Kötelező edzések

Az elmúlt években nagyjából 50, fejlődni vágyó felső-, közép- vagy cégvezetővel beszélgettem coachként. Mindannyian egyéni igénnyel kerültek coaching folyamatba, a változási vágyuk, tempójuk és témájuk rendre eltért, nem volt két egyforma ülésünk. Visszatekintve mégis azt látom, hogy a vezetői lét néhány sarkalatos pontja nagy valószínűséggel kerül elő egy-egy beszélgetés-sorozat folyamán. Mintha bizonyos sportágakban a legtöbb vezetőnek lennének kötelező edzései a hét megadott napjain…

Hétfő – Hegymászó

Ahogy közeledünk az örök hó határa felé, ahol egyre ritkább a levegő és egyre több csúcsra látunk már csak felülről rá, lassacskán rádöbbenünk, hogy fogynak mellőlünk az útitársak is. Hogy ki meddig jut fel, az nagyon sok tényezőtől függ, de egy biztos: a csúcson kevés hely van. Egy nyolcezres (például a Mount Everest) csúcsán akár az is előfordulhat, hogy egyszerre csak egy valaki fér el. Esetleg kettő, ha nagyon jóban vannak. Nincs ez másként vezetőinkkel sem: mikor kineveznek egy szakértőt csoportvezetővé, hirtelen az is kérdésessé válik, hogy mehet-e még ebédelni a társaival. Aztán ahogy lépked felfelé a ranglétrán, egyre kevesebb témát beszél meg kötetlenül a kollégáival, míg végül a szervezet csúcsára, például egy vezérigazgatói székbe ülve már igazán magányosan érezheti magát egy vezető. Az ebédtársaság már rendszerint csak üzleti célokat szolgál, lehet, hogy a szabadidős elfoglaltság mögött is ilyen szándék lapul és eléggé valószínű, hogy a szaftos munkahelyi történetekből, igazán emlékezetes csapatépítő estékből már hírből sem értesül a topvezető, nemhogy részt is vehetne benne. Pedig ezek nagyon fontos építőkövei a vállalati létnek. Hogyan maradhat akkor friss, kiegyensúlyozott és a körforgás része a vezető? Sokakat foglalkoztat ez a kérdés. Általános érvényű recept nincs, de gyakran beválnak az alábbi praktikák: rendszeres, ugyanakkor „céltalan” találkák beiktatása a szervezet különböző szintű képviselőivel; vállalaton kívüli, de hasonló helyzetben lévő vezetőkkel való kapcsolattartás; bizalmas beszélgetések vállalaton kívüli szereplőkkel (feleség, coach, barát).

Kedd – Kerékpárversenyző

A legkomolyabb országúti kerékpárversenyeken (pl a Tour de France-on vagy a Giro d’Italia-n) nem indulhat akárki. Van, hogy eleve csak meghívásos alapon vehet részt egy-egy csapat, de ha csak egy csapatot nézünk, annak is gondos válogatás után alakul ki az összetétele. A napokon át tartó verseny különböző etapjainak különböző jellegzetességei és céljai vannak – ennek megfelelően választják ki a teljesítéséhez szükséges kompetenciát, a követendő stratégiát is. A teljes verseny megnyeréséhez, azaz a fő cél eléréséhez szükség van az egyes alcélok (pl. az adott nap domborzati jellemzőit legjobban teljesíteni tudó versenyző – hegyimenő vagy sprinter) kijelölésére és elérésére, a teljes futam gondos megtervezésére és a feladatok és időszükségletek beosztására is. Ez sincs másképp vezetőinknél. A szervezet céljaival összhangban álló egyéni vezetői cél szem előtt tartása nehéz feladat. Könnyen elsodornak a mindennapok feladatai, a különböző beeső megkeresések, a beosztottak „sirámai”. Egy kompetens és következetes vezető azonban minden egyes feladat elfogadása és delegálása előtt felteszi magának (és fejlesztő vezető esetén beosztottainak is) a kérdést: hogyan szolgálja ez a feladat a fő célunk elérését? Milyen alcél teljesítéséhez járul hozzá? Milyen időbeosztással tudjuk meglévő feladataink közé sorolni? Nekem kell ezzel foglalkoznom vagy a csapatom valamely tagjának? A prioritások megfelelő meghatározása és folyamatos figyelembe vétele rendszerint az időgazdálkodási problémákat is megoldja.

Szerda – Széllovas

Ahogy Petőfi is megírta: „Azért a víz az úr.” Nagyon jól tudják ezt azok a szörfösök is, akik életüket kockáztatják, hogy meglovagoljanak egy-egy hullámot. Mielőtt deszkára pattannának, hosszasan figyelnek egy-egy területet: információkat gyűjtenek az uralkodó széljárásról, a hullámok általános nagyságáról, a törésük irányáról, a korábban előttük járt szörfösök bevált és elvetett technikáiról és számos egyéb részletről, mely később képessé teszi majd őket a hullám – időszakos – uralására. Ügyelnek a hullám jellemzőihez leginkább illő technika megválasztására és annál eredményesebbnek tekintik magukat, minél több, különböző attribútumokkal bíró hullámot tudnak meglovagolni. Tapasztalatom szerint vezetőként is az jelenti a legnagyobb sikerélményt, ha a munkatársainkhoz külön-külön is ismerjük a kulcsot, őket egyéni képességeik és igényeik szerint tudjuk menedzselni és a fejlesztésükre időt és energiát is szánunk. Ez utóbbit vezetőként is tehetjük coaching szemléletben: a nyílt (vagyis nem eldöntendő) és a jövőre, lehetséges megoldásokra irányuló kérdések akkor a leghatásosabbak, ha teret engednek a beosztott saját gondolatainak, vagyis nem rejtik magukban az általunk vélt helyes megoldást. Hiszen ha rosszul tippelünk, könnyen gyűrhet minket maga alá a következő hullám.

Csütörtök – Csapatkapitány

Bármely csapatsportban való részvétel egyúttal szociális élmény is. A résztvevők bizonyos mértékig alárendelik személyes céljaikat a csapat céljának és közösen igyekeznek maximális teljesítményt nyújtani. A nemzeti sikereinket szép számmal felmutató vízilabdára és kézilabdára különösen jellemző, hogy a résztvevők adott posztokon megadott feladatok végrehajtásáért felelősek és alávetik magukat a csapatkapitány (illetve a pályán kívülről az edző) irányításának. Hiába tudna egy-egy büntetődobást, támadást vagy ráúszást a csapatkapitány is elvégezni, minden esetben arra a csapattársára bízza, illetve hagyja ezt a feladatot, aki azért posztját tekintve felelős. Kétségtelen, hogy vezetőink is sokat tanulhatnának ettől a szemlélettől. Különösen azok, akik maguk is szakértői egy-egy területnek vagy túlzott kontrollvágy hajtja őket, hajlamosak több és komplexebb feladatot maguknál tartani, mint amennyi vezetőként rájuk tartozna, amennyi idejükbe beleférne. A delegálás, a munkatársak erősségeinek feltérképezése, a feladatok végrehajtásához szükséges valamennyi kompetenciával rendelkező csapat összeállítása és a végrehajtással járó felelősség átengedése odafigyelést, bátorságot és bizalmat követel meg a vezetőtől. Cserébe viszont egy belülről motivált, dinamikusan húzó csapatot kaphatunk.

Péntek – Pókerarc

„Ne szólj szám, nem fáj fejem” vagy „Keveset remélj, hogy annál kisebb legyen csalódásod”, hogy csak kettőt mondjunk azokból a közmondásokból, melyeket kisgyerekként, hivatalból megtanultunk és melyek arra biztatnak, hogy ne fejezzük ki valós érzéseinket, ne adjunk hangot legbensőbb vágyainknak. Épp, mint a pókerben, ahol annál nagyobb eséllyel lehetünk nyerők, minél kevésbé mutatjuk ki belső vívódásainkat, örömünket. Pedig sokkal egyszerűbb megfelelni egy elvárásnak vagy teljesíteni egy kérést, ha ahhoz nem kell gondolatolvasónak lenni és nem is parancsként, hanem például egy asszertívan megfogalmazott mondat formájában jut el hozzánk. Az asszertív kommunikáció során magunkról beszélünk (én-üzenet) és röviden, de tömören fejezzük ki azt, hogy milyen témáról szeretnénk szólni, hogy milyen érzéseink, ellenérzéseink vannak ezzel kapcsolatban, és hogy milyen viselkedést, cselekvést várunk a másiktól. Vezetőként elég nehéz megtalálni azt a vékony jeget, ahol még adhatunk ki többet magunkból anélkül, hogy a fagyos vízbe fulladnánk, de adtunk már eleget ahhoz, hogy belső indíttatásból akarjon együttműködni velünk a másik fél (akár beosztott, akár vezetőtárs, akár üzleti partner). Jó hír, hogy gyakorlással (otthon, a boltban, munkahelyen, szóban, írásban) gyorsan tanulható ez a fajta kommunikáció és az eredmények látványosan jönnek.

A hétvége egy érzékeny téma: vezetőink – a technika vívmányainak köszönhetően – jellemzően ilyenkor is dolgoznak. Kétségtelen, hogy egyes vállalati kultúrák és vezetői szintek esetén nehezen kerülhető el a laptop esti vagy hétvégi kinyitása. Egyre azonban mindenképp oda kellene figyelnünk: ahogy a laptopok, táblagépek és mobiltelefonok is lemerülnek megadott időközönként, úgy mi, emberek is töltőre kell, hogy kerüljünk ugyanolyan rendszeresen. Az energiamenedzsment egy tudatosan kialakított életforma esetén a stressz alacsonyabb szintjében, kiegyensúlyozottabb családi kapcsolatokban, tovább megőrzött hajkoronában és fogsorban, általánosan jobb egészségi állapotban és végső soron, teljesebb életben hálálja meg magát. Szánjunk hát időt a nekünk fontos és energizáló tevékenységekre (sport, kultúra, társasági élet, alvás stb) még akkor is, ha ezzel látszólag a családunktól vagy munkától vesszük azt el. Egy jól karbantartott motor csodás tájakra vihet el minket.