Mindennapi életünket jelentősen meghatározza az a 6-8-10 óra, amit munkahelyünkön töltünk. Számos kutatás kimutatta már, hogy a dolgozói elégedettség egyik alapeleme a támogató munkahelyi légkör, a jó/baráti kapcsolat a közvetlen kollégákkal. Mi történik viszont akkor, ha ez nem adott? Milyen energiák hiányoznak? Milyen érzések nyomják rá bélyegüket a szenvedő alanyokra?
A LifeGarden olvasójának dilemmájára válaszoltam Munkahelyi igazságtalanság címmel.
A kérdés és válasz itt is olvasható:
Kedves Szakértő!
A probléma gyökere, hogy a velem azonos pozícióban dolgozó munkatársnőm akármennyi feladatunk is van, a kicsi gyereke miatt minden nap feláll legkésőbb öt órakor és elmegy a bölcsődébe. Gyakran nem is jön dolgozni, mert beteg a gyereke.
Nekem nincs gyerekem, ennek ellenére próbálok megértő lenni vele, de mára már elfogyott a türelmem. Én a kimerülésig dolgozok, gyakran este és a hétvégén is, de sem több fizetést sem több elismerést nem kapok.
Nekem gyakorlatilag a sok munka és a folyamatos fáradtság miatt alig van magánéletem, miközben túlterheltségem senkinek nem tűnik fel a cégnél. Már a felmondáson gondolkodom, mert ezt nem bírom tovább. A kolléganőmmel érzem, hogy undok módon viselkedek, csak a legszükségesebbeket beszélem meg vele.
Köszönettel várom válaszát!
Kedves Kérdező!
Elsőként egy gyakorlatot javasolok: vegyen egy hatalmas nagy levegőt és olyan lassan fújja ki, amennyire csak tudja. Ezt ismételje meg ötször. Mire ezzel végez, remélhetőleg lecsendesednek gondolatai, lassul valamelyest a szívverése és nagyobb távlatból fog tudni a problémájára ránézni.
A munkahelyi szituáció, melyet felvázolt, minden bizonnyal nagyon megterhelő az Ön számára. A sok munka már önmagában az, melyet tetéz az igazságtalanság, kihasználtság, rászedettség érzése is.
A probléma megoldását valószínűleg azzal lenne célszerű kezdeni, hogy azonosítja, pontosan mi is zavarja a kialakult helyzetben. Tényleg a kolléganő a rosszkedvének az oka? Vagy van esetleg más, mélyebben fekvő érzés is, mely nyugtalanítja? Lehet, hogy úgy érzi, az Ön munkáját nem becsülik meg eléggé, hogy túl sokat dolgozik, hogy nem marad ideje saját család alapításán munkálkodni, hogy vannak, akik jobbak Önnél, ezért több mindent megengedhetnek maguknak? Ezek természetesen csak tippek, de ha esetleg úgy dönt, hogy coach segítségét kéri a helyzet rendezése érdekében, vélhetően szóba kerül majd ez a téma újra.
Addig is, a felmondásnál kevésbé drasztikus lépéseket lehetne keresni, a következő kérdések mentén:
- Hogyan képzeli el Ön az ideális munka-magánélet egyensúlyt? Mennyit szeretne dolgozni? Milyen időbeosztásban?
- Jelenlegi feladatai közül melyek azok, amelyek közvetlen munkaköréhez kapcsolódnak és melyek azok, amelyek esetleg csak az idők folyamán ragadtak Önre? Mik azok, amiket más is meg tudna csinálni? Mik azok, amiket el lehetne halasztani?
- Mi az, ami az Ön számára fontosabb, mint a munka? Hogyan tudna ennek nagyobb szerepet szánni az életében?
- Milyen légkörben szeret dolgozni? Mi hiányzik a mostani munkakörnyezetéből ehhez?
- Milyen erősségei, értékei vannak kolléganőjének az Ön szemében? Mit tudna tőle tanulni?
- Miben tudná Ön segíteni kolléganőjét? Hogyan tudnák esetleg optimálisabban elosztani maguk között a munkát?
- Hogyan tudná kolléganője tudomására hozni, hogy Önt zavarja a kialakult helyzet? Mire volna szüksége ahhoz, hogy nyíltan beszéljen vele a problémáról? Mit tudna Ő tenni az Ön közérzetének javítása érdekében?
- Milyen kapcsolatot szeretne vele kialakítani?
- Kivel tudna (rajta kívül) a problémájáról beszélni? Milyen külső megoldások hoznának az Ön számára megkönnyebbülést? Hogyan tud ezekért tenni?
Elsőre talán nehéz ezekre válaszolni, sőt, a helyzettel és érzéseinkkel szembenézni is. Ugyanakkor hiszem, hogy a probléma megoldásának kulcsa Önnél van és higgadt gondolkodással és egy jó tervvel könnyen úrrá lehet a jelenlegi negatív hangulatán. Sok sikert kívánok ehhez Önnek!
