Építsünk lépcsőt az elénk gördülő kövekből!

A Szaktudósító legutóbbi számában a coachingról, használhatóságáról, előnyeiről kérdeztek. Nagy öröm ez nekem, mert így a szakképzésbe, felnőttoktatásba is bejut némi info a coaching gyakorlati hasznáról. Íme az interjú:

A manapság egyre gyakrabban emlegetett coach vagy a coaching szavakat hallván, keveseknek jut eszébe, hogy ezeknek magyar gyökereik vannak. Eredetük a kocsi szavunkra vezethető vissza, amelyet konkrét jelentésében tőlünk vett át az európai nyelvek többsége. A dolog pikantériája, hogy ezek a szavak új jelentésükben angol formájukban kerültek vissza a magyar nyelvhasználatba. Arról, hogy milyen tartalmakat takar ez az új jelentés, Bánhidi Brigittával beszélgetünk, akinek 2012-ben az Év Coacha kitüntető címet adományozta a Nemzetközi Coach Szövetség Magyar Tagozata.

– Ön is szokott nyelvészkedni, ha a szakmájáról kérdezik? Mit csinál a coach, mit jelent a coaching?

Erre a kérdésre mindig a kocsi metaforájával szoktam válaszolni. Ez ugyanis nagyon szép kép, és pontosan lefedi azt, ami a coach feladata. Ahogy egy kocsira évszázadokkal ezelőtt felültek, és az elvitte utasait A pontból B pontba, a coach hasonlóképpen – mint egy katalizátor vagy facilitátor – teszi ugyanezt: fel lehet rá „ülni”, és célba juttatja utasát – annyi különbséggel, hogy az utasnak kell kijelölnie az irányt és meghatároznia az utat.

(tovább…)

Reklámok

Elefántösvények

A cikk a 2013 decemberi Üzlet és Pszichológiában jelent meg nyomtatásban.

Tervezni jó dolog. Tervektől eltérni még jobb. Tervezni felesleges. Tervektől eltérni butaság.

Vajon melyik, vagy melyik kettő igaz a fenti állítások közül? És erre a kérdésre ki tud válaszolni?

A modern parkrendezés világában elefánt-utaknak is hívják azokat az ösvényeket, melyeket az előre eltervezett gyalogutak mellett vagy azokat összekötően kitaposnak a járókelők azért, hogy minél hamarabb vagy minél rövidebb úton céljukhoz jussanak. Hisz az elefántok se nézik, hogy merre kellene menniük, egyszerűen csak az orrukat követve hagyják egymás után súlyos lábnyomaikat a természetben. Követik ezzel megérzéseiket, gyakorolják be régóta megrögzött szokásaikat vagy hagyják figyelmen kívül a külvilágból érkező, ellenkező irányú jelzéseket.

Mi, emberi lények is tehetünk így. Lehet, hogy észre se vesszük, de saját magunk ellen dolgozunk. Vagy azzal, hogy eltervezünk valamit, amit aztán nem tudunk megvalósítani, vagy azzal, hogy eredménytelenül lépegetünk egy kitaposottnak tűnő úton. Mondok példákat.

(tovább…)

Házi cirkusz

A kisgyermekes családok mindennapjai örök témának bizonyulnak mindenféle szakértői csapatok számára. Mostani írásomban a LifeGarden oldalain a coach (és nem mellesleg gyakorló anya) szemével látott tapasztalataimat foglaltam össze, elsősorban – természetesen – kérdések formájában. Mennyi mindent át kell gondolni, mielőtt egy kisgyermekes családanya (és akár apa!) újra munkába állna!

Légtornász zsonglőrök oroszlánt szelídítenek…

…egy nappaliban, jó szóval.

Akár a népszerű improvizációs TV műsor egy feladata is hangozhatna így. Végy 4 magasan képzett és kiemelkedően tehetséges színészt, tedd őket abszurdnak tűnő helyzetekbe és szórakozz játékukon. Pillanatok alatt megjelenítik a vázolt szituációt, a közönség pedig jót nevet küzdelmükön és hálát ad az égnek, hogy Ő maga nincs a megnevezett helyzetben.

Pedig de. Legalábbis a közönség és társadalmunk jelentős hányada nap, mint nap szembe találja magát a címben szereplő kihívásokkal. Dolgozó, kisgyerekes anyának hívják őket…
Védőháló nélkül próbálják folyamatosan a levegőben tartani szinte megszámlálhatatlan szerepük minden egyes kis labdáját, miközben szeretnének kiegyensúlyozott és boldog felnőttet nevelni néha igencsak magas energiaszinten működő gyermekeikből. Szinte eszköztelenül.

(tovább…)

A lehetőségek útvesztőjében

Ki ne lenne kíváncsi egy bezárt ajtó láttán arra, hogy mi rejtőzik mögötte? Ráadásul minél tovább kell várni a kinyitás lehetőségére, annál nagyobb meglepetést okozhat az elénk táruló látvány.

Így volt ezzel Szabó Magda is, aki Az ajtó című művében éles képet fest az emberi helyzetekről és kapcsolatokról, miközben hagy azért teret az olvasói fantáziának is az ismeretlen tartalommal való megtöltésére. A regényben Emerenc, az írónő házvezetőnője, mint egy hozzáértő, gyakorlott coach, átlátja, de nem irányítja a főhős életét, aki így fejezi ezt ki: „mindent értett bennem, jobban eltájékozódott életem zilált szálai között, mint én magam.”

Karrier-coaching vonatkozású írásom a Krauthammer blogján jelent meg: Karrierünk váltópontjai címmel,

és itt is tovább olvasható:

(tovább…)