára válaszoltam Munkahelyi igazságtalanság címmel.

A kérdés és válasz itt is olvasható:

Kedves Szakértő!

Munkahelyi problémám egyre nagyobb gondot okoz számomra, folyamatosan ideges és rosszkedvű vagyok miatta. Tulajdonképpen a munkahelyemet és feladataimat szeretem, viszont a közvetlen kolléganőmmel való kapcsolatom kezdi megmérgezni a mindennapjaimat.

Mi van a szerszámosládádban?

Nemrégiben új terepen is kipróbáltam magam: a Humánpolitika Szemle felkérésére könyvajánlót írtam Komócsin Laura Toolful Coach című, angol nyelvű könyvéhez.

A Szemle nyomtatásban 2012.októberében jelenik meg, a recenzió elektronikusan itt olvasható:

Rend a lelke mindennek!

Ismerek egy francia fegyverkovácsot. Egyedi igények alapján készít és újít fel profi vadászfegyvereket. Különböző típusú, méretű és változatos célokat szolgáló puskákkal dolgozik évtizedek óta. Ügyfelei kézről kézre adják bronzos fényű névjegykártyáját és kicsiny üzletének kilincsét. Műhelyébe betérve – a laikus vendég szemével nézve – két dolog tűnik fel. Először is, több száz kisebb-nagyobb eszköz sorakozik katonás rendben, funkciók, méretek, anyagok és ki tudja még mi minden alapján csoportosítva. Másodszor pedig: a mester vakon leveszi a falról az adott munkafázishoz szükséges 10 cm hosszú, kerek metszetű, aprószemcsés darabot… én viszont hiába látom, hogy az egyik polcon reszelők vannak, és hiába vagyok tisztában azzal, hogy egy körömreszelővel mit lehet tenni, eszembe nem jutna a profi iránymutatása nélkül hozzájuk nyúlni és elkezdeni használni őket.

(tovább…)