‘Az Elég Jó Vezető’ Program – 6. rész – nemet mondani
Nem. Most nem. Már nem. Vagy még nem. Bár nagyjából mindegy is, hogy mikor igen és miért nem, ha egyszer valamire nemet akarunk mondani. De akkor miért olyan nehéz, és miért nem tesszük meg sokszor? Hogyan tudnánk kevésbé kiszúrni magunkkal?
Ez az írás „Az Elég Jó Vezető” sorozat hatodik része. Az előző részek a sorozat facebook oldalán olvashatóak vissza.
Számtalanszor kerül szóba coaching beszélgetések közben, hogy „elvállaltam a feladatot, pedig nem is hozzánk tartozik”, „nem jutottam el edzésre, mert bent kellett maradnom tovább” vagy „teljesen kivitelezhetetlen, amit a nagyfőnök akar, de nem mertem neki ellentmondani”. Csupa olyan helyzet, amiben nem érezzük jól magunkat, amivel nem értünk egyet és ami akár még saját önértékelésünket is rombolhatja (hiszen azon kattog az agyunk, hogy „miért nem mondtam rá nemet?”). Viszont mégis rendszeresen belefutunk és cipeljük magunkkal a terhét, mintha újra és újra elégedetlenek lennénk saját elkötelezettségünkkel, elfogadottságunkkal, hitelességünkkel. Én azt mondom, hogy aki ezeket az írásokat olvassa, az jó eséllyel már most is jó és van joga érvényre juttatni saját igényeit. Segítségképpen most megmutatom a nemet mondás kommunikációs alapszabályát és a júniusi apropó kapcsán azt is, hogy hogyan álljunk hozzá a nyári szabadságolásokhoz – saját épülésünkre.
Mit is akarok?
Legelső és legfontosabb tennivalóm megállni egy pillanatra és megkérdezni saját magamtól, hogy mit is akarok igazán? Emlékezzetek vissza a sorozatunk első részére: keretezés. Ezt nem csak egy vezetői szerep elvállalásakor, hanem tulajdonképpen életünk minden egyes percében, minden döntési helyzetben el kell végeznünk. Az, amit kérnek tőlem, összhangban van a terveimmel? Az értékeimmel? A szándékaimmal? Az igényeimmel? Ha igent mondok rá, megfelelek a saját magammal szemben támasztott elvárásaimnak? Ezek ugyanis mind alapjogaim: nem kell olyasmit megtennem, amivel nem értek egyet (vigyázat, nem azt mondom, hogy nem dönthetek úgy, hogy mégis megteszem, csak azt mondom, hogy JOGOM van nemet mondani rá). Abban a pillanatban, amikor megcsap a „nem” szele, kezdhetek azon gondolkodni, hogy HOGYAN fogom ezt a másik fél tudomására hozni anélkül, hogy az Ő jogait megsérteném. Mert erre viszont kötelezettségem van: nem sérthetem Őt saját jogainak gyakorlásában, nem alázhatom meg például vagy nem kérdőjelezhetem meg a szükségleteit, érzéseit.
Tank vagy mimóza?
A tiszteletadás igénye miatt a másik fél közeledési taktikájától függően kell megválasztanunk a válaszadás módját is. Kezdetnek elég, ha két fő csoportba igyekszünk besorolni a felénk érkező kérések módját:
A tank ellentmondást nem tűrő hangon, keményen, esetenként kritikusan fejezi ki igényét arra, hogy valamit megtegyél (vagy ne tegyél). Könnyebb elkerülni az alkudozást, ha
- egyenesen, azonnal kimondod, hogy nem
- felvállalod, hogy ez a Te döntésed
- elmondod, hogy miért döntöttél így és azt is, hogy nem akarod feladni az igényed.
A mimóza körülményesen, lassan, óvatos közelítve tárja eléd kérését, általában érzékenyebb, sérülékenyebb karakter áll veled szemben. Ilyenkor kevesebb gondot okozol, ha
- először elmondod a döntésed okait
- kimondod, hogy tudod, hogy problémát okozol
- felajánlod, hogy segítesz egy neki is elfogadható másik megoldást találni.
Kis lábjegyzet, hogy ha gyermeknek mondasz nemet, célszerű először az okkal kezdeni és csak utána kimondani a döntésed. Ezzel elejét veheted a lázadásnak és a döntéshozatali mechanizmusodat elmagyarázva példát is mutatsz neki.
Ne feledd, hogy minden helyzetben Te döntesz: játszod a Rád osztott szerepet vagy azt teszed, amit a szíved diktál:
Van jogom pihenni?
A nemet mondás hiányának minősített esete a szabadságról dolgozás. Habár ezt magyaráznom sem kellene, a SzEReTeT modellben összefoglaltam néhány javaslatom, amik segíthetnek nyugodtan letenni a munkát:
Szemléletváltás: vakációként vagy ünnepnapként tekintünk a távollétre? Az angol kifejezések latin eredetijét visszafejtve előbbi (vacation, to vacate) annyit jelent, hogy távol vagyunk a szokásos helyünktől, akár otthonunkat, akár munkahelyünket értjük alatta. Ez önmagában, különösen a mai világban még kevés ahhoz, hogy ténylegesen kikapcsolódjunk. Ahhoz távol kellene kerülnünk a technológiától is…Utóbbi, a holiday, szent napot jelent, vagyis olyan alkalmat, amit teljes mértékben az ünneplésnek, együttlétnek szánunk. Ez a testi távolléten túl a szellemi, lelki odafordulást is magában rejti. Megfigyelhető, hogy az utóbbi években elszaporodott hosszú (3-4) napos hétvégéken könnyebb kikapcsolni, több okból is: a rövidebb időtartam miatt kevésbé kell rákészülnünk a távollétre és a kollektív bűnösség (vagyis hogy az egész ország egyszerre van szabadságon) felment minket a lelkiismeret-furdalás elől is. Ha velünk is ez a helyzet, megtehetjük, hogy a hosszabb szabadságot is 3-4 napos etapok sorozataként fogjuk fel, hátha segít az átkeretezés.
Elfogadás: még ha eldöntjük is, hogy pihenni fogunk és hátunk mögött hagyjuk a munkát, az agyunknak szüksége van némi időre, hogy ezt meg is valósíthassa. Egy hosszabb szabadság esetén az első 2-3 napban még pörögnek a fejünkben a to do listák és ez jól is van így. Írjuk fel, ami fontos vagy küldjük el azt az utolsó mailt, de végig legyünk tisztában azzal, hogy 2-3 napnál többet nem fogunk így tölteni. Utána egész egyszerűen bíznunk kell abban, hogy mindent megfelelően előkészítettünk, hogy a megfelelő emberek helyettesítenek bennünket és hogy a pihenés is a vállalkozásunk vagy munkáltatónk érdekeit szolgálja. Hiszen ki más is figyelhetne ránk jobban, mint mi saját magunk? Ahogyan a telefonjainkat töltőre tesszük minden este, úgy önmagunk feltöltéséről is gondoskodnunk illik.
Rendrakás: ahhoz, hogy nyugodt szívvel lépjünk ki az iroda vagy házunk ajtaján a szabadságunk előestéjén, tudnunk kell, hogy mindent megtettünk az alapos előkészítés érdekében. A szabadság előtti két napban már csak az elengedhetetlenül szükséges számú megbeszélésen vettünk részt, a folyamatban lévő feladatokat átadtuk a megfelelő kollégának, az íróasztalunkat elrendeztük, a to do listákon nem maradt magas komplexitású és/vagy fontosságú tétel a mi felelősségi körünkben, az emailünk automatikus válaszüzenetét (alternatív kontakt megadásával) beállítottuk, a befizetendő rezsiszámlákat előre elintéztük. Hagyjuk úgy magunk mögött a mindennapokat, ahogy visszaérkezvén látni szeretnénk majd őket.
Technológiai detoxikálás: az okostelefonok világában már rendkívül nehéz nem-megnézni az emaileket vagy nem-válaszolni a chaten érkező kérdésekre. A legradikálisabb és leghatékonyabb módszer ez ellen az, ha olyan helyre (például a gyönyörű Erdélybe vagy magashegységbe) utazunk, ahol egész egyszerűen nincs térerő. Aki ezt nem teheti meg, az is kikapcsolhatja a telefont, de legalább a wifit vagy mobilnetet, teheti a szinkronizálást automatikus helyett manuálisra, veheti le a hangértesítéseket a különböző alkalmazásokról, automatizálhatja előre az átutalásokat vagy a social media posztok megjelenési idejét, hagyhatja a telefonját egypár órára egy másik szobában vagy nevezhet ki az egész család együtt egy mobilmentes napot. Hallottunk már olyan társaságról is, akik a közös vacsorák kezdetén egy kupacba kiteszik az asztal közepére a telefonjukat és az a résztvevő fizeti az egész asztaltársaság számláját, aki először néz rá a telefonjára…
Tevékenységváltás: a rohanó munkanapok folyamatos cselekvéskényszeréhez képest egy otthon, szabadságon töltött nap az idő elpazarlásának tűnhet. A kontextus, környezet megváltoztatása vagyis az elutazás is segíthet, de annál is jobb, ha valami olyan tevékenységbe fogunk, aminek gyakorlásához egyébként nem vagyunk hozzászokva, de kellően egyszerű és monoton ahhoz, hogy ne okozzon komoly erőfeszítést se. Túrázás, kertészkedés, kötés, színezés – bármi megteszi, amit szívesen csinálunk. Ezek járulékos előnye, hogy kirántják agyunkat a megszokott gondolkodási sémákból, ami növeli kreativitásunkat és még a korábban megoldatlan problémákra is új ötleteket találhatunk. Az agyunk ugyanis a háttérben is dolgozik, gondoljunk csak arra a sok heuréka-pillanatra, ami zuhanyzás, futás vagy épp főzés közben talál ránk (pl. Agatha Christie regényei vázát mosogatás közben találta ki).
Az eredményes nyári szabadság és úgy általában a nemet mondás alapja is önmagad szeretetében keresendő tehát. Sőt, ez fog elvezetni ahhoz a vezetői léthez is, amiben már szívesen látod majd magad. Kívánom Neked, hogy elégedj meg az „elég jóval” és vedd észre az apró eredményeket, a siker előszeleit és a rendelkezésedre álló belső erőforrásaidat! Ezek segítenek ugyanis hozzá ahhoz a vágyott állapothoz, amiért majd a jövőbeli éned is vállon veregethet.
Az írás eredetileg a Forbes.hu-n jelent meg 2017. júnusában: https://forbes.hu/legyel-jobb/hogyan-mondjunk-nemet-a-fonoknek-nyari-szabadsag-alatt-is-tudni-kell/
Kapcsolódó podcast epizód: https://hearthis.at/909-jazzy/life-hack-20201021-banhidi-brigitta/
#feltöltődés #kikapcsolás #kikapcsolódás #kommunikáció