Nyolcvanból egy

Mikor lesz újra minden normális? Szerintem ezt a kérdést hallottam a legtöbbször 2020 márciusa óta. Én a kezdetektől azt válaszolom rá, hogy soha, mert szerintem eddig se volt olyan, hogy normális. Megszokott, az volt. Megszoktuk az életünket valahogy, éltünk egy bolygó hátán a magunk kis önző szabályai szerint, aztán jött egy világjárvány és kihúzta a lábunk alól a talajt. Nem véletlen tette Maslow a biztonság, kiszámíthatóság iránti vágyunkat a piramisa aljára. Egy év alatt első kézből tapasztalhattuk meg, hogy mennyire elveszettek is tudunk lenni, ha nem érezzük magunkénak a kontrollt.

Nyolcvanból egy. Az hetvenkilenc, legalábbis a matematikában. Egy világjárvány árnyékában viszont inkább egy perspektíva. Ha felteszem, hogy a jelenleg élő népességünk viszonylag nagy arányban marad életben a járvány lecsengése után is, akkor sokak mondhatják majd el magukról, hogy életük nagyjából nyolcvan évéből volt egy, ami igazán más volt, mint a többi. Amikor a történelem részei voltak, első sorból szemlélték egy civilizációs válság kibontakozását, sőt, életmódjuktól függően aktív szerepet is vállaltak a helyzet rontásában vagy javításában. Ha így nézzük ezt az egy évet, akkor van előnye is bőven (a kétségtelen és sokat hangoztatott hátrányok mellett). Ezek jutnak hirtelen eszembe:

(tovább…)

Tökmás, mégis ugyanolyan – hét emlék egy hátborzongató évből

Hogyan lehet egyszerre tökmás és ugyanolyan is? Nem akarok most erről hosszasan értekezni, mert az egyoldalas véleményemet megírtam a Forbes 2021 januári számában, dec. 30-tól olvashatjátok! Itt és most pillanatképeket mutatok inkább az idei munkáimból és azért írok is hozzájuk néhány gondolatot 🙂 Legalább azt is megtudjátok, mivel is telnek igazából a napjaim.

(tovább…)

Mitől leszünk hatékonyak?

forbes_hatekonysag_201701

Forbes 2017. január

Van egy szó, ami a magyar értelmező szótárban nincs is benne, mégis akkora kultusza van, hogy komplett vállalatok tűzik zászlajukra, mint kultúraformáló irányelvet. Agilis, lean vagy reziliens – mindnek az a célja, hogy a lehető leghatékonyabbá tegye a szervezetet, vagyis az egy adott ráfordítással a lehető legjobb eredményt érhessen el, vagy egy adott célhoz a lehető legkisebb energiabefektetéssel juthasson el. Én ez utóbbiban hiszek, nem csak vállalati, hanem személyes szinten is: Többet, kevesebbel!

Mert beszélhetünk szervezetfejlesztésről, de amíg az a szervezet egyének összességéből áll, elsősorban arról kell gondoskodnunk, hogy az egyének legyenek a helyükön és lehessenek saját személyes teljesítőképességük – hatékonyságuk – maximumán. Ez pedig manapság elég sok sebből tud vérezni… (tovább…)

Kötelező edzések

Üzlet és Pszichológia 2014.október

Üzlet és Pszichológia 2014.október (A cikk eredeti megjelenési helye)

Az elmúlt években nagyjából 50, fejlődni vágyó felső-, közép- vagy cégvezetővel beszélgettem coachként. Mindannyian egyéni igénnyel kerültek coaching folyamatba, a változási vágyuk, tempójuk és témájuk rendre eltért, nem volt két egyforma ülésünk. Visszatekintve mégis azt látom, hogy a vezetői lét néhány sarkalatos pontja nagy valószínűséggel kerül elő egy-egy beszélgetés-sorozat folyamán. Mintha bizonyos sportágakban a legtöbb vezetőnek lennének kötelező edzései a hét megadott napjain…

Hétfő – Hegymászó

Ahogy közeledünk az örök hó határa felé, ahol egyre ritkább a levegő és egyre több csúcsra látunk már csak felülről rá, lassacskán rádöbbenünk, hogy fogynak mellőlünk az útitársak is. Hogy ki meddig jut fel, az nagyon sok tényezőtől függ, de egy biztos: a csúcson kevés hely van. Egy nyolcezres (például a Mount Everest) csúcsán akár az is előfordulhat, hogy egyszerre csak egy valaki fér el. Esetleg kettő, ha nagyon jóban vannak. (tovább…)

Egy maximalista sirámai

Szokatlan dologra volt irigy kisiskolás korában.

CoachSzemle_Cikk_2014

Az írás eredetileg a Magyar CoachSzemle 2014/3. számában jelent meg

Nem a társai babájára vagy szagos radírjára, nem is a koptatott farmerükre vagy sportcipőjükre. Sokkal inkább arra, hogy mások többet lehetnek otthon, tanítás helyett. Vagyis hogy többet betegek. Hisz Ő alig volt beteg, azt is rendszerint sikerült a karácsonyi vagy a tavaszi szünetre időzíteni. Hogy olyankor meg, amikor mindenki más kint van a szabadban, esetleg nagyszülőknél tölti az időt, fekhessen otthon, társaság nélkül. Pedig amikor mások voltak betegek, Ő rendes diák módjára másolta nekik az órai tananyagot, vitte fel délutánonként a leckét és magyarázta a nehezebb dolgokat. Szívesen csinálta, nem arról van szó, de azért jól esett volna néha ezt vissza is kapni. De a szünetekben ugyebár se lecke nincs, se barátok a közelben.

(tovább…)

  • Ne maradj le semmiről!

    Kérem, add meg e-mail címed, hogy azonnal értesülj az új bejegyzésekről!
    Adatkezelési tájékoztató a Kapcsolat fülön.

    Join 104 other subscribers

  • ‘Az Elég Jó Vezető’ programom a Facebookon fut

  • Twitter posztjaim

  • Mindegyik hasznos valahogyan