Reklámok

Mitől leszünk hatékonyak?

forbes_hatekonysag_201701

Forbes 2017. január

Van egy szó, ami a magyar értelmező szótárban nincs is benne, mégis akkora kultusza van, hogy komplett vállalatok tűzik zászlajukra, mint kultúraformáló irányelvet. Agilis, lean vagy reziliens – mindnek az a célja, hogy a lehető leghatékonyabbá tegye a szervezetet, vagyis az egy adott ráfordítással a lehető legjobb eredményt érhessen el, vagy egy adott célhoz a lehető legkisebb energiabefektetéssel juthasson el. Én ez utóbbiban hiszek, nem csak vállalati, hanem személyes szinten is: Többet, kevesebbel!

Mert beszélhetünk szervezetfejlesztésről, de amíg az a szervezet egyének összességéből áll, elsősorban arról kell gondoskodnunk, hogy az egyének legyenek a helyükön és lehessenek saját személyes teljesítőképességük – hatékonyságuk – maximumán. Ez pedig manapság elég sok sebből tud vérezni…túlhajszolt vezetők meetingről meetingre rohanva, szakértőből előléptetett menedzserek vezetői készségek híján, kisgyerekek mellett túlórázó ambíciózus anyák, e-mailek százai közt vergődő értékesítők és még sorolhatnám. Mind azon küzdenek, hogy összes szerepüknek megfeleljenek, hogy a napi 24 órába 30 órányi feladatot passzírozzanak bele és valahogyan még esetleg az egészségüket is megőrizzék.

Pedig jobb, ha észrevesszük, hogy a természet ritmusát legyőzni, uralni nem tudjuk. Vele egyensúlyba csak úgy kerülhetünk, ha megismerjük és elfogadjuk – saját működésmódunkat, korlátainkat, az elviselhető teher mértékét – és ennek megfelelő mennyiségű munkát és családi/egyéb kötelezettséget vállalunk. Jobb, ha időnként előbbre soroljuk a feltöltődést, hiszen ezzel csak látszólag veszünk el időt a családunktól vagy munkahelyünktől. Nekik kisebb kiesés heti 3 óra tőlünk távol (pl. amíg sportolunk), mint 2-3 nap, amikor betegen fekszünk az ágyban (a komolyabb bajokról nem is beszélve). Ha figyelünk saját belső egyensúlyunkra, talán könnyebben tudjuk a személyes és a vállalati hatékonyság céljait is szolgálni. „Mert a végén mindenki összeáll majd egy képpé”, ahogy Lovasi András mondaná. Nem mindegy, hogy ki és milyen állapotban szerepel ezen a képen…

Reklámok

Hogyan legyen hatalmunk a szokás hatalmán?

A cikk eredetileg az origo.hu Üzletrész rovatában jelent meg 2015.04.24-én

Jól ismert mantra, hogy a megfelelő szokások zálogai lehetnek az üzleti sikernek. Hiába tudunk azonban a rossz szokásainkról, ha képtelenek vagyunk levetkőzni őket. Bánhidi Brigitta üzleti coach a sikeres változtatáshoz kínál mindenki számára használható tippeket.

Túl az év első négy hónapján itt az ideje nosztalgiázni kicsit. Nem kell messzire visszamennünk, csak szilveszterig, addig a bizonyos estéig, amikor megfogalmaztuk újévi fogadalmainkat. Mindenki, aki így, egy bő negyedév távlatából nyugodt szívvel vállon veregetheti magát azért, amit elért, tegye is meg gyorsan!

(tovább…)

Egy maximalista sirámai

Szokatlan dologra volt irigy kisiskolás korában.

CoachSzemle_Cikk_2014

Az írás eredetileg a Magyar CoachSzemle 2014/3. számában jelent meg

Nem a társai babájára vagy szagos radírjára, nem is a koptatott farmerükre vagy sportcipőjükre. Sokkal inkább arra, hogy mások többet lehetnek otthon, tanítás helyett. Vagyis hogy többet betegek. Hisz Ő alig volt beteg, azt is rendszerint sikerült a karácsonyi vagy a tavaszi szünetre időzíteni. Hogy olyankor meg, amikor mindenki más kint van a szabadban, esetleg nagyszülőknél tölti az időt, fekhessen otthon, társaság nélkül. Pedig amikor mások voltak betegek, Ő rendes diák módjára másolta nekik az órai tananyagot, vitte fel délutánonként a leckét és magyarázta a nehezebb dolgokat. Szívesen csinálta, nem arról van szó, de azért jól esett volna néha ezt vissza is kapni. De a szünetekben ugyebár se lecke nincs, se barátok a közelben.

(tovább…)

A legigazságosabb leosztás

Gyakran meglep az emberi agy működésének sokfélesége. Most például azon csodálkoztam el, mennyire különböző asszociációkat, ezáltal milyen sokszínű cikkeket eredményezett a Magyar Coachszemle legújabb (21013/3.) számának témája: az Idő.

Az én gondolataim a 14-15.oldalon kaptak helyet és itt is olvashatóak:

Mai találós kérdésünk: mi az, amiből mindenkinek, a Föld összes lakójának, embernek és állatnak egyaránt ugyanannyi jutott? Egy erőforrás, amiért nem kell megküzdenünk sem az elemekkel, sem embertársainkkal. Önmagunkkal viszont gyakran. Igen, ez az idő. Annyira igazságosan van elosztva, hogy mindenkinek ugyanannyi jut belőle: 24 óra naponta, 60 perc óránként. Elveszteni se lehet és többet nyerni se fogunk tudni. Lehet vele viszont gazdálkodni. Vagy menedzselni.

Legalábbis az általános vélekedések szerint.

Szerintem viszont ezek egyikét se tudjuk az idővel művelni. Akármit csinálunk ugyanis, változatlan tempóban halad előre, egyre csak múlik, és nem kérdezi meg, hogy milyen viselkedést várunk el tőle, hogy hogyan tudná még jobban a javunkat szolgálni. Egy valamit tehetünk viszont annak érdekében, hogy mégis úgy érezzük, mi vagyunk a helyzet urai: megtanulunk priorizálni, fontossági sorrendet felállítani és ennek megfelelőn dönteni percről percre, óráról órára arról, hogy mit is fogunk tenni a következő időegységben. Így elmondhatjuk magunkról, hogy mi osztjuk be az időnket és nem maradunk le semmiről, amit valóban szeretnénk, ha beleférne. (tovább…)