Ki ne lenne kíváncsi egy bezárt ajtó láttán arra, hogy mi rejtőzik mögötte? Ráadásul minél tovább kell várni a kinyitás lehetőségére, annál nagyobb meglepetést okozhat az elénk táruló látvány.
Így volt ezzel Szabó Magda is, aki Az ajtó című művében éles képet fest az emberi helyzetekről és kapcsolatokról, miközben hagy azért teret az olvasói fantáziának is az ismeretlen tartalommal való megtöltésére. A regényben Emerenc, az írónő házvezetőnője, mint egy hozzáértő, gyakorlott coach, átlátja, de nem irányítja a főhős életét, aki így fejezi ezt ki: „mindent értett bennem, jobban eltájékozódott életem zilált szálai között, mint én magam.”
Karrier-coaching vonatkozású írásom a Krauthammer blogján jelent meg: Karrierünk váltópontjai címmel,
és itt is tovább olvasható:
Coaching tapasztalatom szerint munkájuk során is jó néhányan éreznek úgy, hogy a szálak összezilálódnak, különösen, ha vezetői pozícióban ülnek vagy egy vállalat kiemelt tehetségként tekint rájuk. A hétköznapok hajtásában a hosszú távú célok elhomályosulnak, csak a soron következő időszak feladatai látszanak, és a megvalósításuk felemészt minden energiát. Ajtók sokasága sorakozik előttük, melyek nyitott voltát képesek annyira természetesnek venni, hogy azt se tudják, mihez kezdjenek, ha egy előttük álló ajtót egyik kulcsuk sem nyit. Betegség, családi problémák, elbocsátás, szerencsésebb esetben előléptetés, gyermekáldás, állásajánlat – elsőre ijesztőnek tűnhetnek, de akár jól is jöhetnek az ilyen külső jelek, hiszen megálljt parancsolnak és átgondolásra késztetnek.
Egy ügyfelem kétségbeesve hívott fel a napon, mikor felettese közölte vele, hogy a vállalat nem számít már rá a továbbiakban. Korábban a felső vezetés kegyeltje volt, több tucatnyi ember munkájáért felelt, sikeres projektek fűződtek a nevéhez. Egy ideje érezte ugyan már, hogy felborult a harmónia, de azt nem gondolta, hogy ennyire. A helyzet elemzése, a gyász fázisainak meg- és felismerése után karrier-coaching folyamatba kezdtünk, hogy figyelmét a jövőben rejlő lehetőségekre fókuszálhassa.
Egy ilyen folyamat során az ügyfél a coach segítségével megfogalmazza életcélját, megkeresi azokat a tevékenységeket, melyek végzése örömmel tölti el és amelyek szolgálják hosszú távú céljait (akár magánéleti, akár üzleti vonalon). Közösen számba veszik az egyén erősségeit, korábbi tapasztalatait és az abból tanultakat, feltérképezik azokat az erőforrásokat, amelyekre a coachee bármikor támaszkodhat. Az ügyfél reális képet fest korlátairól, a megváltoztathatatlan keretekről, működése „normális” módjáról. Végül az ideálisnak képzelt munkát és környezetet is leírja. Ezután kerülhet sor a középtávú célok megfogalmazására és az elérésükhöz vezető út akciótervének kidolgozására.
A hivatkozott esetben a 2 kitűzött cél a megadott határidőre teljesült: ügyfelem 6 hónap alatt új állást szerzett és a munka-magánélet egyensúlyának javítása érdekében hobbiját tekintve is végrehajtott egy minőségi ugrást. Nagy szerepe volt ebben annak, hogy már a coaching folyamat elején felismerte a helyzetben rejlő lehetőséget, és teljes erőbedobással dolgozott céljai megfogalmazásán és a kidolgozott akciótervek végrehajtásán.
Amikor tehát eljön a pont, hogy úgy érezzük, már nem mi irányítjuk karrierünket, szánjunk időt a folyamatok megértésére és saját belső vágyaink meghallgatására. Az életút egy tudatos, ambiciózus munkavállaló számára olyasmi, amivel foglalkozni kell, amit meg lehet és célszerű is megtervezni. Ilyen helyzetben is bátran bízzuk magunkat coachra, hogy – Szabó Magda szavaival élve – újra átláthassunk életünk zilált szálai között.
