Egy angol úr Budapesten

upszi_201609

Megjelent az Üzlet és Pszichológia 2016. évi 4. számában

Az angol nemzetiségű John tizenkét évvel ezelőtt, kémikus kutatók vezetőjeként került országunkba, majd itt is ragadt. A klíma, a finom ételek és minőségi borok mellett a magyar emberek nyitottságát emeli ki az ország legfőbb vonzerejeként. Mindennek ellenére akadtak nehézségei a beilleszkedés során, amiért coachhoz fordult…

A John által vezetett piacvezető cég bonyolult, veszélyes kémiai műveletekhez fejleszt biztonságos nanotechnológiai termékeket. A céget 2002-ben alapították, hazánkon kívül Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban van telephelyük. John a következő problémákkal keresett meg engem: kevés ideje marad a stratégiai kérdésekre, túl nagy terhet visz a vállán, és felsővezetőkkel való kapcsolatát is szívesen javítaná.

A coaching folyamat első lépéseként a konkrét célokat rögzítettük, melyek a következők voltak: a mindennapi munkavégzés átstrukturálása úgy, hogy több energia maradjon stratégiai jellegű kérdésekre; delegálási készségek javítása, hogy középvezetői önállóbbak és proaktívabbak lehessenek; a cég tulajdonosai részéről megszavazott bizalom szintjének emelése, a stratégiai döntésekbe való bevonódás lehetőségének megteremtése.

(tovább…)

Reklámok

A legigazságosabb leosztás

Gyakran meglep az emberi agy működésének sokfélesége. Most például azon csodálkoztam el, mennyire különböző asszociációkat, ezáltal milyen sokszínű cikkeket eredményezett a Magyar Coachszemle legújabb (21013/3.) számának témája: az Idő.

Az én gondolataim a 14-15.oldalon kaptak helyet és itt is olvashatóak:

Mai találós kérdésünk: mi az, amiből mindenkinek, a Föld összes lakójának, embernek és állatnak egyaránt ugyanannyi jutott? Egy erőforrás, amiért nem kell megküzdenünk sem az elemekkel, sem embertársainkkal. Önmagunkkal viszont gyakran. Igen, ez az idő. Annyira igazságosan van elosztva, hogy mindenkinek ugyanannyi jut belőle: 24 óra naponta, 60 perc óránként. Elveszteni se lehet és többet nyerni se fogunk tudni. Lehet vele viszont gazdálkodni. Vagy menedzselni.

Legalábbis az általános vélekedések szerint.

Szerintem viszont ezek egyikét se tudjuk az idővel művelni. Akármit csinálunk ugyanis, változatlan tempóban halad előre, egyre csak múlik, és nem kérdezi meg, hogy milyen viselkedést várunk el tőle, hogy hogyan tudná még jobban a javunkat szolgálni. Egy valamit tehetünk viszont annak érdekében, hogy mégis úgy érezzük, mi vagyunk a helyzet urai: megtanulunk priorizálni, fontossági sorrendet felállítani és ennek megfelelőn dönteni percről percre, óráról órára arról, hogy mit is fogunk tenni a következő időegységben. Így elmondhatjuk magunkról, hogy mi osztjuk be az időnket és nem maradunk le semmiről, amit valóban szeretnénk, ha beleférne. (tovább…)

Kultúrák metszetében

November végén Philippe Rosinki, belga származású mestercoach (az ICF minősítési rendszere szerint MCC) járt Budapesten, hogy egy egész napos workshopon betekintést adjon nekünk az interkulturális különbözőségek kiaknázásában rejlő lehetőségekről és az ezt támogató coaching módszerekről. Nagyon tanulságos nap volt!!! Összefoglalóm a HR Portál blogján jelent meg Ellenállunk a változásnak vagy csak a stabilitást preferáljuk? címmel, és itt is olvasható:

Ellenállunk a változásnak vagy csak a stabilitást preferáljuk?

Természetesen ugyanarról a dologról van szó, csak kétféle nézőpontból. Hiszen tekinthetünk valamire negatívan vagy pozitívan, akadályként vagy lehetőségként esetleg akár statikusan vagy dinamikusan is. És még ki tudja, hányféle módon.
Philippe Rosinski múlt pénteki Coaching Határok Nélkül workshopjának legfőbb tanulsága számomra az volt, hogy a legjobb, ha mindezeket egyszerre vesszük figyelembe. Nem VAGY, hanem ÉS. Érezhetjük magunkat jól úgy egy helyzetben, hogy közben bennünk van a bizonytalanság is. Vágyhatunk arra, hogy mindent irányításunk alatt tartsunk, miközben szeretnénk elfogadni egy felsőbb erő (sors? végzet? Isten?) létezését is. Lehetnek helyzetek, amikor közvetlenül kimondjuk, ami a lelkünket nyomja, míg más kontextusban inkább virágnyelven beszélnénk.

(tovább…)

Mi van a szerszámosládádban?

Nemrégiben új terepen is kipróbáltam magam: a Humánpolitika Szemle felkérésére könyvajánlót írtam Komócsin Laura Toolful Coach című, angol nyelvű könyvéhez.

A Szemle nyomtatásban 2012.októberében jelenik meg, a recenzió elektronikusan itt olvasható:

Rend a lelke mindennek!

Ismerek egy francia fegyverkovácsot. Egyedi igények alapján készít és újít fel profi vadászfegyvereket. Különböző típusú, méretű és változatos célokat szolgáló puskákkal dolgozik évtizedek óta. Ügyfelei kézről kézre adják bronzos fényű névjegykártyáját és kicsiny üzletének kilincsét. Műhelyébe betérve – a laikus vendég szemével nézve – két dolog tűnik fel. Először is, több száz kisebb-nagyobb eszköz sorakozik katonás rendben, funkciók, méretek, anyagok és ki tudja még mi minden alapján csoportosítva. Másodszor pedig: a mester vakon leveszi a falról az adott munkafázishoz szükséges 10 cm hosszú, kerek metszetű, aprószemcsés darabot… én viszont hiába látom, hogy az egyik polcon reszelők vannak, és hiába vagyok tisztában azzal, hogy egy körömreszelővel mit lehet tenni, eszembe nem jutna a profi iránymutatása nélkül hozzájuk nyúlni és elkezdeni használni őket.

(tovább…)