Meddig mehetsz el?

forbes_201804

Forbes 2018. április

„Hú, hát az a kérdés, hogy mi számít hatalommal való visszaélésnek?” Ezt a választ hallottam a legtöbbször, mikor ismerőseimet kérdeztem arról, hogy velük milyen esetek történtek már meg. Valahol itt kezdődik a probléma: már azt se tudjuk, hogy mi „normális” és mihez nem lenne joga a másiknak.

Naponta többször kerülhetünk kisebb-nagyobb hatalmi helyzetbe (pl. jegyellenőr, gyereknevelés, bevásárlás), de én itt most csak a munkahelyi környezetből hozok példákat. A Colorado Egyetem lelki egészséggel foglalkozó központjában a vezető hatóerejét (leadership power) két tevékenységben foglalták össze: ellenőrzés és befolyás mások felett. Ezek abból fakadnak, hogy a vezető hozzáfér valamihez, amit mások akarnak, vagy amire szükségük van (például fizetés, előléptetés, kihívó feladat, elismerés, munkakörülmény-javító intézkedés). Az a kérdés tehát, hogy a kolléga/főnök milyen eszközöket használhat tisztességesen – akár a pozíciójából (melyet a szervezet ruház rá), akár a személyéből (melyet a követői adnak meg neki) fakadóan –, ha akaratát vagy szándékát más(ok)ra rá akarja kényszeríteni? (tovább…)

Igaz vagy sem?

Kedvenc bécsi kávézójában üldögélve egy barátja szólította meg Johannes Brahmsot, hogy megkérdezze tőle, mivel töltötte a napját.

“A szimfóniámon dolgoztam – hangzott a válasz – Reggel hozzáadtam egy nyolcad hangot, aztán délután kitöröltem.”

Ezt a színes kis anekdotát tegnap este, a Zeneakadémián, egy kamarazenei előadás tájékoztató füzetkéjében olvastam és rendkívül megtetszett. Akkor is el lehet rajta gondolkodni, ha véletlen csupán csak anekdota lenne, kevés valóságtartalommal. (Bár Brahms köztudottan sokszor dolgozta át műveit, külső véleményeket is figyelembe vett és saját maga is rendre megkérdőjelezte korábbi alkotásait.)

Nekem például az jutott róla eszembe, hogy milyen egyszerűen ismeri el a hibázást is a munka részének. Úgy véli, egész nap dolgozott, még akkor is, amikor valami olyat tett, amit később helytelennek minősített. Adott időt a “hibás” próbálkozásnak is, majd ugyanúgy szánt időt a hiba kijavítására is. Tanult mindkettőből.

Anélkül, hogy sokat példálóznék, néhány ötlet, ahol ezt napjainkban gyakorolhatnánk: vezetői tévedés beismerése; személyi döntések halogatása / újabb esélyek adása; a hírhozó megbüntetése; gyes után visszamenni dolgozni; rossz iskolaválasztás és ezt követő váltás. Bátran folytassa a sort, akinek úgy tartja kedve!